Vakon tapogatództunk minden folyóiratok évek, évtizedek óta hűséges, terjesztési ügyekben megfellebbezhetetlen fegyverhordozójával, Kristal Ervinnel, amikor megpróbáltuk belőni az időszerű Indóház az adott helyzetben ideális példányszámát. Karantén van, meg pandémia, biztos bezár egy csomó árushely, a népek meg otthon ülnek, hogy legyen? Aztán abban maradtunk, nekünk már úgyis mindegy, nyomjuk annyiban, amennyiben korábban, talán májusban kissé normalizálódik a helyzet. Amúgy is fájna a szívem a sokraklapnyi remittendáért, de most különösen, sok jó írás veszne kukába, különösen a máskor amúgy kurta városi vasúti és kisvasúti rovatot tartom erősnek.

Itt van viszont az online menedék: a Dimag újságostandján elolvashatja a friss Indóházat, vagy akár elő is fizethet a vasút lapjára. Csemege, hogy az immár múltidő Indóház Extra is hozzáférhető.

Mínusz száz. Elkészült az első visszanullásított Gigant, a 053-as. Az előző kiadásunkban a 630-as sorozat részletesen taglalt beavatkozásainak elvégzése után a megújult gép március közepén vált újra bevethetővé. Első munkaköre a DB Cargóhoz kötötte: a cég eddig is bérelt egy 630-as sorozatú mozdonyt a Starttól, így a 053-as lapzártánkkor is a DB-s tehervonatok élén pompázhatott. Vörös Attila felvételén egy Ford-tranzitvonatot továbbít a gyönyörű Gigant Hegyeshalom felé március 23-án

Korunk magyar vasútjának a Budapest–Belgrád projekten kívül a legérzékenyebb témája a Bicske–Felcsút összekötés. Tudom, hogy van mozgolódás, néhány részletről is kiszivárogtak információk, de amint hivatalos helyeken érdeklődtem, mindenki lefagyott, ne, csak erről ne. Ismerve a körülményeket, megértettem, de azért előhúztunk Káldi István segítségével egy régebbi tanulmányt a témában: a szerző a Székesfehérvár―Bicske vasútvonal utóéletének egy rövid szakaszát, a felélesztésre tett – sajnos eredménytelen – kísérletet eleveníti fel.

Vértesacsa állomás a felújítás után – rajzon

Az egyke M42-esről a közelmúltban közreadott írás újabb, a mozdony korai életszakaszának tevékeny közreműködőjét késztette betűvetésre. A visszaemlékezésből kiderül, hogyan viselkedik egy fűrészgép a síneken, továbbá az is, hogy „Lajos nem figyelt”, kitolta a kontrollert, és egy tesztfutás során „kicsit”, több mint ötven százalékkal meghaladta a gép tervezett sebességét (a szerző: Ekert Lajos).

Prohászka Csaba felvételén Sopron rendező pályaudvarán szorgoskodik a Szörnyella

Bár partneroldalakról van szó, ennek ellenére kifejezetten érdekes dolgok derülnek ki a PKP Cargo International, a volt AWT működéséről, tudósítónk a törökországi Camlik vasúti múzeumában járt – bizonyos körökben tartja magát a meggyőződés a Keleti alatt elásva „M zárolt” 424-esekről és Nohabokról, meg az annak idején a török Chemins de fer Orientaux-nek épített három 601-es romos állapotban való fellelhetőségéről. Nyilvánvaló, hogy egyiknek sincs semmi alapja, de jól hangzanak – a camliki 32 gőzös között sajnos nincs 601-es, de van S200-as, a hazai S160-as Trumanok bátyja. Ekés András svájci beszámolójának összegzése az írás címéből is kiderül, vagyis az alpesi országban a kiszámítható vonatozás alapesetével találkozunk.

A disentis-i apátság előtt jár körül az MGB fogaskerekű villamos mozdonya

Bacsinszky Tibor adatbázisa alapján készült el a „Közforgalmú keskenynyomközű vasutak az 1920 után elcsatolt területeken” című összeállítás; 22 kisvasútról van szó! Réges régen a Magyar Királyi Államvasutak eladta az állomási, vízöblítés nélküli illemhelyek, pöcegödrös árnyékszékek hozadékát.

A Szlavóniai–Drávavidéki h.é.v. a müncheni Kraussnál 1913-ban épített 50–53-as lokomotívja, oldalütközőkkel

A fekália tőzegelésére tőzegkorpát használtak – a tőzegelt pöcegödrökből nyert fekáltrágyát mező-, szőlő- és kertgazdaságoknak értékesítették. A fekália feldolgozására külön iparág épült ki, ilyen volt például a megyeszerte kiterjedt tevékenységet folytató Pest megyei Tőzegkitermelő és Talajjavító Vállalat. A cég több kisvasutat is üzemeltetett– ezek egyikét, az isaszegit mutatja be Pavletits Péter.

Évfordulós tartalmakat kínál a városi vasúti rovat, negyven, hatvan, százötven – rendre ennyi éves a fővárosi Tatra villamos, a metró, a sikló.  A szerzők kimerítő részletességgel tájékoztatnak a beszerzés előzményeiről, a járműszállításokról, átalakításokról; az építkezés elhúzódásáról, az Astoria aluljáró beomlásáról, arról, miért lett dühös a forgalmista a Deák téri állomás építész tervezőjére; Margitról és Gellértről.

Ez a húsz évvel ezelőtti tatrás különmenet a fogaskerekű vasút városmajori végállomását is megjárta (fotó: Almási Zoltán)

A modellvasút rovatból megtudható, hogyan értékelte át az Amintiri Ferroviare az Ázeáit, megismerhető FabaTTka vegyes használatra ajánlott sarokháza, és persze megosztják élményeiket az olvasókkal a nürnbergi játékvásár modellrészlegét bejárt tudósítónk is.

Ismerős, falusi idill a nagy alapterületű sarokházzal (fotó: Tóth Gábor)

Vigyázzanak magukra, és bár ez esetben epigonként, de nem győzöm hangsúlyozni: ne stresszeljenek. Próbáljanak ragadozóként magukra tekinteni, és ne prédaként. A ragadozó nem stresszel. A préda az, aki retteg. Márpedig a rettegés felemészt.

És még valami, áprilisban, májusban gondjaink lesznek az értékesítéssel, sokan nem ejtenek, ejthetnek útba újságost, hogy megvegyék az Indóházat. Akinek van rá érkezése, szándéka, segíthetne nekünk azzal, hogy megkérdezi ismerten Indóház olvasó, de a vírus miatt otthonülő ismerősét, „munkába igyekezvén úgyis ott megyek el a Relay előtt, ne vegyek neked is az áprilisi számból?” Köszönöm. (A Spar, Tesco, Auchan Bermuda-háromszög újságos standjai is működnek!)

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!