Egy szomorú hírrel zárult 2016-os esztendő buszos szempontból (is), ami elsősorban a debreceni kötődésű közlekedésbarátokat ütötte mellbe igazán. Az elmúlt évek, évtizedek ballépései után, amikor is olyan lendülettel dobálták ki a járműveket, hogy bizonyos típusokból egy példány se maradt – vagy éppen az utolsó megmaradt darabot aprították szét – azt hinné az ember, hogy végre tanultak a hibából, és ez már nem történhet meg újra, de szomorúan kell konstatálnunk, hogy sajnos semmi nem változott, a történelem ismétli önmagát.

A cikk főszereplője egy 1987-es gyártású Ikarus 280.06, ami a Hajdú Volánhoz került Debrecenbe, BX-67-65 rendszámmal. A „06” altípus a 280-asoknál annyit jelölt, hogy négyajtós, városi csuklósról van szó és egy Volán volt a megrendelő, de többféle kivitel is futott ugyanezzel a számmal, az ős, a ráncajtós, szovjet hidas változatoktól kezdve egészen a sorozat legutolsó példányaiig, amilyen a szóban forgó Ikarus is volt.

A ’90-es évek elején, az új formátumú rendszámok bevezetésekor a Hajdú Volán buszainak nagy része a BPY tartományt kapta, a BX-67-65-nek a 083-as szám jutott.

A BPY-083 a '90-es évek elején, még az eredeti fényezésével. Sokáig hordta az oldalán ezt az Alföldi Nyomda reklámot, ami nem a ma megszokott öntapadós fólia volt, hanem festett aluminiumlemez, a karosszériához szegecselve

De nemcsak a rendszáma változott meg néhány év elteltével, hanem a hajtásrendszere is: a Hajdú Volán akkori környezetvédelmi törekvéseinek megfelelően vegyesüzeművé alakították át. Nem ő volt az első, nem is az utolsó, hiszen akkoriban ötven–hatvan Ikarust alakított át a cég, de taxikon és teherautókon is folytak ilyen kísérletek (erről majd később részletesebben is írunk).

Az átalakítás dióhéjban azt jelentette, maradt az eredeti Rába D2156 HM6U típusú szívó dízelmotor, viszont felszerelték a buszt a holland Deltec cég CNG rendszerével, így az alkalmassá vált vegyes, tehát dízel-sűrített földgáz (dual-fuel) üzemű közlekedésre. Akkor se volt gáz, ha nem volt gáz, ugyanis hagyományos dízel üzemben is képes volt közlekedni a busz.

Ma már talán megmosolyogtató, de azért figyelemre méltó, hogy vegyesüzemben már akkoriban teljesítette az Euro I-es környezetvédelmi normát, pedig az csak évekkel később lett kötelező érvényű. A környezetvédelmi szempontok mellett persze nem szabad megfeledkezni az anyagi előnyökről sem, hiszen a sűrített földgázhoz akkoriban olcsóbban hozzá tudott jutni a cég, mint a gázolajhoz, így ezeket a buszokat gazdaságilag is jobban megérte közlekedtetni.

Már túl az első felújításon, az új szürke–kék–sárga flottaszínben, 2001-ben

Teltek múltak az évek, 1998-ban elérkezett az első felújítás ideje, ekkor búcsúzott el az eredeti volánsárga színétől és bújt szürke–kék–sárga debreceni egyenruhába, amit egyébként 1997-ben vezetett be a cég. Egy felújítás akkoriban további négy év élettartam növelést jelentett, így 2002 végén egy újabb beavatkozás vált szükségessé.

A társaságnál zajló egyéb fejlesztésekből persze a BPY-083 sem maradt ki, így az ezredforduló környékén tárcsafékes első hidat és vezetőtéri klímát kapott, továbbá a nem túl strapabíró kétsebességes Praga váltóját jóval korszerűbb háromsebességes Voith automatára cserélték.

A vegyesüzemű rendszer mellett időközben elment az idő, így ezen buszok egy részét leselejtezték, nagy részükbe viszont Rába D10-es dízelmotort szereltek. Ezek környezetkímélőbbek, erősebbek voltak a vegyesüzemű elődöknél és fenntartásuk, üzemeltetésük is egyszerűbb és olcsóbb volt. A BPY-083 viszont maradt úgy ahogy volt, ő képviselte a dicső múltat, direkt nem nyúltak hozzá.

