Az űrturisták űrhajóját, a SpaceShipTwo rendszert építő és fejlesztő Virgin-csoport újabb céggel gazdagodott: a LauncherOne nevű vállalkozás részeként egy Boeing 747-es és egy vadonatúj kétlépcsős rakéta párosítására alakult meg a Virgin Orbit. A cél: néhány éven belül új indítási lehetőséget felkínálni nagyvállalatoknak és kormányoknak is, az első teszteket még idén elvégezhetik. A 747-400-ast a Virgin-csoport tulajdonosa, Richard Branson Cosmic Girl névre keresztelte, az indítási magasság 35 ezer láb lesz, a kétlépcsős rakéta kilenc perc alatt állítja pályára a műholdat, a start után a hordozó Jumbo pedig visszatér a földre a következő „szállítmányért” egyenesen a következő indítás helyszínére.

A Cosmic Girl a rakétával a szárnya alatt...

Nem ez az egyedüli vállalkozás, amely arra alapít, hogy – bizonyos mérethatárok és alacsonyabb földkörüli pálya igénye mellett – a repülőgépes indítási módszert ajánlja olcsó és rugalmas lehetőségként a megrendelőknek. Az Orbital Sciences, az űrbizniszben működő egyik magántársaság már a kilencvenes évektől a viszonylag apró Pegasus rakétát egy Lockheed 1011-es egykori utasszállító hasa alól mostanáig negyvenkét alkalommal indította. Legutóbb a NASA 2016-ban adott hírt arról, hogy egy navigációs műholdat indít így, a talán legutolsó repülőgépes 1011-es hasa alól.

Aztán maga a Virgin is foglalkozott azzal, hogy az űrturisták űrrepülőgépét a magasba emelő hordozógép, a WhiteKngihtTwo egyben rakétaindítási platformként is szolgálhat. De ami egészen hatalmas léptékben valósítaná meg a programot, az a Stratolaunch vállalkozás, ami a résztvevők tekintetében összeköttetést teremt a vetélkedő űrcégek között, hiszen az egyik partner a Pegasus  programban már gyakorlatot szerzett Orbital Sciences, a másik pedig a Virgin űrgépeit és hordozóját építő Scaled Composites.

...és az indítás pillanataiban

A Stratolaunch hordozógépe valóban óriási szerkezet lesz, a világ legnagyobb, ha nem is a legnagyobb tömegű merevszárnyú repülőgépe, amelyet eredetileg két átalakított Boeing 747-es törzs összekötésével terveztek, végleges megoldásként azonban szinte Jumbo-méretű törzselemekből építik, tiszta kompozitból. Hat P&W hajtóművel repül, a közös középső szárnyrész, a centroplán alá egy valóban méretes, a földről indított rakétáknak megfelelő nagyságú, maximum 250 tonnás(!) startsúlyú, két- vagy háromlépcsős hordozót függeszthetnek és indíthatnak tíz kilométer feletti magasságokból, ahol már nem olyan sűrű a légkör, és a rakéta „gazdaságos” paraméterekkel képes földkörüli pályára juttatni a hasznos terhet, illetve a legújabb verzióban a középszárny alá egyszerre három Orbiter-féle Pegasus-rakétát függszthetnek fel.

Stratolaunch-fantáziakép egyszerre három Pegasus-rakétával

Sőt, szó van egy kisebb űrrepülőgép indításának lehetőségéről is, ez egy következő űrcég, a Sierra Nevada Dream Chaser nevű szerkezete lenne, annak a tendernek a résztvevője, amelyből azonban végülis a a Boeing és  SpaceX hagyományosan, földről indított rakétákkal felemelkedő űrhajói győztek és lettek kijelölve az űrállomás ellátására, teher- majd személyszállításra.

Úgy tűnik a paraméterekből, hogy a most induló Virgin-vállalkozás valahol a két másik között talál magának piaci rést: nem olyan óriási, mint a Stratolaunch 100–150 tonnás rakétája, de nem is olyan aprócska, mint a Tristarról indítható Pegasus. A Virgin launcherOne első rakétájának most zajlik az összeszerelése, illetve az új hajtóművek földi próbája. Az első fokozat átmérője 1,83 méter, a másodiké 1,3 méter, a második fokozatban a rakomány számára több mint három és fél méter áll rendelkezésre, plusz még az orrkúp alatt fél méternyi hely van olyan apróságok számára, mint amilyen az első, tízszer tíz centis magyar műhold, a Masat-1 volt.

A Pegasus a 1011 hasa alatt

A hordozó repülőgépről indított rakéta-programok közös eredete, hogy a földkörüli pályára feljuttatandó műholdak mérete csökkenőben van, annak megfelelően, ahogy egyre inkább miniatürizálhatók a beépített berendezések is. A másik vonzó lehetőség a start biztonságos és rendkívül rugalmas módja. Még a gigantikus Stratolaunch is képes arra, hogy normális repülőterek hosszú pályájáról felszállva olyan pozícióból és az egyenlítőhöz képes olyan szögben indítsa a rakétát, ahogy az a megrendelő által kiszámított pálya szerint a legoptimálisabb. Sokkal könnyebb megtalálni a feladathoz legjobb indítási pontot, és sokkal kevésbé kiszolgáltatott az ilyen rendszer az időjárásnak és más tényezőknek is.

Ahogy a Stratolaunch alapítója, az informatika fejlődésének egyik legfontosabb figurája, Paul Allen megfogalmazta, Gagarin repülésekor nem gondolta volna, hogy több mint ötvenöt év elteltével az alacsony földkörüli pálya elérése még mindig ennyire bonyolult, költséges, nehéz, ezért elkötelezettje annak, hogy ezen változtasson, hogy az űrbéli lehetőségek kihasználásával javítsa az életet – lenn a Földön...

Tavalyi kép a Stratolaunch szereléséről: erre az évre ígérik az óriás bemutatását

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Mentés