2012-ben a lengyel–ukrán rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság apropóján a lengyel vasút feldíszítette mozdonyait, köztük a tíz Taurusukat is. A mozdonyok valamelyik résztvevő válogatott nemzeti színeit vették fel, vagy valamelyik stadion került rájuk. A 2008-as osztrák–svájci Eb mozdonyairól még ma is büszkén osztanak meg képeket az őket fotózó vasútbarátok, így gondoltuk 2012-ben az aktuális matricázott gépek megörökítése kötelező feladat lesz a legtöbb vasútfotós számára. A nyári szabadságot elve úgy osztottuk be, hogy még az Eb előtt legyen időnk egy pár napos lengyel kirándulásra. Az interneten talált képek alapján természetesen egyből lett kedvencünk is, a német válogatott mozdonya, becenevén Niemcy vagy magyarosan Nimci. A német színek ugyanis illettek a Taurushoz, nagyon elegáns külsőt adott neki, ráadásul abszolút jellegzetes, és teljesen elüt a többitől. Az utazás előtt a célunk nem az összes Taurus és más típusú Eb-mozdony megörökítése volt, de a Nimcit mindenképpen szerettük volna megcsípni, plusz még mellette persze a lehető legtöbbet begyűjteni.

A lengyel Taurusok a BWE (Berlin–Varsó expressz), illetve a Varsót érintő Eurocity-vonatokon közlekednek, így az úti célunk a lengyel főváros volt. Előzetesen arra számítottunk, hogy biztos összefutunk más vasútfotósokkal, akár magyarokkal is, hiszen a téma igencsak érdekes volt. Május végén útnak is indultunk Lengyelországba. Kiálltunk a sínek mellé, ahol az említett vonatok közlekednek, és vártunk. Jöttek is szép sorjában az Eb-mozdonyok, de Nimci még váratott magára, pedig ő volt a fő cél. Közben megismerkedtünk az országgal. Megtudtuk, milyen a tipikus lengyel nyári időjárás, illetve milyenek is a lengyel emberek. Róluk röviden csak annyit, hogy a lengyelen kívül más nyelvet általában nem értenek vagy nem akarnak megérteni, de a mentalitásuk teljesen eltér a megszokottól. Ha Magyarországon megállunk egy faluban, vagy egy tanya mellett, és kimegyünk fotózni az a minimum, hogy az ablakokon elkezdenek mozogni a függönyök, mert nézik, kik is járkálnak a környékén, kik azok az idegenek. Ezzel szemben a lengyeleket ez hidegen hagyja, nem szólnak bele más dolgába, nem foglalkoznak ilyen szinten a másikkal.

Szóval továbbra is álltunk a sínek mellett, jöttek az Eb-mozdonyok, a legtöbbje már másodjára, harmadjára, a fordák is kezdtek a fejünkben összeállni, de Nimci még sehol. És ez így ment négy napon keresztül, míg végül bele kellett törődnünk, hogy a fő zsákmány nélkül kell hazatérnünk. Lett azért rengeteg Eb-mozdonyos képünk, csak ez vigasztalt akkor. Ami viszont furcsa volt, hogy egyrészt nem találkoztunk az utunkon vasútfotóssal, illetve az, hogy annyira nem is volt népszerű téma ez a fotósok körében, külföldiek között persze igen, de magyarok közül alig néhányan publikáltak képet erről a témáról.

Aztán eltelt a nyár, lezajlott az Eb, de a matricás mozdonyok még maradtak. Ekkor jött az ötlet, hogy van egy kis maradék szabadságunk és a lengyel árszínvonalnak köszönhetően bőven maradt még valutánk is, így mi lenne, ha még egyszer nekifutnánk az Eb-mozdonyoknak, elsősorban persze Nimcinek. A második utunk már nem Varsó környékére vezetett, hanem a lengyel–német határ felé indultunk a változatosság miatt. És megkezdődött az újabb várakozás. Figyeltük a BWE- és az EC-vonatokat, és jöttek a matricás mozdonyok, tehát a téma még mindig megvolt.

Aztán késő délután a távolból egy furcsa színösszeállítású mozdony közeledtét figyeltük. Egyre gyanúsabb lett a dolog, és ahogy egyre közeledett, úgy lettünk benne egyre biztosabbak, hogy megtört az átok. Bizony, Nimci volt az! Mégiscsak létezik, mégiscsak közlekedik, és ha már jött, természetesen le is fényképeztük. A vasútfotózás örök igazságai alapján eztán várható volt, hogy mi fog következni... Igen, ahogy meglett nagy nehezen az első kép, utána szinte a csapból is Nimci folyt! Így lett olyan képünk, hogy Nimci a mezőn, Nimci a hídon őzikékkel, Nimci az ívben egyik irányból, Nimci az ívben visszafelé...

Úgyhogy lett róla kép rendesen. A második lengyel túrát pedig végül úgy zártuk, hogy valamennyi Eb-Taurust begyűjtöttük. Azóta a mozdonyok már levették magukról a matricát, úgyhogy ez a korszak véget ért. És bár a magyar vasútfotósokat valamiért ez a téma annyira nem izgatta fel, számunkra mégis emlékezetes marad.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!