Sikeres repülés Madridba, a nap erejével, de éjszaka is

iho/repülés   ·   2012.05.25. 11:30
cim2

A tavalyi sikeres próbautak után a napenergia hasznosításának rendkívüli kísérlete zajlott az elmúlt 24 órában: Svájcból Madridba repült, kizárólag a nap erejével, egy kísérleti repülőgép. Az út innen Marokkóig folytatódik majd, ezzel a Solar Impulse végrehajtja első interkontinentális útvonalrepülését.

A start előtti utolsó pillanatok: a projekt két alapítója és vezetője, Bernard Piccard és a pilótafülkében sisakkal André Borschberg  <br>(fotók: Solar Impulse)

Payerne repülőteréről csütörtök reggel másfél órás késéssel tudott csak útnak indulni a saját napelemei révén kapott elektromos meghajtással repülő Solar Impulse. A késés oka a reptérre leereszkedő köd volt, de amint a nap  elkezdte felszippantani a párát, megtörtént a sikeres start.

A Payerne-Madrid szakasz pilótája, André Borschberg, a projekt társalapítója, az előre tervezett útvonaltól már az első órákban is kicsit nyugatabbra tért, mert az Alpok közelében intenzívebb volt a felhőképződés.

Időközben újra módosítani kellett a navigáción, mert a projekt meteorológusai ugyancsak intenzív felhőképződést jeleztek a Pireneusok felett, ezért a gép ismét csak nyugat felé, az Atlanti-óceán irányába módosított a kurzuson, hogy a Pireneusok nyugati lánca felett, tiszta időben repülhessen tovább. A módosítást digitális úton küldték a fedélzetre, ahol az új adatok automatikusan kerültek átvezetésre a gép ugyancsak digitális navigációs és repülésvezérlő rendszerébe.

Felszállás még enyhe ködben a svájci Payerne repülőterén

Mindeközben a Solar Impulse egyenletesen emelkedett, hogy elég magasan legyen a Pireneusok fölött. A napfény pedig ugyancsak egyenletesen töltötte az akkumulátorokat, hogy a gépnek sötétben is legyen energiatartaléka Madrid eléréséhez. A gép közép-európai idő szerint délután fél négykor haladt át Toulouse körzetében.

Az útvonalmódosítást a svájci repülési központ egyeztette a francia és a spanyol légiforgalmi irányítással is, ugyanis a segítségük nélkül a gép nagyon veszélyes tényezővé válna: a Solar Impulse Toulouse után már hatezer méter magasra emelkedett, majd folytatta a kapaszkodást, hiszen optimális utazómagassága nyolcezer méter. Közben a földhöz viszonyított 80-90 kilométeres óránkénti sebessége az utasszállítókéhoz képest minimális, gyakorlatilag mintha egyhelyben lebegne a gép. Mindenesetre a biztonság kedvéért addigra a földi segítők is Toulouse-ba repültek, ha ugyanis kiderült volna, hogy a gép a zivatarok miatt nem folytathatja a repülést  dél felé, akkor itt szállt volna le.

Hogy fogalmunk legyen ennek a különleges, törékeny szerkezetnek a repüléséről, íme egy remek összeállítás a tavalyi, persze jóval rövidebb, Payerne-Brüsszel táv teljesítéséről.

A Pireneusok felé közeledve egyre inkább szükség volt új és új számításokra és egyeztetésekre, mert kiderült hogy a hegység középső része felett is olyan viharok alakulnak, amelyeknek a felhőzete akár 12 ezer méterrre is felérhet. A Solar Impulse tehát még nyugatabbra húzódott, közben pedig átlépte a spanyol határt. Amint elhagyta a hegyvidéket, a kurzus ismét déliesre fordult. A földi kiszolgáló egység ekkor szintén továbbrepült, persze egy gyorsabb gépen, hogy fogadja a napelemes madarat Madridban.

A korábbbi felvételek tanulsága szerint a leszállás manővere nem túl egyszerű ezzel a nagyszárnyú géppel: amikor a Solar Impulse már a pálya felett repül, egy láthatóan felkészült fizikumú kerékpáros segítő követi az egyik szárnyvégnél, ahol már ott van kiengedve a támasztó, ezt kell a bringásnak a fékezés utolsó pillanatában elkapnia, és megtámasztania a gépet, amíg a többi segítő megérkezik és elvontatják.

