A BSZKRT 1923-as megalakulásakor célul tűzte ki öt új villamosvonal megépítését Óbudán. A magas létesítési költségek (földmunkák, kisajátítás, stb.) miatt a óbudai temetőhöz vezető vonal megépítését amíg lehetett, addig halogatta a cég. A helyzet orvoslására a villamos elindulásáig annak nyomvonalán 1927. június 5-étől autóbuszt indítottak, 7-es jelzéssel, de továbbra sem tettek le a villamosról.

Végül 1930-ban határozták el, hogy az akkor újdonságnak számító „sín nélküli villamos autóbuszt”, azaz trolibuszt indítanak a vonalon. További három év telt el érdemi munka nélkül, aztán 1933-ban hirtelen felgyorsultak az események: márciusban született meg a végső döntés a vonal megépítéséről, augusztusban kapták meg az építési engedélyt, december 11-én pedig már ezt jelentette Folkusházy Lajos BSZKRT vezérigazgató: „nincs akadálya annak, hogy az ó-budai villamos vasúti vonalunk végállomásától az ó-budai temetőig  terjedő útvonalon rendszeresítendő trolley bus közlekedés megnyittassék és az új jármővek, valamint a vonal felszerelése közhasználat céljaira átadassék.”

Végül 1933. december 16-án adták át a a vonalat, amit a leváltott autóbszvonszonylat nyomán 7-esnek neveztek el. Az átadáson a Kereskedelemügyi Minisztérium képviseletében megjelent Szikszay Gerő minisztertanácsos, a BSZKRT-t  pedig Folkusházy Lajos vezérigazgató képviselte. Nekik adta át a vonalat a főváros képviseletében Bódy László tanácsos a következő szavakkal: „Méltóságos vezérigazgató, igen tisztelt uraim, örömmel teszek eleget méltóságod felkérésének és a székesfőváros polgármesterének a nevében, ezt az új közlekedési eszközt a rendeltetésének átadom.”

Maga a vonal 2,7 kilométer hosszú volt, és a Vörösvári úttól a óbudai temetőig tartott. A vonal rendkívül egyszerű felépítésű volt, a végén két hurokkal. Nem voltak benne váltók, keresztek, de még szakaszhatárok sem: az egész egy betáplálási szakasznak számított. A viszonylat kocsijainak tárolására a közeli Óbuda Kocsiszínben alakítottak ki egy elkerített részt. Onnan egy kezelővonal vezetett a Vörösvári úti hurok két szélére, ahol szedőpakolással lehetett a vonalra ki- vagy onnan beállni.

A 7-es trolibusz nyomvonala<br/>A képre kattintva galéria nyílik!<br/>(grafika: IHO)

A viszonylaton hétköznap egy vagy kettő, a hétvégén pedig három kocsi közlekedett, a menetidő 8 perc volt. A járatot két év után, 1936-ban átnevezték T-re. A 7-es számot a ma is ismert buszvonal elődje kapta meg, amely akkor még csak a Keleti Pályaudvar és a mai Március 15. tér között közlekedett. A jobboldali közlekedés bevezetése miatt 1941. szeptember 9. és október 9. között a viszonylatot buszokkal pótolták, ez idő alatt a kocsikat átalakították az új közlekedési rendnek megfelelően.

Az első budapesti trolibusz valahol a két végállomás között félúton<br/>A külön nem jelölt felvételek a szerző gyűjteményéből származnak

A vonalra három kocsit vásároltak, a BSZKRT döntésének megfelelően hazai gyártóktól. Kettőt a Ganztól (T100 -> T470, T471) egyet pedig a Mávagtól (T472 -> T480) szereztek be. A Ganz kocsik az angol AEC, a Mávag trolik pedig a svájci Brown-Boveri Corporation (BBC) licensz szerint készültek. A kocsikat a köznyelv „koporsónak” egyrész a temetői vonal, másrészt az akkori szemmel is rendkívül egyszerű formaterv miatt.

A Vörösvári úti végállomás a temető felé nézve

A vonal végét egy légitámadás jelentette 1944. szeptember 21-én, amiben megsérült a hálózat nagy része. Karácsonyig még buszokkal pótolták a vonalat, végül a harcok miatt megszűnt a járat, és a háború után nem indult újra. A viszonylat járműállományát jelentő három kocsit ezt követően félreállították, majd a 471-es kocsit a 70-es vonal megnyitása előtt tanulókocsiként használták. Mivel a Damjanich kocsiszínbe ekkor még nem lehetett beköltözni, ezért a tanulókocsit naponta átvontatták Óbudáról a Városligetbe, sőt az első MTB-82-eseket is az óbudai remízben tárolták hasonló okokból.

Később kocsihiány miatt az ötvenes évek elején újra állományba vették őket, ekkor történt meg a kocsik átfestése a régi sárga-fehérről az új bordó-fehérre. Az MTB-82-es trolibuszok fokozatos érkezésével végül 1955-ben selejtezték őket.

A vonal megnyitásátnak 75 éves évfordulóján, 2008-ban a BKV és a VTTE emléktáblát avatott az egykori Vörösvári úti végállomáson, 2010-ben pedig egy önjárásra képes Ganz-Solaris Trollino 12-es trolibusz ment végig az egykori vonalon.