Egy februári napon, 2009-ben. Ez volt az utolsó tél, amit forgalomban töltött, hiszen 2009. nyarán szolgáltatóváltás történt Debrecenben, lecserélték a Hajdú Volánt az összes buszával együtt

Azonban huszonkét év hűséges szolgálat után 2009. június 30-án kénytelen volt elbúcsúzni a debreceni utasoktól – nem volt más választása, hiszen a komplett Hajdú Volánnak mennie kellett, másnaptól már a DKV volt a buszos szolgáltató (is) a városban. Korára való tekintettel már a helyközi közlekedésben sem kaphatott szerepet, viszont gondosan megőrizték, hogy egyszer még nosztalgiabusz válhasson belőle.

Tavalyelőtt a Hajdú Volán összeolvadt a Szabolcs és a Borsod Volánokkal, 2015-től ÉMKK néven futnak tovább, miskolci vezetéssel – ekkor kezdődtek a bajok. Érthetetlen, hogy miért pont a leggyengébben teljesítő cég kapta meg a hatalmat, de ez egy másik cikk témája lenne. Mindenesetre azt az elmúlt két évben már bebizonyították, hogy az ex-Hajdú Volán jövőjével nem igazán foglalkoznak (az új beszerzésű buszoknak a nagy része BAZ megyében marad, Hajdú-Bihar alig kap valamit azzal az ürüggyel, hogy itt egyébként is korszerű és fiatal /volt/ a járműpark). Most viszont az is biztossá vált, hogy az új vezetést a cég múltja sem hatja meg.

2011-ben, a Hajdú Volán Déli sori telephelyén, ekkor már két éve állt egyhelyben. A képen látható másik két busz is vegyesüzemű volt fénykorában, őket azonban az ezredforduló környékén visszalakították dízellé. A háttérben látható BPY-100-at viszont volt egy ezutáni átalakítása is, ekkor gázmotort kapott. A szolgáltatóváltás után pár évvel mindegyiket szétvágták, azonban – eddig – úgy tűnt, hogy a 083 megmenekül...

A Hajdú Volán 2011-ben még az utolsó megmaradt 266-osuk felújítását tervezte, illetve a BPY-083 mellett a két 284-est is elzárták, hiszen ezek a járművek igazi kuriózumnak számítanak, kár lenne veszni hagyni őket. A 083-at viszont néhány héttel ezelőtt kihozták a ketrecből, a gáztartályait leszerelték, december 29-én pedig ki is vontatták Hajdúszoboszlóra, a Katasztrófavédelemhez. Az új tulaj gyakorlatozni szeretne a busszal, ami azt jelenti, hogy párszor majd emelgetik, borogatják, végül szétvágják.

Ezen a 2016. májusi képen már nagyon viharvert volt szegény, néhány kisebb alkatrészt is leszereltek róla, de legalább a telephelyen belül is egy elkerített, kamerával megfigyelt helyen állt – konkrétan az egykori gázkút helyén. A két Ikarus 284 és a 266 még mindig itt rostokol, de a történtek tükrében ki tudja, hogy meddig...

A cég döntése elszomorító és érthetetlen, ugyanis:

  • szintén az év utolsó heteiben vontattak el másik négy 280-ast bontásra, ezek semmilyen műszaki értéket nem képviselnek, a Katasztrófavédelemnek vajon miért nem lettek volna jók?
  • jelenleg is vannak még évek óta leselejtezett buszok a cégnél (Karosa, Ik 263), miért nem ezeket vitték el?
  • a busz „vasárban” pár százezer forintot érhet, tényleg erre az alamizsnára van rászorulva egy több ezer főt foglalkoztató állami cég?
  • hely van, munkaerő van, az alkatrészek gyakorlatilag fillérekért beszerezhetők, az idő nem sürget... Akkor miért nem lehetett nosztalgiabusznak felújítani?

A BPY-083 nemcsak egy sima 280-as volt, hanem sokaknak oly kedves korszak egyetlen megmaradt megtestesítője. Debreceni, illetve Hajdú-Bihar megyei viszonylatban az utolsó „volános” 280, az utolsó négyajtós Ikarus és persze az utolsó vegyesüzemű Ikarus, kár érte. Csoda lenne, ha mégis megmenekülne, de a remény hal meg utoljára...

És a szomorú jelen, tartályaitól megfosztva, Hajdúszoboszlón várja a csodát, hogy megmeneküljön a Katasztrófavédelem gyakorlataitól, ami a halálát jelenti majd

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!