Az eddigi írásaimban időnként használtam olyan kifejezéseket, hogy „érkezett a hír” vagy „kaptunk egy olyan infót”, majd utána annak alapján cselekedtünk. Hogy hogyan, milyen módon jutott el hozzánk a szükséges információ, azt általában nem részleteztem, hiszen ezekről néha akár több bekezdésnyit is lehetne írni, eltérve magától a történettől, ami akár követhetetlenné teheti a lényeget. Most azonban kitérnék ezekre is, sőt, direkt egy olyan képet választottam, amivel valamilyen szinten be tudom mutatni azt, hogyan terjednek az információk a vasútfotósok között.

Aki ismer személyesen, az tudja rólam, hogy munkám során (ha hazai pályán dolgozom) napi körülbelül 14–22 alkalommal haladok át a Nyugati pályaudvar felett a Ferdinánd hídon. Ilyenkor a szemem félig a vasút felé irányul, hátha látok valami érdekességet, amit munka után esetleg üldözőbe lehet majd venni. Az egyik reggel itt közlekedve olyasmit pillantottam meg, ami igen csak kecsegtető volt: a Nyugati egyik tároló vágányán állt a 089-es Szergej! Nagyjából ott volt, ahol azok a Csörgők, amelyek csereként esetleg nap közben bevethetők a 142-es vonalon. Rögvest elővettem a telefonom, és sms-ben elküldtem a hírt azon ismerőseimnek, akiket érdekelhet egy ilyen infó.

Szerencsére hamarosan jött a visszahívás is, és később a hír, hogy az egyik vasútfotós lent járt ez ügyben a Nyugatiban érdeklődni, hogy lesz-e munkája a gépnek, és ha igen, akkor melyik vonat élén fog majd közlekedni. A kapott válaszból az derült ki, hogy 089-es délután fog indulni, amikor én sajnos épp dolgozom. A munkaidőm ugyanis általában a csúcsidőben van, ami azt jelenti, hogy hajnalban kezdek, aztán úgy 9 és 14 óra között vagyok szabad, majd ismét meló. Viszont a feleségem el tudta intézni, hogy délután ráérjen, és megbeszéltük, hogy majd ő kimegy Kispestre, és lefotózza ott ezt a nem mindennapi témát. Látszólag tehát minden rendben volt, és mivel úgy tűnt egyelőre nem történik semmi érdemleges, napközben hazamentem pihenni. Otthon voltam már, épp ebédeltem, amikor jött a hívás, hogy a 089-es Szergej már elindult vonattal Lajosmizse felé. De ez hogy történhetett meg? Mint kiderült az infó, amit a vasutasok mondtak helyes volt, csak mi értelmeztük félre, ugyanis vonatszám lett indulási időnek nézve, vagy fordítva, erre már nem emlékszem. Így az általunk délután 16 órára számolt utáni indulás helyett a vonat valójában dél környékén indult el. Ennyin múlott sajnos, hogy lemaradtunk róla. Bosszantó, mert pont ráértem volna, hiszen otthon voltam, amikor indult, és mire leért Lajosmizsére, csak akkor kellett volna visszamennem dolgozni. Nagyjából egy hónap telt el az eset óta, amikor az egyik reggel egy újabb érdekességet láttam a Nyugatiban, a 2143-as pályaszámú retró fényezésű Csörgőt. Azelőtt soha nem láttam még ott, és nem is emlékszem arra, hogy valaha dolgozott volna a 142-es vonalon. Természetesen most is elküldtem azonnal az ilyenkor szokásos sms-eket, hátha valakit érdekel a téma, és ráér. Aznap ugyanúgy csak csúcsidőben dolgoztam. Munkaidőmben ugyan végig rálátásom van a Nyugatira, de mivel 9 és 14 között nem dolgozom, megkértem egy kollégámat, aki aznap délelőttös volt, hogy a kieső időszakban figyelje ezt a mozdonyt. A dolog legnehezebb része az volt, amikor el kellett magyaráznom neki, melyik mozdonyt is figyelje, de végül sikerült leírnom neki a 2143-as külsejét.

Nekem pedig mindenképpen haza kellett mennem a fényképezőgépemért, bár sok esélyt nem adtam rá, hogy a 2143 beáll majd a forgalomba, de hátha mégis. Aztán úgy dél körül megcsörrent a telefonom. A kollégám hívott, és nevetve mondta, hogy a „mozdonyom” elindult, és bement a pályaudvar épülete felé. Megköszönve a hírt azonnal autóba pattantam, mert gondoltam hátha a következő lajosmizsei vonatra állt rá, és indul. Szerencsére még a vonat előtt kiértem Kispestre, és beigazolódott minden, a 2143-as ott volt a vonat élén, mögötte egy másik Csörgő, a vonat végén meg egy különvonat kocsijai voltak, amit gondolom a 2143-as vitt tovább egyedül Lajosmizséről. Lefotóztam, de gondoltam, még van egy kis szabadidőm, megpróbálom még egyszer utolérni. Eleinte kicsit lemaradtam a vonattól, mert egyenesen próbáltam átvágni a Nagykőrösi út felé, emiatt zsákutcába futottam többször is. Végül kijutottam a főútra, kicsit belehúztam, így Gyál előtt már látótávolságban volt tőlem a vonat, viszont megelőzni még nem tudtam. Eztán a közút és a vasút eltávolodott egymástól, de abban reménykedtem, ha gyors vagyok, akkor Ócsán már elébe vághatok. Szerencsére a vonatkeresztezések miatt nehezebben tudott haladni, én meg kellően gyors voltam, sikerült még előtte érkeznem, és az állomás utáni átjárónál megfotóztam. Így lett meg a 2143-as Csörgő a 142-es vonalon.

A történet utóéletéről annyit, hogy a 089-es Szergej menete csupán egyszeri alkalom volt, így vitték le a gépet Lajosmizsére, hogy hozzon el onnan fával rakott kocsikat. Bár ekkortájt a 089-est az ország egyik legunalmasabb Szergejének tituláltam (amit persze megbántam), hiszen főleg a hiányzókhoz képest rengeteg képünk volt már róla több helyen is, de maga a téma, hogy szergejes vonat megy a 142-esen (és nem csak Kispestig!), bármelyik géppel érdekelt volna. Ami pedig a 2143-ast illeti, úgy egy évre rá már állandó szereplőként tűnt fel a 142-es vonalon, de ezt akkor még nem sejtettük.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!