A 118 gépes nagy iráni Airbus-üzlet után itt a következő, de tulajdonképp ennek a kedvezményezettje is részben az Airbus, mint társtulajdonosa a légcsavaros-gázturbinás regionális gépek gyártójának: az Iran Air húsz ATR 72-600-ast vásárol, és opciós lekötést jelentett be további húsz példányra.

Az üzlet értéke összesen és listaáron 1,1 milliárd dollár körüli. A megállapodást Teheránban írták alá, nem Párizsban, mint az Airbus megaszerződését, azonban ugyancsak az iráni elnök és közlekedési minisztere franciaországi tárgyalásain tisztázták és véglegesítették az üzletet.

Ez alkalommal világos a felhasználó kiléte is, az ATR-eket az Iran Air üzemelteti majd. A 118 gépes vásárlást ugyan Fabrice Bregier Airbus-elnök az Iran Air főnökével írta alá, de az aktust kísérő híradások szerint egyáltalán nem egyértelmű, melyik iráni légi cég milyen és mennyi gépet kap belőle.

Még tavaly adtunk például hírt arról, két új légitársaság is indul 2016-ban az országban. Nem beszélve a második legnagyobb cégről, a Mahan Airről, amely hírek szerint egyébként a kormányzati utazások fő bonyolítója. (Érdekes momentuma volt egyébként az iráni elnök a januári európai látogatásának, hogy az iráni elnöki különgép, egy A321-es, a davosi fórum alkalmából éppenséggel az izraeli miniszterelnököt szállító 737-es mellett parkolt a zürichi repülőtéren.) De szóba jöhet még a gépek üzemeltetői között az Iran Aseman Airlines, a Kish Air és Qeshm Air is.

Egyes megfigyelők szerint lehetetlen, hogy az Iran Air egymaga képes lenne néhány év alatt ennyi új utasszállítót forgalomba állítani, ehhez hiányzik a személyzet, a modern gépekhez szükséges műszaki háttér, a kiszolgálás. Igaz, hogy mindeközben nem szabad elfelejteni a Párizsban aláírt egyezmény más pontjait: az Airbus nemcsak gépet ad el, hanem karbantartást, háttérszolgáltatásokat és kiképzést is, valamint részt vesz az iráni polgári repülési infrastruktúra talpra állításában, beleértve például a légiforgalmi irányítást.

A Forbes másfelől azt is felveti, vajon mióta zajlanak a valóságos tárgyalások Irán és Európa, illetve az európai gyártó között a gépek megvételéről? Ősszel Bregier Airbus-elnök még nem ismerte el a megbeszélések tényét, az viszont szinte kizárt, hogy a szankciók feloldása és a bejelentés közti tizenkét nap elég lett volna egy 25 milliárd dollár értékű üzlet letárgyalásához...

Az ATR-üzlet nyilván elsősorban a belföldi légiforgalomban hoz majd új lehetőségeket a társaságnak, az Iran Air jelenleg a harmincöt nemzetközi mellett huszonöt belföldi desztinációra repül.

Noha egy korábbi teheráni nyilatkozat egyáltalán nem zárta ki Boeingok vásárlását sem, az amerikai gyártó egyelőre nem szerepel a listán, viszont hírek szerint beindultak a tárgyalások az iráni légitársaságok amerikai leszállási lehetőségeiről, amelyhez, mint azt korábban jeleztük, feltehetően új USA–Irán légügyi egyezmény szükséges. Sőt, az európai gépek iráni leszállításához is szükséges engedélyeztetés az amerikai hatóságok részéről, merthogy a gépekbe épített berendezéseknek több mint tíz százaléka amerikai eredetű. Ehhez képest különösen érdekes, hogy a 118 gépes megállapodás aláírásakor azt mondták, az első példányok még az idén beérkezhetnek Iránba. Sok a nyitott kérdés a finanszírozás körül is: Iránnal kapcsolatban a pénzintézetek nem elégednek meg egyszerű állami garanciákkal, olvasható az üzleti sajtóban.

Ugyancsak tárgyalnak Teherán szakértői azokkal a nagy európai repülőterekkel is, ahová az irániak repülhettek ugyan, de nem vehettek fel üzemanyagot, ezért visszafelé úton az öregebb és nagyobb fogyasztású A330-asok és 310-esek például olykor Budapesten szálltak le kerozinért. A kérdést Heathrow, Amszterdam, Hamburg és Bécs esetében „már megoldották”, a mostani tárgyalások témája az, az iráni utasszállítók más célállomásokon is tankolhassanak, amivel több kelet-európai repülőtér elesik némi bevételtől...

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!