Az orosz GPS, a Glonassz újra teljes
Anatolij Silov, a Roszkozmosz Szövetségi Űrhivatal elnökhelyettese szerint a Pleszetszkből indított Glonassz-M műhold elérte a számára kijelölt pályát, így a rendszer – az amerikai Navstar GPS-hez hasonlóan – a bolygó minden részén használható. Ez utoljára 1996-ban fordult elő, amikor szintén mind a 24 műhold a helyén, üzemképesen működött. További négy Glonassz-M műholdat tartalékként juttatnak még a világűrbe: ezeket az esetleg meghibásodó műholdak helyére irányítják majd át.
A tervek szerint hamarosan megkezdődik a továbbfejlesztett, nagyobb pontosságot nyújtó Glonassz-K műholdak tömeges használata is. Az első ilyen új műhold már az űrben kering, 2011. február 26-án lőtték fel. A harmadik generációs rendszert a Reszetnyev Információs Műholdrendszer mérnökei fejlesztették ki, a 2002–2011 között élő orosz szövetségi globális navigációs rendszerfejlesztési program keretein belül. Ebből a 10 évig működőképes műholdtípusból 27 darabot rendelt meg a Roszkozmosz, melyekkel majd a második generációs –M változatokat cserélik le azok hét évre tervezett üzemidejének lejártával. Az új Glonassz-K rendszerei már vákuumban, az űr hőmérsékletén is képesek működni, így nincs szükség a fűtésre és a megfelelő túlnyomás biztosítására. Ennek köszönhetően a műhold sokkal könnyebb: 1450 kilogramm helyett alig 750 kilogramm a tömege. Az új műholdakkal pontosabbá is válik az orosz műholdas navigáció, mind a katonai, mind a polgári alkalmazási területeken.
Nincs vetélytárs nélkül a Glonassz: jelenleg gyakorlatilag az amerikai Navstar (melyet a civil életben GPS néven ismerünk) a kvázi alaprendszer, melyet mindenki használ. A jövőben az új, pontosabb orosz jelek sugárzásával elterjedhetnek a két rendszert egyszerre „látó” és használó navigációs rendszerek. Igaz, az orosz és az amerikai jelek vételéhez jelenleg két, különböző antennarendszer szükséges.
Kérdés, hogy a 35 műholddal kiépíteni tervezett kínai BeiDou–2 navigációs rendszer mikorra lesz üzemkész és mekkora pontosságot nyújt majd felhasználóinak. És persze illik megemlékezni a pénzügyi, politikai és fejlesztési nehézségektől hátráltatott európai Galileóról is, mely a legutolsó hírek szerint 2014-ben kezdheti meg működését.
Nem véletlen, hogy minden globális hatalmi központ saját műholdas navigációs rendszert igyekszik kiépíteni. Mind katonai, mind gazdasági szempontból igen veszélyes, ha a világpolitikai porondon vetélytárs és/vagy ellenfél műholdjaira kell támaszkodni, ha nagy pontosságú navigációról van szó. Mint ismeretes, a GPS is katonai rendszer, amelyet még Clinton elnök egy ma már történelminek minősülő rendelete értelmében tettek hozzáférhetővé a civil világ számára is.
