A Duna-tengerjárók és háborús évek

A Budapest, Szeged és Tisza motoros vontatókat három év kihagyást követően, 1939-ben követte a szintén Tisza típusú Kassa, amelyet már forgó darukkal szereltek fel. Mivel a Duna-Tenger Hajózási Vállalat (DTRT, „Detert”) eredményesen működött, sorra követték egymást a megrendelések hasonló hajók megépítésére.

Már a második világháború során, 1941-ben épült meg szintén az újpesti Ganz és Tsa. Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyárban az újabb két testvérhajó, az Ungvár és a Kolozsvár, amelyeket 1944-ben követett a Szolnok. Sőt, már készült az újabb iker, a Komárom is. Ezzel a Detertnek már a nyolcadik Duna-tengerjárója épült, ám ezek közül a hadiszolgálat során, illetve a bombázásokban négy egység részben vagy egészen megsemmisült: a Tisza Budapesten fekve maradt, nem tudott több társához hasonlóan Ausztriába menekülni. Az Ungvár 1941. november 9-én a Fekete-tengeren aknára futott és elsüllyedt. A Kolozsvárt 1943. január 22-én torpedó találat érte. Felvontatták Budapestre, ahol a szovjetek lefoglalták, kijavították és magukkal vitték. Ural néven, 1946-ban állt szolgálatba a Szovtorgflotnál, további sorsa nem ismert. A Szolnokot 1944-ben Ausztriába vontatták – a hajó 1945 márciusában Bécs alatt süllyedt el. Később, 1946-ban kiemelték és visszahozták, majd kijavítást követően a szovjetek elvitték – 1946-ban Bakuban állt szolgálatba Manis néven, végül 1969-ben szétbontották. Még ezt megelőzően, 1944. szeptember 18-án a még épülő Komárom hátsó részét bombatalálat érte – a hajót végül csak 1946-ban fejezték be, majd a szovjetek a jóvátétel keretében rögtön magukkal is vitték. Szintén 1946-ban, Deszna néven állt szolgálatba a Szovtorgflotnál, későbbi sorsa a Komáromnak sem ismert.

A háború után az itthon maradt sérült hajók közül először a Tisza felújításával végeztek, munkalehetőség nélkül maradt tengerészeink közreműködésével. Ezt a hajót a magyar fél apportként vitte be az új, közös magyar–szovjet hajózási cégbe, a MESZHART-ba. Más hajók hadizsákmányként a már említett Szovtorgflot, a szovjet kereskedelmi flotta tulajdonába kerültek. A Tiszához hasonlóan a Kassa is a MESZHART-nál szolgált tovább. Miután 1944-ben Ausztriába menekült, 1947-ben tért vissza Magyarországra. Ekkor Debrecen névre keresztelték. Így szolgálta a MESZHART jogutódjait is: 1955–1964 között a Detertet, 1964-től pedig a MAHART-ot, ahol 1965-öt követően az 1. sz. Műhelyhajó volt.

A hajót Magyar Duna-Tengerhajózásért Alapítvány 1999-ben vette meg, visszakeresztelte Kassa névre, majd a 2004-ben a Zoltán Alapítvány kezelésében a Neszmélyi Hajóskanzenbe szállította. Két évvel később, 2006-ban Révkomáromban felújították, egyúttal visszakeresztelték Debrecenre, 2007-ben pedig a budai rakparton kötötték ki. A Debrecen  2010 ősze óta áll bérbe adva egy búvár klub bázisaként az Újpesti-öbölben.

Bár az utókor számára fennmaradt, a Debrecen (ex-Kassa) nem őrizte meg eredeti formáját. I. Műhelyhajó korában kiszerelték belső berendezését, leszerelték fedélzetéről a darukat is. A 2006-os felújítása során az utólagosan kialakított öltözőket, fürdőket részben megszüntették, és a belső terek egy részét rekonstruálták, de a hajó oldalára vágott ablakok megmaradtak, így már nagyon eltér a KASSA eredeti állapotától.

A második világháború után a Ganz Hajógyár fő profilja a tengeri hajók építése lett, szinte kizárólag a Szovjetunió részére. 1953-ig jóvátételben, majd azt követően szerződéses formában készültek először a Tisza, majd a nagyon hasonló Uljana Gromova típusú tengeri hajók. Utóbbiakból százhat példány készült. Hosszuk hetven méter, teljesítményük nyolcszáz lóerő, hordképességük ezeregyszáz tonna volt.

Folytatjuk.

Sorozatunk Horváth József, Szánthó Zoltán, Vasanits László és Vaskovics Péter anyagainak felhasználásával készült.