Amikor fiatal pilótáknak fizetniük kell azért, hogy repüljenek és utasokat szállítsanak, akkor valami nagyon komolyan elromlott – hangzik az európai pilótaszervezet, az ECA (European Cockpit Association) közleménye. A dolog első hallásra meglepőnek tűnik, de a Pay-to-fly, P2F, azaz „fizess, hogy repülhess” rendszere egyre inkább terjed a légitársaságok és a légiszemélyzetek közvetítésével foglalkozó cégek világában.

A szisztéma eufémisztikus megnevezése „önszponzorált forgalmi kiképzés”. Vagyis az újonnan kiképzett fiatal pilóták repült órákat tartalmazó csomagokat vásárolnak, hogy későbbi alkalmazásukhoz megfelelő tapasztalatot gyűjtsenek, annyit, amennyit megkövetel tőlük a légitársaság. Ezt a megvásárolható repültóra-mennyiség rendszerint a „típuskiképzés” kategóriába kerül, amely nem más, mint a légitársaság saját házi kurzusa az illető típusú repülőgépre, és amely része minden hivatásos pilóta karrierjének.

A légitársaságok újra és újra feltalálják azokat a módszereket, amelyekkel olcsóbb lesz a munkaerő, ilyenek az önfoglalkoztató vagy félig önfoglalkoztató pilóták, akiket ideiglenesen alkalmaznak ügynökségi szerződésekkel – fogalmaz a közleményben a szervezet elnöke. Dirk Polloczek szerint azonban a  P2F ezt a gyakorlatot egy elfogadhatatlan szintre emeli, a fiatal pilóták foglalkoztatása ettől kezdve nem a légitársaság befektetése, hogy személyzetet képezzen magának, hanem szimpla bevételi forrás, bűnös kihasználása a fiatal, alacsony óraszámú pilótáknak, akiknek nagy szükségük lenne állásra.

A fiatal pilóták ezért elégelték meg ezt a helyzetet, és belekezdtek a „Stop P2F” tiltakozó kampányukba, amelyet az ECA szerint az egész európai pilótatársadalom támogat. A követelés ennek a gyakorlatnak a leállítására immár az európai döntéshozóknak és a légügyi hatóságnak szól, hangsúlyozza a közlemény.

A „Fizess, hogy repülhess” gyakorlata elrettenti a fiatal, motivált férfiakat és nőket a pilótahivatástól, vagy ha mégis vállalják, akkor teljes pénzügyi kizsákmányolás áldozatai lesznek, ők kell, hogy 30–50 ezer eurót fizessenek egy ilyen szerződésért, miután már rengeteg pénzt öltek az eddigi kiképzésükbe. Ráadásul a szervezet egy másik vezetője szerint a rendszer veszélyes a repülés biztonságára is, mert aki majd 50 ezer eurót fizetett azért, hogy repülhessen, kétszer is meggondolja, hogy kimerültség vagy valamilyen betegség miatt kihagyjon egy napot, és inkább ne repüljön. Amint bármely más pilóta, a fiatal repülőgépvezető is elsősorban a feladatára kellene, hogy koncentráljon, és a biztonságot kell, hogy elsődlegesnek kezelje, ehelyett inkább azért aggódik, hogy a biztonsággal kapcsolatos döntése hogyan hat ki majd a pénzügyeire és a karrierjére.

Mivel nagyon kevés a piacon a munkahely, az 1500 óra alatti fiatal pilóta könnyen találhatja magát a 22-es csapdájában: ha kevés az óraszáma, nem lesz állása, de állás nélkül nem gyűjtheti össze az álláshoz szükséges tapasztalatot… A P2F gyakorlata ezt a helyzetet használja ki, és arra kényszeríti a pilótákat, hogy gyakorlatilag ők fizessenek azért, hogy dolgozhatnak, repülhetnek, és ezzel termelnek bevételt a társaságnak. Az adósságuk a karrierük elején már 70–130 ezer euróra is rúghat, és ráadásul az sem biztos, hogy a P2F szerződés lejártával a légitársaság továbbra is alkalmazza őket.

A belgiumi Genti Egyetem nemrég hozta nyilvánosságra ezzel kapcsolatos kutatási eredményeit, ezek szerint a P2F-szerződés a legkülönösebb és leginkább kizsákmányoló jellegű foglalkoztatási forma a légiszemélyzetek munkavállalásában, és a kutatók ennek a gyakorlatnak a betiltását javasolják.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk!

Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!