Landolás egy hajtóművel (fotó: Darren T. Brooks)

Az új A350-1000 fagyos próbái kapcsán már említettük az idei tél egyik érdekes történetét: a Swiss egyik Boeing 777-esének egyhajtóműves kényszerleszállását a rendkívül zord időjárásáról ismert kanadai Iqaluit repülőterén, és hogy milyen izgalmas lehetett hajtóművet cserélni a világ egyik leghidegebb légikikötőjében.

Nos, a különleges esetről a Popular Mechanics közölt most érdekes fényképes összefoglalót, amiből kiderül, több mint izgalmas volt a művelet ilyen zord sarkvidéki körülmények között, amikor ráadásul a világ jelenleg használt legnagyobb hajtóművével kellett bíbelődni.

Leszállás után (fotó: Twitter)

A történet ott kezdődött, hogy a Swiss LX40-es Zürich–Los Angeles járatát teljesítő, 340 személyes 777-esének pilótái ötórányi repülés után azt kellett, hogy észleljék valahol már Kanada északi légterében, hogy technikai hiba miatt az automata rendszerek leállították a gép bal szárnya alatt dörmögő GE90-est. Az előírások igen szigorúak: a gép ugyan biztonsággal repül egy hajtóművel is, de ha azzal is történne valami, akkor a 777-es egy túlméretezett szélestörzsű vitorlázógépként kellene, hogy tovább repüljön. Ennek elkerülése érdekében azonnal a legközelebbi kitérő reptér felé kellett fordulni és megkezdeni az ottani leszállás előkészületeit: nos, ez a legközelebbi kitérő volt a kelet-kanadai Iqaluit.

Munka a sátron kívül... (fotók: Darren T. Brooks)

Annak ellenére, hogy a reptér pályája nem túl hosszú és bőven okoz komoly feladatot a személyzet számára a megközelítés egyfelől a tenger felett, másfelől a nagy hegyek közelében, a svájci pilóták hibátlanul oldották meg a feladatot, viszont a szűkös, nem épp 777-esre méretezett reptéren a hatalmas 777-es egy hajtóművel már megfordulni sem tudott ahhoz, hogy beguruljon az előtérre, vontatók segítségével hagyta el a pályát. De az utasok nem hagyták még el a gépet: a hőmérséklet mínusz 23 fok volt, nem volt fedett utasfolyosó, nem volt szálloda, ahová a 216 utast és a személyzetet elhelyezhették volna: a fedélzeten (feltehetően az APU segítségével továbbra is fűtött kabinban) töltöttek 14 órát, amíg megérkezett Zürichből a Swiss A330-asa, amely elvitte őket először New Yorkba, ahonnan aztán tovább repülhettek a nyugati partra.

...és a sátor védelmében

Ezelatt azonban már beindult a szervezés, a GE és a Swiss szakemberei a rendelkezésre álló adatok és  helyszínen készült fotók alapján megállapították: cserélni kell a hajtóművet, legalábbis ez a legjobb megoldás a hosszadalmas javítás helyett. A svájciaknak volt tartalék hajtóművük, de ezt eljuttatni Iqaluitba nem volt könnyű megszervezni, egy az Egyesült Királyságban lévő charter-cég hozta össze a fuvart azzal a típussal, ami egy ekkora jószágot képest volt a fedélzetére venni. A súlya nem annyira nagy, kilenc tonna körüli, de a GE90 momentán a világ legnagyobb hajtóműve, az elülső lapátsor átmérője 3,3 méter, gondoljunk bele, ez csak húsz centivel kisebb, mint egy 737-es kabinjának szélessége. A jószágot tehát egy An-124-es vette a fedélzetére és hozta el, sokféle felszereléssel együtt, négy nappal a kényszerleszállás után.

Az eredeti és a cserehajtómű a hangárban

Olyan hangár nem volt, ahová a gép maga befért volna: a szerelés úgy történt, hogy a szárnyon történő műveletekhez a GE emberei egy felfújható és némiképp fűthető sátrat hoztak, amelynek védelmében tudtak szerelni: szétkötni az elektromos, üzemanyag- hidraulika és kondi-vezetékeket, majd a sátrat le kellett bontani, és daruval leemelni, aztán a magukkal hozott mozgó állványra helyezni a hatalmas darabot. Az elromlott darabot betolták egy hangárba, a másik mellé, amit csereként hoztak. Ott a hangárban végezték el a szükséges további munkákat, a segédberendezések átszerelését, majd a kész cserehajtóművet a helyére emelték, rögzítették, és a sátor alatt befejezték a szerelési munkát. Mindez további öt napot vett igénybe, a gép nyolc nappal érkezése után repülhetett vissza Zürichbe.

Indulhat a 777-es hazafelé

A mostoha viszonyokat sokban sikerült ellensúlyoznia a kanadaiak segítőkészségének, akik minden lehetséges támogatást megadtak a Swiss és a GE csapatainak. A sikeres művelet végeztével a szakemberek elégedetten utaztak haza, ki Zürichbe, ki Cincinnati városába, egyikük a PM beszámolója szerint szinte nosztalgiával beszélt az izgalmas feladatról és a regényes helyszínről, sőt, kijelentette, mindenképp visszatér majd Iqaluitba.

De csakis nyáron.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!