múltidéző

Guruló közért cirkál Csehországban.

Belföldi, külföldi, nosztalgiás és magánvasúti válogatás az elmúlt harminc év terméséből.

Vasárnapi képnézegetés: M41-esek és MDmot motorvonatok az ezredforduló előtt és után.

Garantáltan Trakció- és Start-mentes sorozatunk következő részében három- és négytengelyes tolatómozdonyokkal szemezgetünk

Egykori fényezési változatok, Agriától Zaláig.

A polák vikingekkel folytatjuk a fővárosi flotta bemutatását.

Búcsú az utolsó vegyesüzemű Ikarustól?

Vasútfotósok viszont elveszhetnek, akár örökre is. És nem azért, mert elviszik őket a hatóság és/vagy az alvilág. Sokkal inkább azért, mert nincs annyi memóriakártya, amelyet ne lehetne telefotózni csak Moszkva körül. És akkor még el sem indult az ember sehova...

Tíz éve jelent meg ez a két tanulmány a Indóházban. Azóta eltűntek további mellékvonalak, de például „kiiratkoztak” az Interpicik is a szótárakból. Mégsem hiábavaló az újraolvasás. Mert még mindig vannak benne olyan gondolatok, amelyek mentén elindulva, lehetne a címbeli kérdésre igennel válaszolni, sőt a kettőspont után komoly fölsorolás is következhetne akár.

Horvátország fővárosának főpályaudvarát a magyar zseni tervezte. Ott is fantasztikusat alkotott.

Lassan hatvan éves lesz a prototípus, ám ez nem, sőt ez sem látszik rajtuk. Az Mk48-as ma is az üzemelő hazai kisvasutak egyik legfontosabb mozdonya.

Ebbe született bele a pécsi gyerek, aki papírdobozokkal kezdte, dolgozott 0-s léptékkel, majd kikötött a H0-nál.

Somogyban alig egy év alatt „kinőtt a földből” a DDV másodrangú vonala. Száz kilométerről van szó...

Immár nyolcvanöt éve, hogy tudja mindenki a nevét: fölrobbantotta a bécsi gyors alatt a viaduktot Biatorbágynál. Elkapták, elítélték, de rendben folyt a nyomozás?

Mi mindenre jó egy BR 130-as!