Vasútbuziknak remek vonatmegfigyelő hely Budafok vasútállomás – rendszeresen itt torpanok meg fertályórákra a hárosi bringázásaim során. Némi idő elteltével az sem ront igazán a műélvezeten, hogy a felújítást követő átadás után néhány hónappal már megsuvadt a térkő, a biztonsági sáv kövezete süppedékes, rendre az erőltetett ütemű magyar vasútépítés jeleivel (vesd össze: gányolás; gagne (francia): nyerni, megtakarítani, keresni rajta) lehet találkozni; ennyi feladathoz már nincs elég igényes, a szakmája szabályaira adó melós, az állagmegóvás meg egyébként sem a MÁV erőssége. Hozok majd onnan egy képriportot már csak azért is, hogy lássuk, hogy a csilliárdokért kiépített utastájékoztató infrastruktúra mennyire talmi – a térhangost nem érteni (mondjuk ez fotókban elbeszélni eléggé reménytelen vállalkozás lenne), viszont a kicellukszozott, stencilezett hirdetménynek és menetrendek a vasúti igénytelenség hazai alapvetései.

De, most nem ez a lényeg, hanem az eldöntendő kérdés. Egy személyes hangvételű felhorgadás keretében szentségelni azokat, akik szerintünk tehetnek arról, hogy a fentebb jelzett időpontban a 30a-n a fővárosba özönlő vonatok mindegyike kivétel nélkül minden képzeletet felülmúlóan zsúfolt volt, vagy inkább megpróbálunk összefüggéseket keresni az alábbiakban kibomló jelenséget előidéző okok között, majd az egészet megfejelni azzal, hogy a súlyos látványt szétcsapatjuk a fiatalságunkat felidéző emlékmorzsa királyvizében, amikor felemlegetjük, hogy bezzeg a hetvenes években a tizennyolckocsis, Kanizsáról induló kora esti gyorsra már Szemesen nem lehetett felférni?

A 19.12-es Z30-as érkezése előtt 10 perccel – 1. rész. A képre kattintva galéria nyílik (Olvasónk fotói)

Ami tudott: az utóbbi egy hétben rengeteg volt a panasz az utaslemaradások és a heringjáratok miatt – elsősorban a 29-es, észak-balatoni vonalon verte ki a biztosítékot, hogy az iskolai kirándulások idején kurta Bz-szerelvényekről maradtak le komplett iskolai csoportok. Nem egy, nem kettő. Ehhez lehet hozzácsapni a Velencei-tóról hazatérők kálváriáját – már a múlt héten számtalan utas maradt le a kipécézett vonatáról, és préselődött fel valamelyik későbbire Agárdon, Gárdonyban, Velencén. A helyzet egy héttel később sem javult. A Budafokra a 20:25-kor késve érkező lepsényi 3521-es, egyszekciós Flörtből álló vonat ajtajain megállás után szabályosan – mint egy telepakolt ruhásszekrényből – kiborultak az utasok a peronra, volt, aki összeesett, és (túlzás nélkül!) úgy kellett felmosni! A háromszekciós Flörtökön sem akadt talpalatnyi hely, és az állomáson átszáguldó mozdonyos vonatokon is rengetegen álltak (hogy néhányuk milyen szedett-vedett szerelvény…). Fórumos bejegyzésekből idézve:

„9722 ma is cirkusszal indult. Raktak rá még egy melléket/motort, de annyit ért, mint halottnak a beöntés.” (Egy Székesfehérvár–Tapolca személyről van szó.)

Vagy:

„Ha ma nézte valaki a vonatok kihasználtságát, jövőre talán elfelejtik ezt a vakáció kezdete után egy héttel bevezetett nyári menetrendet… A gyorsokon is hering mód lógtak az emberek, egy részük ingyen, mert a jegyvizsgálók is alig fértek fel a saját vonatukra, nemhogy végigmenjenek rajta...”

A Velencei-tavi megállókban pedig egész vasárnap délután nyomták az áthaladó gyorsok vezérei a kürtöt, mert a peronok feketéllettek a tömérdek embertől.

Olyan ez, mint a néphadseregnél valaha dívó „napi öltözet meghatározás”. Aki lemaradt a sorkatonaság csodás élményeiről, azoknak ez új lehet: reggel kihirdették, mit kell felvenni, általában a naptár szerint. Így mozgott a katona enyhe decemberi napokon teljes téli öltözetben (mikádó plusz bélés, téli sapka) megrohadva a 15 fokban, és könnyű zubbonyban vacogott a márciusi fagyban. Napjainkban és a vasútra értelmezve: a Startot láthatóan nem érdekelte az időjárás, a 35 fokos rekkenet, amikor mindenki a vízpartra csődül enyhülést keresni – mivel nincs még nyári menetrend, nem erősítjük meg a vonatokat, tessenek csak a rövid szerelvényeken nyomakodni!

A 30, 30a vonal nyomora egyébként a szakasz egészen pazar hétköznapi utazási viszonyaira vezethető vissza. Híre ment a Flörtök kényelmének, a kínálati menetrendnek, a gyors eljutási lehetőségnek, de ez a jelek szerint strandidőben kevés. Jó hír, hogy a vasúttársaság tud a problémákról: már tavaly óta dupla annyi vonattal szolgálja ki a vonalat, az alapütemi Z30-asok (zónázók) mindegyike tripla egységgel jár (ez 600 ülőhelyet jelent), a G43-asokat (gyorsított személyvonatok) pedig most vasárnap is megduplázták, de ez is csak alig enyhítette a zsúfoltságot. A G43-as viszonylat beindulása ugyanis nem csak tehermentesítette a délis vonatokat, hanem új utasokat is hozott Dél-Pestről – ez volt az oka életrehívásuknak is. A jövő héttől változik a menetrend, ezzel párhuzamosan a gyorsított személyeket nem veszik majd igénybe a balatoni utasok (a vágányzár legutóbbi fázisában Lepsényből és Székesfehérvárról hoztak átszállós balatoni utasokat), így remélhető, hogy a Velencei-tóra elég lesz az óránként ezer ülőhelyes kínálat. Ha nem, akkor triplázzák a G43-asokat is.

De addig is, azért erősen disszonáns a helyzet, mert a magyar vasút napjainkban az örökös győzelmi jelentésekről szól – most nem vitatjuk el a fejlődés számos látható jelét. Viszont a közönségben tudathasadásos állapotot idéz elő az a tény, hogy a valóság és a torkunkon kényszeresen és immár éppen a szándékozottal ellenkező hatást kiváltva lenyomott politikai doktrína sokszor nem egyezik. Az utas nem fog ok, okozati összefüggéseket keresni, őt csak az érdekli, adott vonaton, adott időben fulladozott-e a zsúfoltságtól, szenvedett-e a késéstől, vagy sem. És ennek alapján hirdet ítéletet a „MÁV”-ról. Egy újabb (persze didaktikus) példabeszéddel élve, hiába a vacsorához csodálatos kreativitással megterített asztal, az ezüsteszcájgok hadrendje, a műgonddal kiválasztott kristálypoharak sokasága, hiába hibátlan a felszolgálás és remek az étel- és italsor, ha az egyik szalvéta rejtekében megbúvik egy darab macskaszar. Mert akkor nem a fejedelmi, thai bazsalikommal és ananásszal spékelt langusztának megy híre. Hanem a macskaszarnak.

Bónusz: a frissen és félig átadott 30-ason a vezetéktartó oszlopok véletlenül nem a vízelvezető árokban állnak?

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk!

Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!