Így legyen lottóötösünk, ahogy az M3-as metró felújítása során titokban elmondott fohászaink – legalábbis részben – meghallgatásra találtak! A most átépülő metróállomások retró-mustrája közben agyonmérgelődtük magunkat az érzéketlen közlekedéstervezés ikonikus jelképein, a mínusz másfeles szinten épült gyalogostovábbító folyosókészülékeken.

Amint tegnap már a Fonódón olvashattuk, újabb lépéséhez érkezett Budapesten a gyalogosaluljárók szerepének átértékelése. Bár a Forgách utcai, a metróalagút alatt átvezető folyosó lezárása – mely most óhajból ténnyé vált – csak csepp a tengerben, mégis megmutatja, hogy a magát a 90-es évekig tartó közlekedéstervezői paradigma, az autókra szabott város kiépítése nem kívánatos, elavult. Jóllehet, kifejezetten az autózás akadálytalanságát segítő műtárgyak építésének lendülete már alábbhagyott, a megmaradt rekvizítumok mégis tovább keserítik a városlakók életét, sokszor olyan helyeken is, ahol fenntartásuk indokolatlan. Bontásuk, megszüntetésük pedig sokszor körülményes, még többször nem bevállaható, mert mégiscsak a modern városról alkotott ieáinkat testesítik meg. Viszont ne áltassuk magunkat: nem a gyalogosközlekedés biztonságáról van szó, hanem arról, hogy a közúti lámpaprogramból egy fázis ki lehessen venni, vagy adott időegységbe több fázist lehessen belezsúfolni. A gyalogosaluljáró sok helyen ennek a törekvésnek egy járulékos eleme – a biztonság jelszavával. Drága a létesítése, de legalább sokba kerül a fenntartása, állandó költség az üzemeltetése, viszont soha, sehol nem oldották még meg, hogy ezek élhető, értékelhető, tisztántartható terek legyenek. Zürichben igen, de mi itt élünk, mások az eszközeink, adottságaink.

Ezt a teret már soha nem fogjuk viszontlátni (fotó: Vörös Attila)

Ezért nagy szó, hogy most a metrófelújítás kapcsán kifejezetten ellenirányban tettek meg egy lépést a beruházás tervezői, és egy viszonylag új, 1990-ben megépült objektum átértékelésére került sor, amely mindenképpen a legújabb a listában, a közelmúlt terméke. Értékelhetjük, hogy ha nem is magamagáért, de legalább a metrófelújítás örvén sor kerülhetett rá.

Ennek kapcsán körülnézhetünk a városban, mi az, ami már megvalósult ezen a téren és mi az, ami még várat magára.

A legnagyobb falat kétségtelenül a Ferenciek tere volt, szimbolikus hely. Bár itt a reflektorfény a közúti aluljáró lezárására vetült, ennek árnyékában két felszíni gyalogosátkelő is épült a város legfőbb közúti tengelyén, méghozzá úgy, hogy az az útvonal közúti kapacitását érdemben nem befolyásolta, hiszen azt az Astoria-csomópont áteresztőképessége határozza meg. Ezért a Váci utca tengelyét derékbatörő gyalogosaluljáró lezárható volt. Az eredmény egy reprezentatív tér, sok gyalogossal, akadálymentesen.

A szóban mindig, a gyakorlatban pedig szinte sohasem előnyben részesített közösségi közlekedés taszítóerejének másik szimbolikusan szörnyű epicentruma a Közvágóhíd-csomópont volt, ahol a Kvassay út két oldalán egy villamos- és egy HÉV-végállomás néz egymással farkasszemet. A bő száz éve megoldatlan helyzetet 1973-ban egy aluljáróval súlyosbították, ami a közösségi közlekedés egyik gerincvonalába ékelődő két végállomás lélektani távolságát megsokszorozta. Az úgynevezett Kvassay-áttörés megépítésekor teljesen csendben, észrevétlenül sikerült ettől az aluljárótól is megszabadulni.

Kőbánya központjának jelképéről, a magát elhasználhatatlanító aluljáróról már sokat írtunk, beszéltünk, ez is megszűnt, szerencsére. Érthetetlen viszont, hogy amit a Forgách utcánál most lezárnak, az a Gyöngyösi utcai megállónál megmaradhat. A Fonódó-blogon megjelentetett, a BKV-által írt válaszlevél ugyanis arról tanúskodik, hogy megírója sohasem járt a helyszínen. Ezt írják: „A Gyöngyösi utcai metróállomásnál megmarad a peronokat összekötő átjutási lehetőség, mivel a bevásárlóközpont aluljárószintje egyben a metrómegálló peronszintje.” Ez az állítás több sebből vérzik. Egyrészt valóban be lehet menni a bevásárlóközpontba a metróállomásról közvetlenül, de csak a városközpont-irányú peronról. Másrészt a „bevásárlóközpont aluljárószintje” a nevével ellentétben egy szűk, boltokkal zsúfolt folyosó, mely az északi metróbejárattól, annak fala mentén a pláza főbejáratáig vezet vissza, tehát szó nincsen arról, hogy a bevásárlóközpont a metróállomással való összeköttetésnek köszönhetően több ponton lenne megközelíthető, esetleg a vágányok alatti aluljárót is megindokolva.

A kedvező törekvés tehát megint nem rendszerszintű megoldást szült, hanem csak egy körülbelülit, amit egy pinceszinti kisállatkereskedés és egy fodrász érdeke akár felül is írhat.

Frissítés:

Kedves olvasóink jelezték, hogy bűnös módon elfeledkeztünk rögtön három gyalogos-aluljáróról is, melyek kicsik voltak ugyan, de annál idegesítőbbek. Az aluljárócsokor a Margit-híd felújítása kapcsán szűnt meg, azóta itt is nyugodtan közlekedhetnek a gyalogosok a felszínen. A pesti és budai hídfőben, valamint a szigeti bejárónál épült odvak közös jellemzője volt, hogy a villamosok utasainak csak egy része használta, másik része az úttesten átszaladgálva indult célja felé – ma ez már legális!

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!