Élhető város – de kinek?

A városi életminőség jövője a cselekvésen múlik.

A budapesti életminőség egyik legnagyobb kihívása ma már nemcsak a közlekedési dugók vagy a levegőminőség kérdése, hanem az a bonyolult viszonyrendszer, amely a városi életmód, a lakhatás és az agglomerációs növekedés között alakult ki. A Magyar Urbanisztikai Társaság és a KTE Városi Közlekedési Tagozata kerekasztal-beszélgetése ennek a három területnek a metszéspontját vizsgálta, és világossá tette: a város élhetősége nemcsak infrastruktúra kérdése, hanem kulturális és gazdasági döntések eredője. A szakértők szerint előrelépés akkor is lehetséges, ha nincs külső finanszírozás, amennyiben a szakmai közösség képes közös irányt kijelölni.

A vita egyik központi tanulsága, hogy a városi élhetőség fogalma mára sokkal összetettebb, mint korábban. Nem egyszerűen a zöldfelületek arányáról, a zajterhelésről vagy a közlekedési elérhetőségről van szó, hanem arról a társadalmi egyensúlyról, amely a szükségletek és a vágyak között húzódik. A városfejlesztés és a közlekedés tervezése csak akkor szolgálja a fenntarthatóságot, ha képes felismerni a „mértékletesség” elvét – vagyis azt, hogy az élhető környezet nem a korlátlan mobilitásról, hanem a tudatos választásról szól.

Az elmúlt évtizedekben Budapest népessége stagnált, miközben az agglomerációs települések gyors ütemben növekedtek. Ez a folyamat nemcsak demográfiai, hanem gazdasági és társadalmi következményekkel is jár. Az agglomerációba költözők jellemzően a nyugalmat, a családi házas környezetet keresik, ám mindez az esetek többségében jelentős ingázással jár – ami napi szinten időveszteséget, közlekedési torlódásokat és környezeti terhelést okoz.

A kutatások szerint a kiköltözés sok esetben nem szabad választás, hanem gazdasági kényszer: a fővárosi lakásárak és az állami támogatási rendszer torz hatásai miatt sokan a városon kívül találnak elérhető otthont. Az így kialakuló közlekedési nyomás nemcsak az egyének életminőségét rontja, hanem a város közlekedési rendszerét is túlterheli.

A szakmai párbeszéd egyik legfontosabb tanulsága, hogy a közlekedés nem önmagában álló technikai kérdés, hanem a várospolitika meghatározó eszköze. Az infrastruktúra-fejlesztés önmagában nem oldja meg a problémákat, ha közben az autóhasználat társadalmi és gazdasági feltételei változatlanok maradnak. A fenntartható városi közlekedéshez többirányú megközelítésre van szükség, egyrészt a közösségi közlekedés és a vasúti hálózat fejlesztésére, másrészt olyan ösztönző és korlátozó intézkedésekre, amelyek reálisan beárazzák az autóhasználat társadalmi költségeit.

A parkolás szabályozása, a forgalomcsillapítás, a sebességcsökkentés és a zöldterületek visszanyerése mind olyan lépések, amelyek túlmutatnak a közlekedésszervezésen – ezek a városi életminőség új alapfeltételei.

A városépítészeti megközelítés szerint a jövő városa nem a terjeszkedés, hanem a tudatos sűrűsödés irányába fejlődhet. Az alacsony beépítésű, családi házas területek fenntarthatatlan energia- és anyagigénye mellett a közepes sűrűségű, többfunkciós városi terek kínálnak hosszú távon élhető alternatívát.

Ez nemcsak építészeti, hanem társadalmi kérdés is: a városi kultúra formálása nélkül nem várható, hogy a lakosság elfogadja a közösségi közlekedést, a gyaloglást vagy a kerékpározást a mindennapi élet természetes részének.

A résztvevők szerint a fővárosi és agglomerációs területek közötti kapcsolatot csak integrált szemlélettel lehet kezelni. Az önállóan döntő települések és a hiányzó regionális koordináció miatt jelenleg nincs egységes stratégia a közlekedés, a településszerkezet és a környezeti fenntarthatóság összehangolására. A városi életminőség tehát nem kizárólag fejlesztési kérdés, hanem társadalmi megállapodás arról, hogyan szeretnénk élni. A szakértők szerint a főváros és térsége jövőjét nem a források elérhetősége, hanem a cselekvés képessége határozza meg: előrelépés akkor is lehetséges, ha nincs külső finanszírozás, amennyiben a szakmai közösség képes közös irányt kijelölni.

A szervezők 2025. november 6-án „Városi életminőség és közlekedés – Közlekedési munkamegosztás | Várostervezés | Városszociológia | Adat alapú tervezés” címmel egész napos konferencián folytatják az eszmecserét. Ez az esemény a közös gondolkodás egyik fontos mérföldköve, amelynek célja, hogy az urbanisztika, az adatelemzés, a közgazdaságtan és a közlekedéstervezés szakembereit egy térbe hozza. A konferencia nem a korábbi megoldások ismertetésére épít, hanem a jövő generációinak igényeire válaszoló, a jövő alakításában aktívan részt vevő szakmai párbeszédet és tervezést helyezi középpontba – olyan eszközöket is bevonva, mint az űrkutatás, a mesterséges intelligencia és az adatvezérelt döntéshozás. A szervezők olyan szakemberek érdeklődésére számítanak, akik nyitottak az új szemléletmódokra, komplex megközelítésekre és innovatív megoldásokra, és akik elkötelezettek egy élhetőbb, fenntarthatóbb városi jövő megteremtése mellett.

A konferencia programja ezen a linken érhető el.

Ez a tartalom a Közlekedéstudományi Egyesület Városi Közlekedési Tagozat Közlekedéstervezési és -szervezési Szakosztály közleménye alapján készült.