Februárban jelent meg a Magyar Közlönyben a miniszterelnök felhatalmazása a Szeged–Szabadka–Bácsalmás vasútvonal felújításáról szóló megállapodás létrehozására. Persze senki sem számít a régi vonalra, hiszen a sínek gyengék, öregek, az alépítményről nem is beszélve. A néhai vasút azonban nem tűnt el nyomtalanul, sok helyen megvannak még a sínek is. Az útátjárókat például azóta sem újították fel, több helyen is az aszfaltcsík a sínekhez érve megszakad, és néhány méteren a százéves macskakő az útburkolat. Mindenesetre ha valaki vonatozni akar Csikéria felé, a vasútépítést a nulláról kell majd kezdenie.

Csikériai emlék. Az állomásépületet a 90-es években elbontották<br>A képre kattintva galéria nyílik!<br>(fotók: Vörös Attila)

A vonal újjáélesztése után becsatlakozhatna a Fekete-tenger–Földközi-tenger tengelybe (PDF), persze a csatlakozó vasútvonalakat is fejleszteni kéne, hogy együtt már értelmes teherforgalmi folyósóvá válhassanak. A választások után sajnos elég nagy lett a csönd, nemhogy Csikériáról, de a 150-es vonal grandiózus újjáépítéséről sem igen hallani.

Itt régen Bácsalmási vöröserdő megállóhely volt. A buszmegálló még őrzi ezt az emléket

Bácsalmás és Szabadka között 1885. január 8-án indult meg a forgalom. A trianoni új határ a Bácsalmás–Szabadka vonalat Csikériánál kíméletlenül kettévágta, de a személyszállítás Bácsalmás és Csikéria között 1960. november elsejéig kitartott. A vonalon tehervonatok egészen a '90-es évekig mentek, igaz csak Bácsalmási szőlők megállóig. Trianont követően a szerb fél a vasutat elbontotta, de 1941-ben a Délvidék visszacsatolásakor a MÁV hat kilométernyi pályát visszaépített, és a forgalmat is fölvette egy rövid időre. 1944-ben szűnt meg újra az átmenet, Csikéria és Szabadka között mindkét országban fölszedték a síneket.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!