egy kép, egy történet

Sajátos módon ösztönzik az autósokat a szmog elleni harcra Prágában.

Szeressük egymást gyerekek, a szív a legszebb kincs.

Mostani írásunk témája egy olyan kirándulás, amikor gyakorlatilag a nagy semmiből egyszer csak az ölünkbe hullott a nap témája. Az utazás és a társaság öröme mellett nagy termésre nem számítottunk, ám végül mégis ránk mosolygott a szerencse.

Egy vonat sem ér meg annyit, hogy az legyen a fotós utolsó felvétele.

A dél-alföldi terelés megihlette a távolság.net szerzőit is.

„Még, még, még, még!” – mondta a fotós, és az Eas-kocsik egyre csak jöttek.

Fotóstípusok és egy abaligeti kép története.

Az Egy kép, egy történet blog első idei képén a 265-ös Szergej feszít egy ritkán használt iparvágányon.

Szép napos képet nehéz a Daciáról lőni, nyáron van rá esély.

Előfogatolt mozdonyos vonatot fotózni nem egyszerű a lajosmizsei vonalon.

A kutyák és a helyiek gyanakvó tekintete közt készült kép az ősszel Csörgővel, kerülő úton járó szentesi répavonatról.

Csak Székesfehérvárt elhagyva derült ki, merre tart a tehervonat, aztán kezdődhetett a versenyfutás. Végül meglett a kép.

Pillanatkép az 1-es vonal forgalmáról.

Néha megéri a kockázat, ezúttal minden körülmény összejött a remek végeredményhez.

Négy év után lett meg képen ismét az egyik legszakadtabb Szergej, a 191-es egy hamisítatlan őszi napon.