Repülőgép a sajtolóban

Egy ígéretes, sőt, az alapfokú repülőoktatásban globális forradalmat ambicionáló gép szomorú vége: Skycatcher a sajtolóban. Az AviationWeb által közölt fotósorozat kísérő szövege szerint a gyártó birtokában lévő mintegy nyolcvan kisgép jutott erre a sorsra. A történetet az teszi érthetővé, de egyáltalán nem derűsebbé, hogy maga a Cessna 162 mint program is halálra ítéltetett.

2011-ben és 2012-ben még portálunk is úgy foglalkozott a Cessna 162-essel, hogy várhatóan elterjedtsége vetekszik majd az amerikai cég legnépszerűbb kisgépeivel, egyfelől a 172-essel, de másfelől és főképp a hozzá hasonló kategóriát képviselő, szintén kétszemélyes 150-essel, amely rengeteg repülőiskola alapgépe szerte a világon (Magyarországon is); a 162-es elsősorban ennek modernebb, olcsó és olcsón is üzemeltethető, szintén sok évtizedig használható, megbízható váltótípusa lesz.

És még egy el nem hanyagolható körülmény: a Cessna százezer dollár alatti áron ígérte a vásárlóknak a hagyományosan alumínium-építésű, de már modern glass-cockpittal felszerelt típusát. És egy másik jellemző szám a program kezdeti, optimista korszakából: rövid idő alatt ezer fölé nőtt a megrendelt példányok száma.

De aztán gyülekeztek a sötét felhők. A gép vételára egyre feljebb kúszott; történt ez annak ellenére, hogy épp a gyártási költségek csökkentése érdekében a Cessna anyacége, a Textron a kínai AVIC állami repülőgépgyártóval állapodott meg arról, hogy a 162-es részegységeit Kínában fogják gyártani, és Kansasban fogják összeszerelni. Ami elméletileg és első hallásra valóban olcsó megoldásnak tűnt, csakhogy először is a kínai munkaerő ma már nem annyira olcsó, különösen, ha szakképzett, és különösen ha a repülőiparban tevékenykedik, szóval a történet nem hasonlítható mondjuk a nadrággyártáshoz. Nem beszélve az ezután a gépre rakódó szállítási költségekről. Ennél talán még komolyabb zavarokat okozott, hogy a Kínában készült és Amerikában összeszerelt gépekkel kapcsolatban úgymond „súlyos minőségi kifogások merültek fel”.

A 162-es berepülése sem ment simán, két gépet vesztett el a cég, mindkettőt (lapos) dugóba eséses veszélyhelyzetek miatt. A gyártó ugyan mindegyik esetben azt mondta, a gép konstrukcióján az esemény miatt nem kell különösebben változtatni, valójában azonban át kellett tervezni a függőleges vezérsíkot, később a szárnybekötést is. Ehhez járult még egyes beszállítók áremelése, elsősorban a „nagyképernyős” műszerfal gyártói kértek a korábbi megállapodásokhoz képest többet.

Közben a gépről jó hírek is terjedtek, például hogy nagyon kezes, valóban kiváló iskolázásra, remekül repül, de amikor a gép példányonkénti ára az eredeti százezerhez képest elérte a 149 ezer dollárt, a Skycatcher addigi megrendelőinek többsége nemcsak hogy sorra lemondta a gépeket, de mivel a gyártó nem tudta tartani a szerződéses feltételeket, a foglalót is vissza kellett adni. A piacon addigra már nem egy, hanem jó néhány olyan, iskolagépként is használható, kompozit építésű, rendszerint Continental helyett olcsóbb Rotax motorral felszerelt típus jelent meg, amely valóban százezer dollár alatt volt elérhető.

Mindehhez még adódott bonyodalomként az európai típusalkalmassági bizonyítvány körüli huzavona. 2013-ban a nemzetközi kisgépes/üzleti repüléssel foglalkozó szalonon, az NBAA-n a Cessna alelnökének szájából elhangzott a halálos ítélet: a Skycatchernek „nincs jövője”. Később, az AVwebnek addott külön interjújában Scott Ernest elmondta, a gépből abban az évben csak húsz példányt adtak el, a Skycatchernek „nem volt működő üzleti modellje”. A mostani összesítés szerint a típusból végül is kevesebb, mint kétszáz került a felhasználókhoz, ami bőven nem hozta be a fejlesztés költségeit.

A típus időközben kvázi „eltűnt”, lekerült a Cessna gyártmánylistájáról. A cég most annyit mondott, az eladott példányok üzemeltetését továbbra is támogatja, a meglévő gépekből tartalék-alkatrészeket biztosít ehhez. Azonban az újrahasznosításra feldolgozott példányokon az AVweb szerint, és a fotók is ezt mutatják, ott voltak a Continental 0200 motorok is, ugyanakkor egyik képen sem láthatók a szárnyak, amelyeket az összeszerelt törzsekhez szántak volna.

A hozzászólók egyike szerint jobb lett volna a gépeket inkább ingyen átadni „rászoruló” repülőiskoláknak, ehhez azonban a jelek szerint előbb be kellett volna fejezni őket, ami a Cessnának már, úgy látszik, nem volt érdemes.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!