A napokban száznegyvenedik születésnapját ünneplő kisvasút a nagy esemény előtt Múltidéző Vásárnapot tart július 10-én, vasárnap.
Vasútfotósok viszont elveszhetnek, akár örökre is. És nem azért, mert elviszik őket a hatóság és/vagy az alvilág. Sokkal inkább azért, mert nincs annyi memóriakártya, amelyet ne lehetne telefotózni csak Moszkva körül. És akkor még el sem indult az ember sehova...
Tíz éve jelent meg ez a két tanulmány a Indóházban. Azóta eltűntek további mellékvonalak, de például „kiiratkoztak” az Interpicik is a szótárakból. Mégsem hiábavaló az újraolvasás. Mert még mindig vannak benne olyan gondolatok, amelyek mentén elindulva, lehetne a címbeli kérdésre igennel válaszolni, sőt a kettőspont után komoly fölsorolás is következhetne akár.
Horvátország fővárosának főpályaudvarát a magyar zseni tervezte. Ott is fantasztikusat alkotott.
Lassan hatvan éves lesz a prototípus, ám ez nem, sőt ez sem látszik rajtuk. Az Mk48-as ma is az üzemelő hazai kisvasutak egyik legfontosabb mozdonya.
Ebbe született bele a pécsi gyerek, aki papírdobozokkal kezdte, dolgozott 0-s léptékkel, majd kikötött a H0-nál.
Immár nyolcvanöt éve, hogy tudja mindenki a nevét: fölrobbantotta a bécsi gyors alatt a viaduktot Biatorbágynál. Elkapták, elítélték, de rendben folyt a nyomozás?
