Az 1867-es kiegyezés soha nem látott ütemű fejlődést indított meg az országban. Pest-Buda (az egyesítésig még hat évet kell várni) egyre inkább kezdte kinőni saját korlátait. A pesti indóház a város pereméről egyszer csak a nyüzsgő forgatag közepére került, már akkor tervbe vették a kiköltöztetését a Városliget környékére. Egymást érték a nagyívű tervek, álmodozások, a pályaudvar viszont mindenkinek útban volt. Talán a legizgalmasabb ötletet Reitter Ferenc, a Közmunkatanács akkori főmérnöke vetette papírra. A mai Nagykörút vonalában hajózócsatornát álmodott, részletes költségvetés, sőt, aprólékos tervek is készültek, a szükséges anyagiak azonban nem álltak rendelkezésre. A nyomvonal azonban véglegesen bekerült a városrendezési tervekbe, a körút ez mentén épült meg, a régi pályaudvarra a bontás várt.

A Nyugati homlokzatának eredeti tervrajza

A Nagykörutat 1872-ben kezdték kiépíteni – a Reitter-féle hajózócsatorna helyett a földhözragadtabb szárazföldi útvonal terve győzött. A Dunától a meglevő Fegyvergyár utca kiszélesítésével jutottak el a váci országút kereszteződéséig, kivételt azonban az első pesti indóházzal sem tehettek. Az új, impozáns pályaudvart a körútra néző homlokzattal álmodták meg, az épület terveit a francia August de Serres készítette, a vasszerkezetű csarnok kivitelezésében az Eiffel és társa iroda jeleskedett. Teophil Seyrig mérnök tervezte a vasszerkezetet, Victor Bernand építész dolgozott a kiviteli terveken.

Pályaudvar kívül-belül. Az új csarnokot a régi indóház köré építették

A 40 méter fesztávolságú, 25,85 méter gerincmagasságú, 6153 négyzetméter alapterületű csarnokba az 1877. október 28-i átadáson még hat vágány vezetett – négynél peronnal, a két közbülső a mozdonyok körüljáratására szolgált. Az eredeti elrendezés szerint (indulási és érkezési oldalra osztották a pályaudvarokat akkoriban) a délkeleti, indulási oldalon hatalmas, impozáns pénztárcsarnok, étterem, posta- és poggyászfeladó csarnok, várótermek épültek. Az északnyugati, érkezési oldalra került a díszes királyi váróterem, az irodák és a poggyászkiadó.

A pályaudvar indulási oldala...<br>(forrás: fortepan.hu)

A pályaudvart kétszer fenyegette a bontás veszélye: 1975-ben az akkorra már erősen korrodálódott vasszerkezetet le akarták bontani, helyette új, korszerű perontető-rendszert építettek volna. A Magyar Tudományos Akadémia és a műemlékvédelem közbenjárására azonban az eredetihez hasonló, ám szerkezetileg megújított, a műemléki jellegnek megfelelő átépítésre írtak ki pályázatot, amit dr. Sigrai Tibor építész és csapata nyert. A rekonstrukció 1978-ban kezdődött, a régi tartókat acélszerkezettel pótolták, és módosítottak a csarnok statikáján is.

...és homlokzata az ötvenes években

A pályaudvar újabb kitelepítési tervei már a közelmúltban születtek. Új kormányzati negyedet kívántak építeni, ahol a minisztériumok, hivatalok egy helyen, a Parlament viszonylagos közelében kapnának helyet, ezen terveknek a Nyugati és környéke felelt meg a leginkább. A bontás egy részének neki is láttak, 2006-2007-ben elbontották a Podmaniczky utca felőli épületeket és vágányokat. A munka később megállt, mindössze egyetlen irodaház épült fel. A 135 éves csarnok állapota azonban továbbra sem kielégítő, bő harminc évvel a teljes rekonstrukció után újabb komoly felújításért kiált az épület.