Egy cseles teher

Egy olyan tehervonat fotózásának történetét írom le, amelynek útirányát előre ugyan nem tudhattuk, de az akkori papírforma alapján szinte biztosak voltunk abban, hogy merre tudjuk elérni. Aztán végül valahogy minden másképpen alakult.

2013 júniusában értékes téma pottyant a vasútfotósok ölébe, az árvíz miatt az 1-es vasútvonalon vágányzár volt, amely miatt a tehervonatok kerülővel közlekedtek, így néhány dunántúli dízeles vonalon a teherforgalom a szokásoshoz képest megsokszorozódott. Az első napokban szerencsére pont szabadságon voltunk, így a vakációs terveink módosításával sikerült jó pár képpel gazdagodnunk ebben a témában. A terelés azonban a vártnál jobban elhúzódott, így az utolsó napokban gondoltuk, még egyszer ellátogathatnánk a környékre, utoljára, hátha lesz még mit fényképezni. Fő cél az 5-ös vonal környéke volt, mivel ekkor már ebben az irányban is újra közlekedhettek a tehervonatok, és akkor lehetne végül még innen is néhány felvétel.

Hogy minél több kép születhessen, már napfelkeltekor ott álltunk a vasút mellett, és vártuk a témákat. De aznap igencsak nehezen indult meg a forgalom. Kora reggel egyáltalán nem is jött tehervonat, így az első kép a fotósok kötelező nyári témája lett, a Púpos vontatta fürdősvonat. Utána sem hallottunk sokáig mozdonyok felől, míg nem érkezett a hír, hogy egy remot szergejes teher halad Székesfehérvártól Komárom felé. Ekkor már 10 óra elmúlt, és hogy a vonatot jó irányból süsse a Nap, Csémpuszta megálló környékére autóztunk át. De sajnos hiába, mikor odaért a vonat, épp egy kósza felhő takarta el az addig égen uralkodó Napot. Ilyen előzmények után a következő hírre már mindképpen sikerre éhesen ugrottunk: a Rákoson ácsorgó 315-ös remot Szergej elindult, és már Ferencvárost elhagyva Kelenföld felé tart. Fejben megpróbáltuk összerakni a részleteket, ha Rákoson vonatért volt és most nyugatra tart, akkor talán a Megacombi vagy más olyan vonatot visz, ami az 1-es vonal felé közlekedik, de mivel ott most vágányzár van, kerülőznie kell. És az sem lehet véletlen, hogy dízel gép viszi! Mivel a 30a-n a nyári menetrend miatt erős a forgalom, ezért biztosak voltunk abban, hogy Kelenföldről tovább Pusztaszabolcs felé fog haladni, és onnan Börgöndön át dízelen megy Székesfehérvárig. Ezt támasztja alá, hogy az amúgy még előnyt is élvező Metrans konténervonat erre felé szokott kerülni. Így hát elindultunk gyorsan dél felé, célunk fotóhelyet találni neki a 44-es vonalon. Nagyon siettünk, mert nem akartuk lekésni, viszont amikor már odaértünk a vonal mellé, jött az újabb hír, a 315-ös Szergej nem kerül Pusztaszabolcs–Börgönd felé, hanem bizony egyenesen a sűrű 30a-n megy Fehérvár felé. Erre egyáltalán nem is számítottunk, így gyors visszafordulás után Dinnyés lett a következő úti cél, ahol egy már-már híres fotóhelyen a Velencei tóval a háttérben terveztük a fotózását. Más helyre nem lett volna lehetőségünk, az idő nagyon szorított, de szerencsére mi előbb érkeztünk. Csak bízni tudtunk abban, hogy vonatot is húz maga után a gép. Nemsokára meg is jelent a láthatáron, bizony nem is akárhogy, távolról látszódó sárga dobozokról egyből fel lehetett ismerni, hogy a Gartner-vonatot hozza. Ilyet sem láttam még Szergejjel! A napsütés hibátlan, a fotózás sikeres. Eleinte még kicsit lassan indulunk tovább, de aztán kapcsolunk: mi lenne, ha Székesfehérvár után is meglőnénk?

