Tényleg olyan jó? Solaris Urbino-teszt

Zajácz János   ·   2011.10.06. 12:00
kiskép

Elsősorban az önhordó városi buszaik sikeresek, amelyeket a Neoplan cég N4016-os típusának licencéből fejlesztettek ki, 1999-ben. Öt évvel ezután mutatták be a típus harmadik generációját, ekkor a formai frissítés mellett több újítás is helyet kapott a buszban. Az Urbino buszok többféle hosszúságban és kivitelben készülnek, a tesztelt busz a harmadik generációs Urbino-család 12 méter hosszú, helyi kivitelű tagja.

Forma, külső

A busz formája korszerű és funkcionális. Egyedi az aszimmetrikus homlokfal, jelentős előnye, hogy a járművezető könnyebben szemmel tudja tartani a busz előtti területet. Az aszimmetrikus kialakításnak további előnye állítólag, hogy a kínai gyártók nem másolják le, ugyanis ez a kínai filozófia tanítása szerint nem harmonikus. A homlokfal tagolt, az egyes elemek elkülönülnek. A lökhárító három részre van osztva, ahogy a felette lévő terület is.

Az első Urbino III bemutatója<br>A képre kattintva galéria nyílik!<br>(fotók: Zajácz János és Pelles László)

A fényszórók háza nyitható, az izzócsere gyorsan elvégezhető. Ez a nagymértékű tagolás előnyös a karbantartás és az üzemeltetés szempontjából, ugyanis így az esetlegesen sérült karosszériaelem könnyen cserélhető, és a mögöttük lévő berendezések karbantartása egyszerű. Azonban a szélvédő alatti középső elem egyszerű rögzítése miatt a homlokfali elemek nem pontosan illeszkednek, ez kicsit hanyag összeszerelés benyomását kelti.

A korábbi buszok távirányítós ajtónyitása helyett a jobb fényszóróház mögött található meg a járművezető számára az első ajtót nyitó gomb, és a szélvédőmosó folyadékot tartalmazó tartály. A busz szélvédője jelen esetben osztott kivitelű, ez kívánság esetén osztatlan is lehet, eltérő ablaktörlőlapátokkal. A homlokfalon a viszonylatkijelző helye kellően nagy, a páramentesítése hatékony a belső burkolatán kialakított szellőzőnyílásoknak köszönhetően.

Több év üzem után a viszonylatkijelző helye körüli fekete fóliázás hajlamos leválni az üvegről, ez érdekes jelenség, ugyanis a korábbi szériákból származó Urbinókra ez nem jellemző. A korábbi Urbinóktól eltérően az oldalsó viszonylatkijelző felköltözött a tetőhosszsarokba, azaz nem az oldalablakban lógva éktelenkedik az utastérben. A busz oldalfala több elemből áll, az alsó része egy speciális alumínium-műanyag elem, ami könnyen cserélhető. Fölötte rozsdamentes feszített acéllemez található. A két eltérő elemet nem választja el gumicsík, csak a Szabolcs Volán színezése hívja fel rá a figyelmet.

A busz Nyíregyházán is bevált

A busz önhordó váza rozsdamentes acélból készült. A felhasznált anyagok alapján legalább 15 év felújítás nélküli élettartamot ígér a gyár.

A busz hátfala sokak szerint jellegtelen lett. A motorhoz és az egyéb részegységekhez könnyű hozzáférni, a motortér hátsó ajtaja kellően magasra nyílik. Felette a busz teljes szélességében üveg található, a bal oldalon az üvegezés egy része nyitható, így a motortérhez könnyű hozzáférni. A hátsó viszonylatkijelző szigetelésén javítottak, ez első szérián a motor magas hőmérséklete miatt még hajlamos volt megfeketedni a viszonylatkijelzőt takaró üveg. A Solaris akár szöveg kijelzésére alkalmas, az itthon megszokottnál jóval szélesebb hátsó kijelzőhelyet is tud biztosítani. A páramentesítésről itt is szellemes szellőzőnyílások gondoskodnak a levehető utastéri burkolaton. A burkolat kialakítása követendő például szolgálhatna sok más gyártónak.

Vezetőtér

A vezetőtér korszerű. A szélvédő mellett, az első oszlopban nincs külön oldalablak a vezető számára a zavartalan kilátáshoz, így az első ajtó előtt egy kapaszkodó elhelyezése korlátozza az utasokat az ajtó első szárnya elé állásban. A tesztelt buszból sajnos kimaradt az ajtó felezését lehetővé tevő gomb, pedig a korábban és a később a Szabolcs Volánhoz érkező Urbinókban megtalálható. Bár emiatt nincsenek az utasok teljes mértékben kizárva erről a területről, a megszokás miatt mégse állnak oda.

