Nem olyan könnyű visszaemlékezni: 1984, szélesítik az Árpád-hidat, a hajdan a Nyugatitól induló 33-as villamos – amely a Váci úton rombolt kifelé, hogy aztán egy oldalsasszéval Óbuda központjába érjen – megszűnik. Helyette egyszerűbb, hierarchikusabb rendszer alakul: tisztán sugárirányú vonalak, közöttük gyűrűirányban összekötések. Az 1-es – amelyet először valamiért gyorsvillamosnak neveztek – kezdetben a Lehel utat éri el, hosszú idő után itt épül az első, nem metróépítéshez kapcsolódó gyalogosaluljáró. (Feltehetően azért nevezték gyorsnak, mert a világháború előttre visszanyúló tervek szerint az lett volna, magasba emelt pályán – a szerk.)

Ezután csigalassúsággal nyújtózik tovább a vonal, ideiglenes végállomások halmai épültek végig a Hungária-gyűrű mentén. Két-három évenként egy-két megállóval lett hosszabb a villamos, aztán 2000-ben végképp elfeküdt az ügy – jó tizenöt évre – a Lágymányosi hídnál. Az elfekvésben nem csak a pénzügyek, hanem a szerkezeti bizonytalanságok is szerepet játszottak: mert hát hová is megy ez a villamos és miért?

Nehéz a dolga a villamosoknak dél-Budán: a város északi részén és a pesti oldalon meglévő kör- és sugárutas hierarchia itt átadja a helyét a sakktábla-elvnek, amit csak (az ebben az esetben nem játszó) Bartók Béla út átlós iránya old fel valamelyest. Ezért az 1-es villamos Budán már majdnem eléri a 4-es vonalát, szinte át is lehetne kiabálni, de akkor gyorsan sarkonfordul délnek, hogy aztán mégse jusson el a százhúsz éve neki szánt nyomvonalig, a Galvani és Andor utcák vonaláig, hanem még előtte gyorsan újból sarkonfordul, hogy egy az Etele teret célozza meg, egy lyukkal odébb, kissé félregombolt ingre emlékeztetve.

Az 1-es hosszabbításából néhány méter már létezik. A képre kattintva galéria nyílik Vörös Attila fotóiból!

Az Etele térről annyit kell tudni, hogy teljes kiépítettségében Buda új Örs vezér tere lesz. A fejlődési ciklusok ötvenévenként megismételni látszanak saját magukat. Fekete lyuk, ami mindent magába szív, ahol áthaladni nem lehet – ha a történet még ennél is szerencsétlenebb fordulatot vesz, akkor vonattal sem – csak átszállni, megérkezni, vagy elindulni. Mindegy, a mindig újra kitalált közlekedési koncepciók fővárosában csak úgy lehet egyről a kettőre jutni, hogy az utókort kész tények elé állítjuk. A tények éppen most készülnek, impozáns keresztezési műtárgyak nehézkednek az ideiglenes bakokon, a korábban csendes Szakasits Árpád Etele útról villamos szorítja ki az autókat, épül egy igazi lakótelepi főutca, amilyen még nincsen Budapesten, nagyívű tengely, fasorral, villamossal, osztott útpályával, mellette hatalmas épületekkel.

Épül a hosszabbítás kelenföldi szakasza. Itt éppen betont öntenek – a műveletet a megmaradt fák nem köszönték meg...

Hogy az Etele téren mi fog történni a jövőben, azt még senki sem tudja, egyelőre annyi a biztos, hogy megépül a rövid budai pályaszakasz harmadik sarkonfordulása , és a végállomás a Somogyi utca vonalában, a tér déli részén épül majd ki. Tehát elméletileg még folytatni is lehet majd egyszer a vonal építését, ha valakinek lesz mersze hozzá, hogy lerajzolja. Az organikus megoldás hajója már régen elment, a pályaudvart felüljárón keresztező, az őrmezői lakótelepet, aztán pedig a Budaörsi út menti területeket kiszolgáló, képzeletbeli 1-es villamossal. Ebben a helyzetben már csak hab a törtán, hogy a Fehérvári úti keresztezés csökkentett értékkel épült ki: a budafoki kocsiszín felől az 1-es vonalára csak Pest irányába – és ellenirányban – épült ki vágánykapcsolat, az egyszeri utas Pest felől tehát csúcsidő végeztével nehezen fog eljutni az agyonhájpolt Etele térre. Nem tehet mást, türelmesen fog várakozni, amíg előtte elhalad három szerelvény az ominózus „Kocsiszínbe”-felirattal.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!