Pest megye helyközi vonalaiért a Volánbusz a felelős. Ez a társaság alvállalkozókat is foglalkoztat, akik 160–180 autóbusszal vesznek részt az agglomerációs közösségi közlekedésben. Az alvállalkozók meglehetősen nyomott árakat vállaltak az árlicitben. Veszteségeiket a fővállalkozó később különböző kompenzációs kifizetésekkel egyenlítette ki. Senki sem vitatta a bevételi jutalékok jogosságát, de például az üzemanyagár-kompenzáció és más hasonló tételek szakmailag nem védhetőek, hiszen eredetileg fix árra szerződtek, vagyis annak tudatában, hogy az üzemanyagok drágulása az alvállalkozók kockázata.

Ezek felmondása tehát jogszerűnek tűnik, bármennyire is kellemetlen az alvállalkozóknak.

Két alvállalkozó is King Longokat üzemeltet<br>(fotók: Zajácz János)

Márpedig a Volánbusz fél éve regnáló új vezetése a jelek szerint úgy látja, a kiiktatásával szerezhetne jó pontokat az utasoknál és a politikánál. A Zsámbéki medencében, Gödöllő, Vác, Galgamácsa, Erdőkertes, Fót térségében szolgáltató cégek olcsóságához ugyanis minden bizonnyal hozzájárult, hogy igen kedvező áron vettek kínai King Long buszokat. Ezekre azonban az utasok sokat panaszkodnak, télen a fűtés, nyáron a légkondi bizonyult elégtelennek. Egyes sajtótermékek valóságos hadjáratot indítottak, de nem is a kínai buszok, hanem az alvállalkozók igénybevétele miatt, mindezt kiadós offshorozással fűszerezték.

Állítólag egyes volánbuszos vezetők fejében még az is megfordult, hogy ha az alvállalkozókra nincs is szükség, 150 új buszukat azért jó lenne megszerezni valamilyen jogi csűrcsavarral. Ugyanis üzemeltetői szempontból a 2-3 éves kínai buszok kívánatosak, különösen egy olyan cégnek, amelynek nincsenek új járművei, legfeljebb 5–8 éves használt buszokat tudott beszerezni az utóbbi években.

Arról érkeztek hírek, hogy az alvállalkozó egyik tulajdonosa segítséget kért az egyre elmérgesedőbb helyzet tárgyalásos úton való rendezéséhez a buszközlekedési társaság tulajdonosától. A Volánbusznál ezt a hírt úgy értelmezték, hogy az alvállalkozó november 15-én ki akar vonulni a közszolgáltatásból.

Következő lépéskén a Volánbusz nemrégiben felmondta az üzemanyagár utólagos térítésének eddig az alvállalkozókra is vonatkozó lehetőségét tartalmazó szerződést. A lépés jog szerint szabályos, de aligha nevezhető barátságosnak.

A Volánbusznál november 7-e óta rendkívüli helyzet van, értekezlet értekezletet ér, válságtanácskozások vannak, és értesítették a másik huszonhárom Volán-társaságot, hogy készüljenek azonnali segítségnyújtásra. Mérjék fel, mennyi nélkülözhető (tartalék) buszuk van, mennyi buszt és gépkocsivezetőt tudnak kölcsön adni két-három-öt-hat hétre. A forgalmi szolgálat készítsen szükségmenetrendeket, hogy ahol az alvállalkozó majd leáll, ott hogyan, mivel, milyen sűrűn fogják pótolni (ritkítani) a kiesett járatokat.

Az üzemeltető szerint, beváltak a kínai buszok

A Volán-társaságok helyzetét ismerve egy ilyen szituációban biztosan borulna a szolgáltatási színvonal: a cégeknek alig vannak tartalékaik, a néhány összekaparható kohószökevény nem tudja pótolni a hirtelen kieső alvállalkozókat, hiszen azok jelenleg a Volánbusz teljesítményének csaknem harmadát látják el! Nagyon valószínű, hogy az utasok azzal fognak szembesülni: ritkábban jön a busz, vagy úgy sem.

A kapkodó hisztériába bevontak körülbelül húsz dolgozót a cégen belül és vagy 40-60 embert más Volánoknál. Természetesen az ügy nem maradt titok, izzanak a telefonvonalak.

Az alvállakozókat kérésük ellenére sem vonták be a probléma tisztázásába, pedig ők továbbra is szeretnének szolgáltatni. Inkább a fejük felett szervezik a pótlást.

A kedves olvasóban bizonyára jogosan felvetődik a kérdés, hogy ki nem tud még a dologról?

Az, akiért a rendszer van. Az utasoknak nem szólt senki, semmilyen hirdetmény, nyilatkozat nem hangzott el, hogy kedves utas: lehet, hogy jövő keddtől vagy nem jön a reggeli busz, amivel iskolába, munkába mégy, vagy nem akkor jön, vagy másmilyen jön.

Egy alvállalkozót lehet szeretni, lehet nem szeretni, lehet vele együtt dolgozni, lehet nélkülük is dolgozni. Hazánkban a huszonnégy Volán-társaság közül csak tizenkettő foglalkoztat alvállalkozót. Akik viszont foglalkoztatják őket, azok közül tizenegy igyekszik együtt dolgozni saját alvállalkozóival, hisz közös feladatuk a közszolgáltatás. Az alvállalkozó ellehetetlenítésének az utas a legnagyobb vesztese.