(fotók: Polinszky Tibor)

Repülőtér, este, éjszaka. A legszebben rejtélyes pillanatai gyerekkoromnak.

Természetesen a terasz korlátján csimpaszkodva bámultam, ahogy a(z egyetlen) halvány fényekből sejthető pályán túl megjelenik egy erős és alacsony csillag, amiből aztán kibontakozik a külön két vagy három fény, és lassan közeledik a föld felé. Magának a repülőgépnek a körvonalai talán csak akkor rajzolódnak ki, mikor már a földön van, amikor felmorajlanak a hajtóművek, persze csak később értem meg, hogyan fékez a gép ilyenkor.

Aztán vagy lefordul keresztbe még a szemünk előtt, és begurul elénk, vagy továbbmegy a pályán, hogy aztán néhány perc múlva impozáns meglepetésként bukkanjon elő az épület takarásából bal felől, és fordul egy titokzatos hatalommal felruházott figura fénylő botjai parancsára a helyére, majd következik a leálló hajtóművek zenei élménye, a valaha volt legszebb mollba váltás, „minore” …

Sok évnek kellett eltelnie, amíg az éjszakai reptér világa valóban feltárulhatott előttem, megélhettem akár a pilóták mögött üldögélve egy-egy egy szép leszállást a fülkében. De az biztos, hogy az éjszakai repülés misztikája akkor is megérint, amikor csak az utastér szűk ablakán át látom felbukkanni a szegélyfények rohanó sorát.

Azonban a mai gyerekeknek, fiataloknak és kevésbé fiataloknak már könnyebb megélni mindezt, nemcsak azért, mert összehasonlíthatatlanul többen utaznak a levegőben, hanem például mert létezik az Aeropark, és létezik a különleges alkalom, hogy az Aeropark alkonyatkor is életre keljen.

A Múzeumok Éjszakáján az Aeropark öreg szépségei is talán még romantikusabb élményt jelentenek, pedig napvilágnál sem épp csúnyák ezek a masinák.

És akkor is az ő méltóságteljes, mégis karcsú szárnyas jószágai uralkodnak a Park világában, ha közben a földön a Totalcar-osok négykerekű masinái is ott vannak, no de azoknak nincs levegő-illatuk, azoknak sosem adatott meg az éjszakai vagy nappali repülés öröme.

Amit legintenzívebben azok élhettek meg, akik jóelőre lefoglalták útjukat a duruzsoló Li-2-esre Budapest felett. Az öreg madár egyenesen a negyvenes-ötvenes évek légiközlekedésének akkor még sokkal inkább létező romantikáját idézi fel a város légterében ringatózva.

(fotók: Virág Richárd)

Földi és légi oldtimerek nagy találkozása, amikor a szépséges faros Ikarus odaáll a gyönyörű csillagmotoros utasszállító mellé, majd következik a start nagy pillanata. Budapestet alacsonyan repülve felülről látni amúgy is ritka lehetőség, talán amikor a 13-as jobb pályára érkezik a járat, akkor adatik meg tiszta időben néhány szép pillanatra a látvány.

De a Li-2-est ilyenkor beengedi az irányítás a város más részei fölé, akár a régi idők sétarepülőit. Az iho/repülés nemhivatalos információi szerint ezeket a pillanatokat a pilóták legalább annyira élvezik, mint azok, akik először próbálják ki utasként a Goldtimer kétmotorosát. Mindez a sötétség és a fények játékával együtt: mindenkinek felejthetetlen élmény a fedélzeten.

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!