Igen ám, de Fehérvártól három irányban is továbbmehet a vonat. Lehetséges, hogy az 5-ös vonalon megy Komárom felé, a kis forgalom miatt ez a legesélyesebb, és így a dízel gépnek is lenne értelme. De az is lehet, hogy a 20-as vonalon Celldömölk felé, vagy amit kizártunk, hogy a 30-as vonalon közlekedik Nagykanizsa felé, de a Gartner-vonat biztos nem erre megy. Hagyományos módszerekkel az esélyünk mégiscsak 33 százalék, ezért számítógépes segítséget kértünk (hála az égnek a Trakció mozdonyainak mozgását már egy halandó ember is láthatja a neten). A számítógépről kapott infó szerint először csak annyi volt biztos, hogy nem az 5-ös felé megy, pedig ez volt a majdnem biztos tippünk. Majd úgy tűnt, hogy a legkevésbé valószínű, a 30-as lesz a nyerő, és villámgyorsan elindultunk arra. De később kiderült mégsem! Következő infó szerint a monitort nézve a 30-ason lefelé kanyarodó mozdonypötty egyszer csak mintha átugrott volna a 20-as vonalra, és ott kezdett el haladni. Úgyhogy azonnali visszafordulás után tetemes hátránnyal kezdtük üldözni a vonatot. Először azt gondoltuk semmi gond, mert egyvágányú a vonal, csak jön vele szemben ablakos vonat, ami miatt úgyis hamar félredobják valamelyik állomáson. De nem! Számunkra szerencsétlen módon a dolgok úgy alakultak, hogy szinte megállás nélkül haladhatott a vonat. Hiába voltunk már a 8-as úton, ahol szép tempóval lehet haladni, egy akadály még előttünk volt: Várpalota. Ezt a várost nem lehetett elkerülni, és már előtte az út kétsávosra szűkül. Ez mindenképp az amúgy még mindig előttünk járó vonat esélyeit növeli. Várpalota határa felé az út újra kétszer két sávosra bővül, az autóforgalom előttünk szigorú 50-nel halad, de lehetőség nyílik az előzésre, és emiatt picit a sebességünk is növekedett. Épp gondoltam is rá, hogy megéri-e már egy jó képpel a zsebünkben kockáztatni a büntetést, és pont arra is gondoltam, hogy milyen furcsa a többiek szigorú 50-es tempója, mikor a még ki nem mondott gyanúm beigazolódott: az út szélén álló autóban ott volt a trafipaxos kamera. Egyből fékeztem, és csak aztán figyeltem a sebességmérőre, bizony épp a tűréshatár környékén volt a mutató. Hát ismét lesznek álmatlan éjszakáim emiatt, de bíztam benne, hogy talán megúszom, talán még a tűrésen belül voltam. A városból kiérve újra nagyobb tempóra kapcsoltam, míg a Szergej picit megtorpant Pétfürdő állomáson. Így azt gondoltam, zárjuk rövidre a versenyfutást, van esélyünk leérni még előtte Ösküre, ahol fotóhely-kánaán vár minket. Le is tértünk Öskü felé, és odaérve gondoltam én ott fotózom le, ahol annak idején az angol különvonatot, a külső ívben. Rohanás a fotóhely felé, ami a helyi lakosok figyelmét is felkeltette, nem értették vajon miért futkározok én ott, ahol a kutya se jár. De ez engem egy cseppet sem érdekelt, csak a szergejes Gartner-vonatra tudtam gondolni. Szerencsére tényleg még előtte értünk oda, és sikerült lefényképezni. Igaz a napsütéssel itt nem volt szerencsénk, de ez a kép akkor is kedvesebb számomra, mint a Dinnyés mellett készült napos. Egyrészt a nagy versenyfutás miatt, de inkább az ívben haladó vonat látványa, valamint a számomra kedvesebb egyvágányos jelleg miatt. A nap hátra lévő részében sajnos már elkerült minket a szerencse, de felejtsük is el a továbbiakat, a nap fotója mégis csak meg lett. A trafipaxról meg annyit, hogy azóta majdnem fél év telt el, és értesítést még nem kaptam, így már egyre biztosabb lehetek abban, hogy a sebességünk akkor még a tűréshatáron belül volt, és emiatt nem kell aggódnom.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!