Zugló villanegyede is a kiegyezés utáni fellendülésnek köszönheti létét. A város terjeszkedése vette birtokba az addig homokos pusztaságot, a Városliget mocsaras tájából rendezett parkot hoztak létre. Az Andrássy utat 1876-ban avatták fel, megindult a környék ugrásszerű fejlődése. Az 1884-ben átadott Keleti (akkor Központi) pályaudvartól egy évvel később épült ki a Csömöri (Thököly) úton a lóvasút vonala.

Lóvasút a Csömöri úton<br>A képre kattintva fotógaléria nyílik<br>(forrás: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada, Budapest 1987)

A századfordulóhoz közeledve a lóvasutakat üzemeltető BKVT (Budapesti Közúti Vaspálya Társaság) a lóvasúti vonalak villamosítását tűzte ki céljául, ebben komoly szerepet játszott a konkurens villamosvasúti társaság (BVVV – Budapesti Villamos Városi Vasút) sikere is. 1897. december 27-én a Keleti pályaudvartól a MÁV keresztezésig (mai Hungária körút, Zugló vasútállomás) járt a villamos. Újabb két évet kellett várni a Mexikói út–Erzsébet királyné útja szakasz megépülésére, 1902. december 24-én a Hajtsár (Nagy Lajos király) útig, 1903. június 26-án az Öv utcáig lehetett villamoson utazni.

A főváros 1910-ben határozta el a villamosvonalak számjelzésének bevezetését. Az 1-es vonal az Öv utcától az Erzsébet királyné útján, a Mexikói úton, Thököly úton, Rákóczi úton, a Kiskörúton át a Nyugati pályaudvar érintésével Újpestig közlekedett. Az 1920-as évekre viszont kialakult az Erzsébet királyné útjára ma is jellemző számozási rendszer (60-as csoport), és megjelent a 67-es szám is. Ez az új viszonylat a régi 1-es zuglói szakaszán, a Keletitől az Öv utcáig közlekedett.

Rákospalota-Pestújhely MÁV-telep végállomás nem sokkal az átadás után

A második világháború után 1945. június 7-én indult újra a 67-es járat. Belső végállomása ekkor a felrobbantott Erzsébet híd pesti hídfőjéhez közel, az Apponyi téren volt. 1947. augusztus 2-án adták át Rákospalota-Pestújhely MÁV-telepnél az új végállomást, közvetlen átszállási kapcsolatot adva a villamos és a Rákosszentmihály–Pestújhely–Rákospalota HÉV között. A Március 15. téren 1949. február 1-jén új deltavágányos végállomást adtak át.

Az Erzsébet híd a hatvanas években. A középbejáratú szerelvény feltehetőleg a 67-esen közlekedik<br>(forrás: VEKE)

Az új Erzsébet híd átadása után, 1964. november 21-től a 67-es vonala először a Keleti pályaudvarig rövidült, majd 1965. október 20-án Budára is átlátogatott a járat egy rövid időre. Az Erzsébet hídi villamosközlekedés megszüntetésének első lépéséig, 1972. december 23-ig MÁV-telep és a Szarvas tér között járt.

A Szarvas téri csonkavágány helye 2009-ben<br>(a szerző felvétele)

A metró átadása utáni forgalomátszervezés lassú haldoklásra ítélte a Thököly út villamosait. A ráhordó járatként üzemelő 67-esen 1980. július 30-ig közlekedtek a néha még nyitott peronos 1500-as motorkocsik egy pótkocsival, bár ezután UV szerelvények vették át a helyüket, a járat sebessége érdemben nem sokat emelkedett. 1988. január 1-jétől már pótkocsi nélkül közlekedtek az UV szerelvények, a kilencvenes évekre csúcsidőn kívül már csak negyedóránként. A pálya karbantartását is csak halogatták, mígnem 1997. március 10-én a balesetveszélyes vágányokra hivatkozva megszűnt a 67-es forgalma. A Thököly úton a vágányokat üzemi kapcsolat céljára egy ideig még megtartották, majd a 4-es metró építése végleg eltörölte a járat emlékét. 2001. július 27-én építették ki az Erzsébet királyné útja–Mexikói út kereszteződésből a kiágazó váltókat, a Baross téri hurok részleges bontása 2005-ben kezdődött meg.