Tiszacsernyő nem Ágcsernyő

Először is öntsünk Tisza-vizet, akarom mondani tiszta vizet a pohárba. A félreértések elkerülése végett: Tiszacsernyő nem ugyanaz a település, mint Ágcsernyő. A történelmi Magyarország településjegyzékében csak Ágcsernyőt találunk, amely egy kis település egy mocsaras vidéken, valahol a Tisza és a Latorca folyók között, Záhony és a kárpátaljai Csap közelében. Nem is lehet ez másképp, hiszen Tiszacsernyő települést egy 1947-ben született csehszlovák kormánydöntés értelmében alapították az újonnan meghúzott csehszlovák–szovjet határon (az első világháború után Kárpátalja is Csehszlovákiához tartozott). A teljesség kedvéért érdemes megjegyezni azt is, hogy ez az egyik olyan településnév a felvidéki magyar városok között, amely a szlovákból lett magyarra fordítva. A csehszlovák döntéshozók a Čierna nad Tisou nevet adták a születő településnek. A környékbeliek a két Csernyő, azaz Ágcsernyő és Tiszacsernyő megkülönböztetésére a Kiscsernyőt (Ágcsernyő falu) és a Nagycsernyőt (a kisváros) kezdték használni.

Mindössze nyolcvanöt milliméter döntött. Az akkori Szovjetunióban használatos 1 520 milliméter széles nyomtáv és az 1 435 milliméter széles nyomtáv közötti különbség pontosan ennyi. A második világháború utáni politikai helyzet miatt szükségessé vált egy átrakodó állomás megépítése a csehszlovák–szovjet határon is, mivel az iparilag fejlett régiókba el kellett juttatni a szükséges vasércet és egyéb alapanyagokat a baráti Szovjetunióból. Visszafelé is zajlott az áruforgalom, csak éppen inkább élelmiszeripari és luxuscikkek mentek ki az országból. 1947-ben tehát a zöld mező közepén létrejött egy kisváros, ami csak és kizárólag a vasútnak, az átrakodó állomásnak köszönhette létezését. Az első vasutas telepesek által lakott barakkokat egyébként egy gőzmozdony fűtötte. A városka fejlődött, özönlöttek a munkások a környékről, a szocialista teljes foglalkoztatottságnak köszönhetően a városban mindenki dolgozott, vagyis volt munkája. Szinte minden családban legalább az egyik munkaképes vasutas volt.

A kisváros történetében volt egy jeles nap, amikor végérvényesen bevonult a csehszlovák történelembe. 1968. július 29. és augusztus 1. között itt zajlott ugyanis a „vagontárgyalásoknak” is nevezett bilaterális találkozó Alexander Dubček, a prágai tavasz kulcsembere és Leonyid Brezsnyev, szovjet pártfőtitkár között. A másik történelmileg fontos dátum pedig 1989, amikor összeomlott az addigi rendszer, és egyszerre a piacgazdaság kellős közepén találta magát a település, nyolcszáz kilométerre Prágától, 540 kilométerre Pozsonytól, ugyanakkor csupán másfél kilométerre Csaptól, és nem sokkal messzebb Záhonytól. Az egykori nyüzsgő vasutas kisvárosból egy elnéptelenedő település kezdett válni, aminek főleg a rendszerváltás és az új gazdasági és piaci helyzet tett be leginkább. Amit az emberek eddig megszoktak, az egyik napról a másikra megszűnt, és elkezdődött a leépülés, stagnálás. A szocializmus idejében a „legnagyobb szárazföldi kikötő” hatezer embernek adott munkát, napjainkban a vasúton már csak kétezer fő dolgozik. Míg a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján Tiszacsernyőnek volt közvetlen vasúti kapcsolata Prágával és Pozsonnyal is (éjjeli és nappali gyorsvonatok egyaránt), de Budapesttel is – sőt 2001-ben Keszthely volt az egyik vonat végállomása – addig ma már csak Kassára lehet ugyanazzal a szerelvénnyel eljutni.

A vasúti létesítmények is elnéptelenedtek, leromlott az állapotuk, vagy egyszerűen haszontalanná, idejét múlttá váltak. A vasérc azonban még mindig kell az ostravai agglomeráció kohóiba, nem beszélve az ikszedik első konténervonatról Kínából. Megmaradt tehát az átrakó állomás, csak egy kicsit megrogyott. Manapság még arról is hallani híreket, hogy modernizálnák ezt az állomást és az átrakót is. Legutóbb január elején ígérte ezt meg Érsek Árpád, a szlovák közlekedési tárca vezetője. Rá is férne, hiszen még mindig évente mintegy 7-8 millió tonna szállítmányt – elsősorban vasércet, de szenet és mészkövet is – rakodnak át a szlovák–ukrán határon lévő vasútállomáson. Nem sokkal arrébb, Záhonyban az átrakodott áruforgalom évente 2 millió tonna körül mozog. Meglátjuk, mi lesz az ígéretből, amelyekből 1989 után már megannyi volt, de nem igazán váltak valóra.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!