A műszerfal a kormánnyal együtt állítható, a kezelőszervek logikusan helyezkednek el, és jól elérhetőek. A busz legtöbbet használt funkciói a műszerfalon kaptak helyet, a vezető bal keze mellett balról jobbra sorrendben a következő kezelőszervek találhatóak: az elektromos utastéri tetőszellőzők kapcsolói, áramtalanító kapcsoló, a fűtőkészülék kezelőpanelje és a vezetőtér fűtéséről, szellőzéséről gondoskodó panel. Ezen a panelen található az utastéri fűtést kapcsoló gomb is. A vezető feje fölötti konzolon található olvasólámpa, rádió hangszórókkal, a viszonylatkijelzőt működtető panel és az elektronikus menetíró.

Utastér

Az első ajtón belépve kellemes, jól kialakított utastér fogadja az utazót. A vezetőfülke előtt éppen jegyet váltó utastársunk mögött is elférünk. A vezetőfülke hátfalán kapaszkodót találunk. Ez jól jön zsúfolt busznál. Az ülések és kapaszkodók rögzítése sínes rendszerrel van megoldva, azaz elvileg az utastér szabadon variálható. Azonban a Solaris alapesetben nem szereli fel az ülések rögzítéséhez szükséges síneket az álló utasoknak kialakított részekhez. Így az eredetileg nagy állóhellyel specifikált buszt nem olyan egyszerű átalakítani az utazási igények vagy a felhasználási terület változása esetén, mint több neves vetélytársát.

A kapaszkodók elhelyezése jó, a csatlakozóelemek a ma általánosan használt Happich-elemek. Ezek az első szériákon hajlamosak voltak kilazulásra, azonban az újabb sorozatokon nincs ilyesminek nyoma. Sajnos a kapaszkodók száma is a megrendelőre van bízva, így ebben a buszban kevés a vízszintes kapaszkodó. Hiányuk elsősorban a menetiránynak háttal fordított ülésekről való felállásnál zavaró. A padlóhoz rögzített kapaszkodókról többéves használat után a padló közelében leválhat a festés. Másutt tartós a festés, a kapaszkodókról lelógó füleket rögzítették.

Az utastér hetvenkét álló és huszonkilenc ülő utasnak kínál helyet. Az ülőhelyek relatíve nagy száma már önmagában is figyelemre méltó. Ebben a buszban nincs másfeles ülés. Az első kerékdobokon mindként oldalon dupla ülés van, azonban ez nem zavarja az utasáramlást, mivel csak két pár ülésről van szó. A bal oldalán a kerékdob után egy hatalmas állórész található. Ez a kialakítás a hazai helyi közlekedési szokások miatt telitalálat, a buszban így még sok álló utas esetén is könnyen lehet mozogni, megközelíteni az ajtókat.

A vasútállomás környékén sűrűn találkozni Urbinókkal

Legalább két babakocsi elfér, akkor is, ha egy kerekes szék is van a buszban. A busz jobb oldalán végig dupla ülések vannak, az első két ajtó közé rakták az üzemanyagtartályt. A második ajtó mögött található az AdBlue adalékanyag-tartálya, elhelyezése jól sikerült, a rászerelt ülések dobogóra lépés nélkül közelíthetők meg. Igen jó, hogy hat ülés nincs dobogón. A motorsátor körülbelül négy ülő utas helyét foglalja el az utastérből, a harmadik ajtó után még három ülést sikerült mellé elhelyezni.

Az utastér nappal világos, a belmagasság optimális. A belső vizuális utastájékoztató elhelyezése esztétikus, annak ellenére, hogy nincs számára külön álmennyezet. Éjszaka a világításról fénycsövek gondoskodnak, átlós elhelyezésük kívánnivalót hagy maga után. A busz teljes hosszán végigfutó, mindkét oldalon világítótestet tartalmazó megoldás jobb lenne a fénycsövek kiégése esetén. A busz szellőzéséről két, elektromos mozgatású üveg tetőszellőző és számos nagy felületű, elhúzható ablak gondoskodik. A nem nyitható üvegfelületek sötétítettek, a nyithatóak nem. Ez valószínűleg a különböző beszállítók miatt van így. A nyitható felületű üvegek a kerettel együtt magyar gyártmányúak, a nyithatatlanok lengyel gyártótól származnak. A szellőzést hat, tetőn elhelyezett, változtatható irányú ventilátor segítheti.

Az utastér fűtéséről egy a peronrészen végighúzódó vonalradiátor és három, az ülések alatt elhelyezett ventilátoros hőcserélő gondoskodik. A fűtés vezérlése automatikusan történik, a vezető csak a bekapcsológombot nyomja meg. Az utastér hőmérséklete alapján három fokozat van: csak a meleg víz keringetése, a második fokozat ezt kiegészíti a ventilátoros fűtőtestek lassú fokozatával, a harmadik a gyors ventilátorfordulatot jelenti. A fűtés hideg időben is hatásos, a hőmérséklet egyenletes a buszon belül. A második fokozatot hajlamos hamar átugrani a rendszer, és kevésbé hideg időben is a harmadik fokozatot használni.

