Tehervonatok az északi átjárón

Az Indóház mellett már évek óta rendezvény- és esküvőfotózással is foglalkozom. A mostani hétvégén is volt egy esküvőm, a pár a kreatív fotózás helyszínéül pedig a rudabányai tavat nézte ki. Huh, hát az nincs közel Budapesthez, ráadásul arra is rábeszéltem őket, hogy minél korábban menjünk, amikor még nincs olyan meleg és szebbek a fények. Úgyhogy jó korán indultam el otthonról, hogy a délelőtt folyamán megcsináljuk a képeket – az ifjú pár Salgótarjánban csatlakozott. Az ihón érdekes izgalmak ezután kezdődtek.

A hazaútra az Északi-középhegységen át a 23-as út, 21-es út és az M3-as pálya volt a tervem. Bánrévén az útátjáróból az állomásra belesve egy remot Szergejt láttam meg, ócskavasas szerelvény volt mögötte. Ez tuti Ózdra megy, gondoltam, és valóban, nemsokára el is indult a tehervonat. Épp, hogy előtte értem oda Center alsó megállóba, nem egy grandiózus fotóhely, de a felhők sokat segítettek a kép fogyaszthatóvá tételében.

A 325-ös Szergej Centerig vitte ez a szerelvényt, onnan az acélműbe az ipari Bobók továbbítják a kocsikat. Arra számítottam, hogy ez kisvártatva meg is történik majd, de sajnos nem így lett, nekem meg tovább kellett indulnom, mert Somoskőújfalun közben helyzet volt. Amíg vártam az ócskavasat, azért volt egy mozgás az ózdi iparvasúton: az egyik Bobó egy Centerben kiürített salakszállító kocsival tért vissza a kohóhoz. Az ózdi kohósalakot már évtizedek óta Centernél ürítik, itt külön feldolgozó üzem is van hozzá. A kohósalakból épült a centeri állomás melletti salakhegy, de került az anyagból számos közutunk burkolatába is. A speciális tehervagon üstje oldalra borítható, látványos, ahogy a még izzó salak kiömlik belőle a vonat mellé.

Ami most még az ózdi ócskavasas kiszolgálásnál is érdekesebb, az a füleki kővonat volt. Ózdra szinte minden hétköznap viszik az ócskavasat, talán majd máskor le is fotózom, a 81-es vonalon viszont nem jár minden nap „rendes” tehervonat. Pláne nem világosban... A PSž magánvasút a nyáron követ szállít Fülekről Hatvanba a 80a vonal felújításához. Sajnos Hatvan és Somoskőújfalu között a 81-es vonalon a vonat szinte mindig sötétben közlekedett, csak néha indult el az üres forda Hatvanból kicsit korábban, még nappal. A legutóbbi kőszállítmánynál azonban valami gond adódott, pénteken csak tizenöt rakott kocsi jutott föl Fülekről Somoskőújfalura. A harminc kocsis szerelvény maradékát hétfőn délelőtt rakták meg, így volt rá esély, hogy nappal megy tovább Hatvanba a szerelvény.

Ide is pont időben érkeztem, a pásztói forgalmiban megtudtam, hogy már el is indult a tehervonat és már Salgótarjánt is elhagyta, jön majd a személy után. Ez teljesen jó, volt még időm kiérni Tar hangulatos állomására. A nagybátonyi után a kővonat következő keresztje Szurdokpüspökire esett, így Hatvannál ismét bőven a tehervonat elé kerültem, lett róla még egy kép.

Innen már csak egy dolgom lett volna, szépen hazacsorogni az M3-as autópályán. Ehelyett inkább ránéztem a Vonatdroidra, el is felejtettem, hogy a jászberényi tolatós gépe egy plusz kört is megy a 80a vágányzára miatt a 82-es vonalon. A Szergej 18–19 óra körül indul el Újszászról Hatvanba, hétfőn is nagyjából így történt. A sok rohanás után most bőven volt időm kimenni a fotóhelyemre, bár a 80a vonalról elterelt tehervonatok miatt abban reménykedtem, hogy közben jön még valami érdekesség, így inkább a pálya mellett vártam, mint a szilvafák alatt. Két órát töltöttem a 82-es vonal mellett, de végül nem jött a személyvonatokon kívül semmi, így a 127-es Szergejjel és vegyes tehervonatával kellett beérnem. A vonat a lehető legszebb fényekben jött, megérte megvárni!

Ezután nem volt már kedvem az autópályás tülekedéshez, így a Boldog–Jászfényszaru–Zsámbok–Isaszeg–Pécel útvonalon jöttem haza kellemes dimbes-dombos mellékutakon. Mire leparkoltam az autót, be is sötétedett – egy roppant hatékony nap után.

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!