A látottak és a beszámolók alapján is rendkívül jól sikerült a különvonat, amely Veszprém és Papkeszi között fordult meg szombaton, hogy felhívja a figyelmet a tizenegy éve bezárt Hajmáskér–Csajág–Lepsény (27-es számú) vasútvonal jelentőségére. A Bakonyvasút Szövetség által szervezett különvonat délelőtt indult Veszprémből, Hajmáskéren pedig a Budapestről érkezők is jó csatlakozással érhették el 10.50 körül. Innen fordult a Balaton felé a remot Dácsiával húzott és két Bhv kocsival kiállított vonat a 27-es vonalon. A szerelvény minden állomáson és megállóhelyen megállt, a 27-es vonali településeken a helyiek köszöntötték az utazókat. Sólyon még az asszonykórus is rövid műsort adott, de rágcsálnivalóval Vilonya-Királyszentistvánon és Papkeszin is készültek.

Sóly és Vilonya-Királyszentistván között halad a különvonat Papkeszi felé. A képre kattintva galéria nyílik Vörös Attila és Süle Gábor fotóiból!

A szervezők a vilonyai sziklánál fotómegállást is a programba kalkuláltak, a vasútbarátok a vonal egyik leglátványosabb részén is fotózhatták a menetet. Papkeszin jó két órát tartózkodott a szerelvény, így volt idő áttekinteni a Bakonyvasút Szövetség anyagait, aláírni az aláírnivalót, és elzarándokolni egy sörért a helyi kocsmába. A kocsmatúra mutatja a legjobban, hogy mi a gond a vonallal, ha a helyi utazásokat vizsgáljuk: a vasútállomás és a település központja között több mint két kilométer a távolság. De Sólyon is a falu szélén van a megálló és Vilonya-Királyszentistvánnál is a két település közti völgyben lehetett fölszállni a vonatokra, amíg jártak. És a vonal többi részén, Berhidán, Küngösön, Csajágon és Balatonfőkajáron sem sokkal jobb a helyzet... Az autóbuszok ezzel szemben remekül feltárják a környéket.

Alaposan megszomjazik az ember, mire a korcsmába ér...

Nem véletlen, hogy a Bakonyvasút Szövetség sem főleg a helyi utasokra lőne, hanem a 27-es vonal hálózati szerepének fontosságát hangsúlyozza az anyagaiban. Az érveikkel mi is egyet értünk, nagy szükség lenne egy jó összeköttetésre a Győr–Veszprém–Csajág–Lepsény tengelyen. Vérmes illúzióink persze nincsenek, de nyáron a balatoni forgalomban egész biztosan lenne létjogosultsága néhány fürdősvonatnak: Csajágról az északi partra, Lepsényből pedig a déli partra mehetnének tovább az északnyugat felől érkező szerelvények. És egyszer lehetne igazi tókerülő járat is.

Drónfotó Papkesziről. Jól láthatók a nemrég érkezett sín- és betonalj-szállítmányok is! (a drónfotókat Süle Gábor készítette)

Hogy mire lenne szükség, hogy ne csak alibiből nyíljon újra a 27-es vonal? A szándékon kívül némi pályafelújításra, hogy a 30 kilométert értelmezhető idő alatt le lehessen utazni, és Bz-n kívül más típus is részt vehessen a vonatok továbbításában. Hatvanas tempóra és legalább 16,5 tonnás tengelyterhelésre gondolunk, hogy Csörgővel is lehessen vontatni. A jelenleg hatályos hálózati üzletszabályzat szerint végig megvan a legalább 18,5 tonnás tengelyterhelés a vonalon, a pályasebesség pedig 50 kilométer per óra (a 3.3.1.1-es táblázatot keressék a mellékletek közt!).

Berhida határában. A pályával és a belógó növényzettel is kéne foglalkozni, de nem tűnik teljesen reménytelennek a helyzet

A papír persze sokmindent elbír, a pálya már nem feltétlenül. Papkesziig mindenesetre használatban van a vonal, tehervonatok járnak az innen kiágazó peremartoni iparvágányra. A szerelvények továbbításában rendszeresen vesz részt az alapítványi 010-es Nohab, de járt már Ludmilla is Papkeszin, amikor használt betonaljakat hozott nemrég a Kárpát Vasút. A balatonfűzfői ipart kiszolgáló tolatós tehervonat heti két alkalommal jár, ez Hajmáskér és Vilonya-Királyszentistván között használja a 27-es vonalat, itt letér a fűzfői iparvágányra. A helyzet nem reménytelen: a pálya a későbbi részein sincsen szétlopva, különösebb erdő sem nőtt még a sínek között. Még.

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!