A korábbi buszok manuális fokozatválasztása bizonyította, hogy a fűtés kialakítása igen jó, tavaszias időben a vonalradiátor kellemes hőmérsékletet tud biztosítani, elkerülve a túlfűtést és a hideg utasteret is. Az újabb buszoknál az automatika hangolása lehet a megoldás.

Az ülések a lengyel Ster cég gyártmányai, speciálisan a Solarisnak készülnek ebben a formában. Távolságuk városi utazáshoz általában megfelelő, közvetlenül az ajtók mögött található üléseknél kicsi a lábtér.

Ötletes az ablaktörő-kalapácsok rögzítési módja, gyakorlatilag lopásbiztos. A leszállásjelzők kialakítása nem szerencsés, sok az akaratlan jelzés. Eltérő típusú, kevésbé érzékeny jelzők beépítésére van lehetőség. A számuk kevés, a peronrész szélein még elkelt volna két leszállásjelző, a helyük elő van készítve.

A leszállási szándékot egy zöld világító dióda jelzi vissza, mögötte látható az áramköri panel, amelyre ültették. Ez sok ideig működőképes és egyedi megoldás. Az indításjelző jól hallható, hangja éles, szaggatott pittyegés. Az ajtók bolygórendszerűek, a Hübner cég gyártmányai, a mozgatórudazatuk rejtett, nem lehet körülfogni. Esztétikai baki, hogy az ajtót mozgató alsó kart nem takarja semmi. Az ajtók alatt, az utastérbe hordott víz kivezetésére a küszöbökben ötletes vájatokat alakítottak ki. A kézzel lenyitható kerekesszék-rámpa kialakítása jó, a rámpa felülete csúszásmentes. A rámpán és a kihajtásakor keletkező helyén az élek le vannak csapva, így a mozgássérültet szállító kerekes szék gond nélkül tud az előírtnál szélesebb rámpán az utastérbe jutni. Használaton kívül teljesen belesimul a padló síkjába, kiálló szegélye nincs.

A légtartályok az ablakok feletti íves részbe, a légcsatornába kerültek, ennek is köszönhető a tágas utastér. Itt kapott helyet több elektromos berendezés is. Az utastérben előforduló élek gumiszegéllyel vannak burkolva, a szegély anyaga ellenére kivételesen strapabírónak bizonyul. Az utastérbe nyíló szerelőnyílások szegélyei lekerekítettek, csekély mértékben emelkednek ki. Figyelemre méltó, hogy a szerelőnyílások alumínium díszlécei látható csavar nélkül vannak rögzítve.

A busz összeszerelési minősége példás, az alkalmazott anyagok jó tapintásúak, nehezen koszolódnak.

Motor, erőátvitel

A busz meghajtásáról egy 310 lóerős Euro 4-es DAF dízelmotor gondoskodik, ötfokozatú Voith nyomatékváltón keresztül. A relatíve nagy teljesítménynek köszönhetően a busz igen dinamikusan tud közlekedni, személyautókat megszégyenítő gyorsulásra képes.

Az Euro4 bevezetésekor a Solaris szakított az MAN motorokkal, a bevezetés kezdetén még nem volt elérhető a 280 lóerős változat a DAF motorból, gyaníthatóan ez az oka a szokatlanul erős motor beépítésének. A motor utastérbe jutó hangereje átlagos. A kelet-európai konkurensekhez képest visszafogott, a nyugati konkurensekhez képest hangos.

Az utasok nagyon megkedvelték az új járművet

A motorsátor hőszigetelése jó, csak melegebb nyári napokon hajlamos átmelegedni. A motorhoz és a segédberendezéseihez jól hozzá lehet férni. Az akkumulátorok a vezető melletti külső szerelőnyílásban kaptak helyet egy kihajtható műanyag tartóban.

Összességében egy igen jó minőségű, és részleteiben is átgondolt kialakítású busszal utazhatunk. A busz számos ötletes és egyedi megoldást vonultat fel. Az utas egy tágas, jó kidolgozású és kényelmes buszt kap, az üzemeltető a könnyű karbantarthatóságnak örülhet. A felrótt hiányosságok egy része neves gyártók buszain is előfordulhat. Az üzemeltetőknek a specifikáció során érdemes résen lenniük, ugyanis sok apróságot hajlamos felár nélkül beépíteni vagy megváltoztatni a Solaris, ezek hiánya, vagy a hazai viszonyok között szokatlan kialakítása később bosszantó lehet.

A buszok üzemét kevés hiba kíséri, a világ számos országában bevált gyártmányról van szó, tehát a címben feltett kérdésre igen a válasz.

Kapcsolódó hírek