A Duna-tengerjárók és háborús évek

iho/hajózás   ·   2011.08.18. 18:30
kalmiusz400

A Budapest, Szeged és Tisza motoros vontatókat három év kihagyást követően, 1939-ben követte a szintén Tisza típusú Kassa, amelyet már forgó darukkal szereltek fel. Mivel a Duna-Tenger Hajózási Vállalat (DTRT, „Detert”) eredményesen működött, sorra követték egymást a megrendelések hasonló hajók megépítésére.

Már a második világháború során, 1941-ben épült meg szintén az újpesti Ganz és Tsa. Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyárban az újabb két testvérhajó, az Ungvár és a Kolozsvár, amelyeket 1944-ben követett a Szolnok. Sőt, már készült az újabb iker, a Komárom is. Ezzel a Detertnek már a nyolcadik Duna-tengerjárója épült, ám ezek közül a hadiszolgálat során, illetve a bombázásokban négy egység részben vagy egészen megsemmisült: a Tisza Budapesten fekve maradt, nem tudott több társához hasonlóan Ausztriába menekülni. Az Ungvár 1941. november 9-én a Fekete-tengeren aknára futott és elsüllyedt. A Kolozsvárt 1943. január 22-én torpedó találat érte. Felvontatták Budapestre, ahol a szovjetek lefoglalták, kijavították és magukkal vitték. Ural néven, 1946-ban állt szolgálatba a Szovtorgflotnál, további sorsa nem ismert. A Szolnokot 1944-ben Ausztriába vontatták – a hajó 1945 márciusában Bécs alatt süllyedt el. Később, 1946-ban kiemelték és visszahozták, majd kijavítást követően a szovjetek elvitték – 1946-ban Bakuban állt szolgálatba Manis néven, végül 1969-ben szétbontották. Még ezt megelőzően, 1944. szeptember 18-án a még épülő Komárom hátsó részét bombatalálat érte – a hajót végül csak 1946-ban fejezték be, majd a szovjetek a jóvátétel keretében rögtön magukkal is vitték. Szintén 1946-ban, Deszna néven állt szolgálatba a Szovtorgflotnál, későbbi sorsa a Komáromnak sem ismert.

A Kassa a romániai Duna-delta Sulinai-ágában hajózik 1941-ben, orrán a már háborús szolgálathoz felszerelt légvédelmi lövegállással (fotó: a Magyar Tengerészek Egyesülete gyűjteményéből)

Az Ungvár indul próbaútra az újpesti hajógyárból 1941-ben (fotó: a Közlekedési Múzeum archívuma)

A Kolozsvár Budapesten, feltehetően az avatási ünnepsége alkalmából (fotó: Drobni Nándor gyűjteményéből)

A torpedó találatot kapott és égő Kolozsvár a Fekete-tengeren 1943. január 22-én (fotó: Drobni Nándor gyűjteményéből)

A Komáromnak épült, de a bombatalálat kijavítását követően Deszna névre keresztelt hajó próbaútja. Jóvátételi szállításként egyből a Szovjetunióba hajózott (fotó: Horváth József gyűjteményéből)

A háború után az itthon maradt sérült hajók közül először a Tisza felújításával végeztek, munkalehetőség nélkül maradt tengerészeink közreműködésével. Ezt a hajót a magyar fél apportként vitte be az új, közös magyar–szovjet hajózási cégbe, a MESZHART-ba. Más hajók hadizsákmányként a már említett Szovtorgflot, a szovjet kereskedelmi flotta tulajdonába kerültek. A Tiszához hasonlóan a Kassa is a MESZHART-nál szolgált tovább. Miután 1944-ben Ausztriába menekült, 1947-ben tért vissza Magyarországra. Ekkor Debrecen névre keresztelték. Így szolgálta a MESZHART jogutódjait is: 1955–1964 között a Detertet, 1964-től pedig a MAHART-ot, ahol 1965-öt követően az 1. sz. Műhelyhajó volt.

A hajót Magyar Duna-Tengerhajózásért Alapítvány 1999-ben vette meg, visszakeresztelte Kassa névre, majd a 2004-ben a Zoltán Alapítvány kezelésében a Neszmélyi Hajóskanzenbe szállította. Két évvel később, 2006-ban Révkomáromban felújították, egyúttal visszakeresztelték Debrecenre, 2007-ben pedig a budai rakparton kötötték ki. A Debrecen  2010 ősze óta áll bérbe adva egy búvár klub bázisaként az Újpesti-öbölben.

A felújított Debrecen (ex-Kassa) a Sopron vontájában Budapesten, az Északi összekötő vasúti híd közelében 2006. október 5-én, miközben azon egy dupla Desiro motorvonat halad át. Ezen a napon szállították a Révkomáromban felújított hajót – egy rövid budapesti kitérőt követően – a neszmélyi hajóskanzenba (fotó: Szánthó Zoltán)

A Debrecen ugyanaznap, de már Esztergomnál (fotó: Szánthó Zoltán)

A Debrecen a nyár elején az Újpesti-öbölben (fotó: T. Hámori Ferenc)

Bár az utókor számára fennmaradt, a Debrecen (ex-Kassa) nem őrizte meg eredeti formáját. I. Műhelyhajó korában kiszerelték belső berendezését, leszerelték fedélzetéről a darukat is. A 2006-os felújítása során az utólagosan kialakított öltözőket, fürdőket részben megszüntették, és a belső terek egy részét rekonstruálták, de a hajó oldalára vágott ablakok megmaradtak, így már nagyon eltér a KASSA eredeti állapotától.

A második világháború után a Ganz Hajógyár fő profilja a tengeri hajók építése lett, szinte kizárólag a Szovjetunió részére. 1953-ig jóvátételben, majd azt követően szerződéses formában készültek először a Tisza, majd a nagyon hasonló Uljana Gromova típusú tengeri hajók. Utóbbiakból százhat példány készült. Hosszuk hetven méter, teljesítményük nyolcszáz lóerő, hordképességük ezeregyszáz tonna volt.

A moszkvai Szudoimportnak jóvátételben készült, Tisza-típusú Kalmiusz vízrebocsátása Újpesten 1947. november 18-án (fotó: a Haditechnikai Magazin gyűjteményéből)

A százhat járműből álló jóvátételi tengeri hajó sorozat első példánya, a típus névadója, az Uljana Gromova az újpesti Ganz Hajógyárban (fotó: Balaton Art Egyesület gyűjteményéből)

Az Uljana Gromova típusú Semaha 1956-ban épült az újpesti, akkor már Gheorgiu Dej  (később MHD, majd Ganz-Danubius) hajógyárban (fotó: Charlie Hill, George Robinson gyűjteményéből)

Az Uljana Gromova sorozat százhatodik, utolsó példánya, a Gauya a holland Hoek van Hollandban, 1976-ban (fotó: Derek Sands, shipspotting.com)

Folytatjuk.

Sorozatunk Horváth József, Szánthó Zoltán, Vasanits László és Vaskovics Péter anyagainak felhasználásával készült.

Kapcsolódó hírek