Kora délutáni helyzetkép Franciaország felett: a gép emelkedőben, az irány délnyugat, a pilóta az élőkép szerint remekül érzi magát és épp interjút ad a BBC-nek

Napnyugta után a gép a napközben összegyűjtött energiát használta, ami láthatóan bőven elégséges volt a spanyol főváros eléréséhez, különösen, hogy a gép enyhe süllyedésben siklott Madrid felé. Amit viszont a Payerne-i irányítás sokkal sűrűbben ellenőrzött a repülés utolsó szakaszában, az az oxigén volt, ami a pilótát a nagyobb magasságokban életben tartja. Az oxigén fogyasztása mintha aggodalomra késztette volna az irányítókat, de közben a gép 3000 méterre kapott engedélyt, ezen a magasságon pedig már van elég oxigén a légkörben is.

Mindeközben a pilóta hol angolul, hol franciául adott élő interjúkat különféle tévé és rádióállomásoknak.

Madrid felé süllyedőben, a magasság pontosan 5000 méter, a Payerne-i irányítóközpont nemrég tisztázta, van még a gépen elég oxigén a repüléshez

A tervek úgy szóltak, hogy noha André Borschberg már éjfél előtt eléri Madridot, annak érdekében, hogy ne okozzon túl nagy zavart a légiforgalomban, csak éjfél után száll majd le. A várakozásnak az volt a másik oka, hogy a földi segítők sem értek oda sokkal hamarabb, mert Toulouse-ban késtek a felszállással, a madridi reptéren pedig fél órát kellett a gépüknek gurulnia, amíg kirakodhattak.

Nos a Solar Impulse valójában már 11 óra előtt elérte a Barajas nemzetközi repülőtér légterét, de a spanyol irányítás a valóban elég sűrű érkező forgalom miatt csak éjjel egy óra utánra tette a leszállás lehetséges időpontját. Az irányítás óvatossága érthető volt, ez a gép nem sorolható be könnyen az érkezők közé, hiszen ahhoz is másfél órára van szüksége, hogy a háromezer méteres várakozási magasságból lesüllyedjen és behelyezkedjen a végső megközelítéshez.

Végül, csaknem 17 órányi repülés után, 01.28.kor a gép a szokásos csendes módján megközelítette a pályát és földetért. A várakozás önmagában is bizonyította, hogy a napelemekkel gyűjtött és tárolt energia mennyire hosszú időre levegőben tudja tartani a gépet éjszaka is.

André Borschberg érthetően fáradtan, de boldogan kászálódott ki a pilótafülkéből: sikerült bebizonyítani, hogy egy ember-készítette eszköz, megfelelően modern technológiával, képes egyetlen csepp fosszilis eredetű üzemanyag felhasználása nélkül nagy távolságot berepülni. Ez a mindennapi repülésben nyilván nem jelent azonnali áttörést, de fontos bebizonyítani, hogy ez is egy lehetséges útja az aviatika további fejlődésének, a környezet kímélése jegyében. „A mi gépünk nem utasokat szállít, hanem egy üzenetet” - mondta nemrég a projekt alapítóinak egyike.

Éjszakai landolás

A Solar Impulse, mint arról korábban beszámoltunk, egyike a világ legnagyobb fesztávolságú repülő szerkezeteinek, szárnyvégtől szárnyvégig 63 és fél méter, miközben kompozitszerkezete révén súlya mindössze 400 kiló. Összesen 12 ezer napelem borítja a szárnyat. A madridi leszállás után a gépet átvizsgálják, majd a tervek szerint három nap múlva indul tovább. A projekt elnöke és pilótája, Bertrand Piccard Rabatig repül vele, a marokkói uralkodó meghívására: a napelemes repülőgép átkelése és érkezése emeli az ünnepség fényét, amikor megnyitják a világ eddig épült legnagyobb napenergia-erőművét.

Kapcsolódó hírek