Metrókatasztrófa a századfordulón
A teljes hosszában 1903. áprilisában átadott vonal (első szakasza 1900-ban épült) jórészt a föld alatt vezet, de van egy négy állomásnyi magasépítésű szakasza is. A 2-esen akkoriban M1 típusú, négy- és nyolcrészes szerelvények közlekedtek, a rövidebb vonatokon egy, a duplákon két motorkocsival. A fordítást a végállomásokon hurokvágányokkal oldották meg. 1903. augusztus 10-én 18.43-kor a 43-as vonatszámban közlekedő szerelvény elülső motorkocsijából, az M202-esből sűrű füstöt láttak kitörni az első magasépítésű állomáson, Boulevard Barbéson. Az utasokat a peronra menekítették, és a szerelvény alsó áramszedőjét is kiemelték, minek következtében az égés alábbhagyott. A végzetes döntést 19.05-kor hozták meg: a motorkocsi ismét leengedheti áramszedőjét és továbbhaladhat.
Mint kiderült, a motor nem egyszerűen túlmelegedett: rövidzárlat okozta a problémát. A következő állomáson (Combat, jelenleg Colonel Fabien) az M202 üzemképtelenné vált, a mozdonyvezető a hátsó géptől kért segítséget, hogy tolt menetben elvánszoroghasson a végállomásig. Eközben a következő szerelvényre már felszálltak az utasok, amely be is érte a pórul járt vonatot. Ennek utasai is leszálltak Combatnál, a szerelvények összezártak, és hármas vonatként (egy üzemképtelen, de füstölő motorkocsival) folytatták az utat. Az ez után következő szerelvényre tehát – saját utasain kívül – három vonat (egy nagy- és egy kisegység) utasai zsúfolódtak fel.
Újabb hiba volt, hogy Belleville állomáson nem állították félre a csonkavágányon a szerelvényt,hanme az tovább folytatta útját a nyolc állomással odébb található Nation végállomásig. A következő állomás Couronnes volt. Itt az állomásfőnök már aggódott a tűzeset miatt, az M202-ből dőlő füst már az egész alagutat ellepte. A követő szerelvény vezetője az állomás bejárata helyett a peron közepén, közvetlenül a kigyulladt vonat mögött állította meg szerelvényét, az állomásfőnök utasításait követve.
Döntés született a hátsó szerelvény azonnali elhagyásáról. Vita és tömegpánik tört ki: az utasok a jegyár visszatérítését követelték. Az utasok nélküli vonatok időközben Ménilmontant állomásig vánszorogtak, ahol a személyzet elhagyta a szerelvényeket, életét mentve a magasra csapó lángok elől. Este nyolckor – azaz bő egy órával az első füst észlelése után – a tűz megrongálta az alagút egyik kábelét, Couronnes állomás sötétségbe és füstfelhőbe borult, valódi halálcsapdává változva. A sötétben tévelygő emberek közül sokan rossz irányban indultak el, így lelve halálukat a sűrű füstben.
Összesen 84 halálos áldozata volt a balesetnek. Hetvenöten Couronnes állomáson, heten Ménilmontanton, ketten az alagútban menekülve fulladtak meg. A faépítésű M202-es motorkocsi vázig leégett.
