Az idén pontosan harmincéves Kawazu-Nanadaru hurokhíd Japánban található, és arra mutat példát, hogyan lehet nagy szintkülönbséget relatíve kis helyen áthidalni: a hegyoldal túl meredek ahhoz, hogy utat építsenek rá, ezért választották ezt a szokatlan megoldást. A spirál hossza 1,1 kilométer, átmérője 80 méter, magassága 45 méter. A hídon a vezetés fokozott óvatosságot követel, ezért a megengedett legnagyobb sebesség csupán 30 kilométer per óra, de így az arra utazók legalább tovább tudnak gyönyörködni az eléjük táruló táj szépségében.

Hureai híd

A hureai gyalogoshíd szintén Japánban található, Kiotó közelében, a Hiyoshi gát lábánál. A híd 1998-ban épült Norihiko Dan japán építész tervei alapján, átmérője Kawazu-Nanadaru hurokhídhoz hasonlóan szintén 80 méter.

Chengyang híd

A kínai Chengyang híd – más néven chengyangi szél-eső híd – 1916-ra készült el. A háromszintes építmény tulajdonképpen a híd, a folyosó, a veranda és a kínai kerti házak egyfajta egyvelege, a végein két pódiummal. Pillérei kőből készültek, a felépítmény fa, a tetőt pedig cseréppel burkolták. Teljes hossza 64,4 méter, a folyosó szélessége 3,4 méter, az alsó szint körülbelül tíz méterrel található a folyó szintje fölött.

Ponte Vecchio<br>(fotó: Wikipedia)

A Ponte Vecchio középkori híd Firenzében az Arno folyó fölött. Ez volt az egyetlen olyan híd a városban a második világháború idején, amelyet a visszavonuló német hadsereg nem robbantott fel. Jellegzetességei – melyeknek hírnevét is köszönheti – a fecskefészekként oldalaihoz épített kis műhelyek, ahol ötvösök, aranyművesek dolgoztak és dolgoznak ma is. Így az aranyművesek utcájaként emlegetik a hidat. A három boltívéből a középső 30, a két szélső 27 méter széles.

Langkawi Sky Bridge

A langkawi „égi híd” egy 125 méteres, ívelt, gyalogos kábelhíd 700 méterrel a tengerszint fölött, Malajzia egyik szigetén. Csodálatos kilátás nyílik innen a szigetre, illetve a tengerre. Vihar esetén azonban kötelező elhagyni a hidat olyan gyorsan, ahogy csak lehet, erre feliratok is figyelmeztetnek.

Aiola híd<br>(fotó: revista80dias.es)

Az „Aiola Island” tulajdonképpen egy híd és egy kis mesterséges sziget a Mura folyón, Grazban. 2003-ban épült egy New Yorkban élő művész, Vito Acconci tervei alapján. A meghatározhatatlan formájú építményben egy bár és egy kávéház is található, a nyitott részén pedig napozót alakítottak ki.

Tianjin Eye<br>(fotó: Wikipedia)

Ez a hídra épített óriáskerék Tienjin városában (Kína), a Haihe folyó fölött található. „Tienjin Szeme” 120 méter magas, 48 kabinja van, egy kabinba nyolc ember fér be. Egy teljes kört 30 perc alatt tesz meg, az óránkénti kapacitása tehát 768 fő. 2008-as átadásakor csupán a London Eye (135 méter), illetve a Star of Nanchang (160 méter) volt magasabb, azóta viszont több nagyobb óriáskerék is épült vagy épül. Ilyen a 165 méter magas Singapore Flyer vagy a 185 méteresnek tervezett Great Berlin Wheel. A legnagyobb azonban Pekingben fog megépülni, ha elkészül, 208 méter magas lesz.

Henderson waves<br>(fotó: singapore-traveltips.com)

Szingapúr legmagasabb gyaloghídja a Handerson Waves a maga 36 méterével. A híd az alakjáról kapta a nevét, azonban ez csak a dizájn, a gyalogosoknak nem kell fel-, illetve lemászni a hullámokon, maga a közlekedőfolyosó természetesen sík. A hidat este 7 és hajnali 2 óra között ledes díszkivilágítás teszi még különlegesebbé.

Aqua-Line

A Tokyo Bay Aqua-Line egy olyan híd a tokiói öbölben, amely egyszer csak a víz felszíne alá bukik, majd alagútként folytatódik. A teljes hossza 14 kilométer, ebből 4,4 kilométer a híd és 9,6 kilométer az alagút. A híd és az alagút találkozásánál egy mesterséges szigetet építettek, ezen éttermeket, boltokat, egyéb szórakoztatóegységeket alakítottak ki. Az Aqua-Line-t 31 évnyi munka után, 1997-ben adták át a forgalomnak, a beruházás összértéke 11,2 milliárd dollár volt. Minden bizonnyal megérte, hiszen Chiba és Kanagawa (két fontos ipari régió) között az utazási távolság 90-ről 15 percre csökkent.

A Falkirk Wheel egy forgó hajóemelő berendezés Skóciában; a Forth and Clyde csatorna és az Union csatorna között teremt kapcsolatot. Korábban 11 zsilippel volt megoldva az összeköttetés, ezek azonban még az 1930-as években odavesztek. A 2002-ben átadott szerkezet ma már igazi turistalátványosság, boltokat, kávéházat és kiállítótermet is nyitottak mellette.

Az 1982-ben átadott Banpo híd Szöul egyik legfontosabb hídja, Seocho és Yongsan kerületeket köti össze. Kétszintes, alul gyalogosok és biciklisek is mehetnek, azonban magas vízállás esetén ezt lezárják, és csak a felső szinten lehet közlekedni. A híd különlegessége a két oldalát díszítő „vízesés”: 38 szivattyú percenként 190 tonna vizet mozgat meg, az oldalanként 380 szórófejből pedig 43 méter távolságra lövell ki a vízsugár.

A sorozat utolsó és talán legérdekesebb darabja a magdeburgi vízi híd, amelynek ötlete több mint 80 évvel ezelőtt merült fel, de csak 2003-ra valósult meg. A munkálatok hat évig tartottak és mintegy 500 millió eurót emésztettek fel. A szerkezetbe 24 ezer tonna acélt és 64 ezer köbméter betont építettek be. A híd teljes hossza 918 méter, és nemcsak hajóval, hanem gyalogosan is át lehet rajta jutni.