Mint beszámoltunk róla, szeptember elején történt a váratlan bejelentés: Oroszország legnagyobb nem állami légitársaságának részvénytöbbségét egy, azaz egy rubelért megveszi az Aeroflot, és így magába olvasztja legfőbb konkurensét a hazai és nemzetközi piacon. A Transaero hatalmas veszteségállományáról ekkor is tudni lehetett, de az összeolvadás indokaként a lépést bejelentő kormánybizottság akkor azt hozta fel, hogy így egy a nemzetközi piacon is versenyképes igazi megalégitársaság születik majd.

Az Aeroflot azonban most bejelentette, eláll a Transaero átvételéről, mert a jelképes összegért átadott 75 százalék plusz egy darabos részvénypakettet „nem sikerült konszolidálni”, a hitelezők nem fogadták el az átütemezési tervet és a moszkvai pénzügyminisztérium nem adta meg az átütemezéshez szükséges állami hitelgaranciát. Innentől kezdve az egyetlen valószínű következmény a csőd.

A szeptemberi bejelentés után a nemzetközi elemzők már eleve szkeptikusak voltak az összeolvadás sikerét illetően. Nagyon eltérő volt például a két cég flottája. A keskenytörzsű géppark kérdése könnyebben megoldhatónak látszott, merthogy a Transaero kilencvennyolc szolgálatban lévő gépe közül tizenhárom olyan rövid törzsű, kis kapacitású, nemigen gazdaságos 737-500-as volt, amelynek kivonása amúgy is napirendre került volna, ezen túl mindkét társaság repüli mind az Airbus A320-as, mind a Boeing 737-es gépcsalád modernebb verzióit. A hosszú távú flotta azonban igen tarkára sikerült volna az egyesítés után. A Transaero tizennégy 747-est, tizennyolc 767-est és tizenhárom 777-est üzemeltetett, az Aeroflotnak is van tizenhét 777-ese, de a szélestörzsű állomány zömét A330-asok teszik ki, szám szerint huszonkét gép. Ami pedig a leginkább bonyolította volna a helyzetet, az a Transaero rendelési listája, ezen ugyanis sok más gép mellett négy kétszintes A380-as óriás utasszállító is szerepelt, közülük kettő ráadásul idei átadással, amit viszont a labilis helyzetre tekintettel a gyártó Airbus halasztott el.

Ugyancsak nagyon nagy a két légitársaság felépítése, működési politikája közti különbség: az Olga Pleskova vezette Transaero a nehézkes állami mamutcégekkel szemben magántőkére alapuló, modern és független vállalkozás volt, ami természetesen azt is jelentette, hogy az Aeroflotba való beolvadás Pleskova és csapata azonnali távozását váltotta ki.

Az Aeroflot és a Transaero az összeolvadás bejelentéséig összesen hatvanöt vonalon versenyzett közvetlenül egymással, köztük olyan nemzetközi járatok fenntartásában is, mint a Moszkva–Bangkok, –Los Angeles és –Hong Kong. Belső vonalakon a Transaero nem is az Aeroflottal, hanem annak diszkont leányvállalatával, a Pobedával harcolt az utasokért.

Az sem tette éppen ragyogóvá a megacég perspektíváit, hogy az Aeroflot legalább annyira veszteséges és eladósodott, mint amilyenné a Transaero vált, hiszen a rubel és az orosz gazdaság gyengülése, a forgalom radikális csökkenése az állami céget épp úgy érintette, mint a magánvállalkozást. Az Aeroflot azonban ennek a nehéz periódusnak az átvészeléséhez természetesen sokkal több állami támogatásban részesült, mint a privát szektorban működő versenytársa, amely a flottamodernizálásban látta az előre menekülés útját, a hatalmas eladósodás erre is visszavezethető.

Hétfőn a Transaero részéről még csak azt jelentették be, a vállalat bezárja domogyedovói bázisát és csak Vnukovóról operál, a „hatékonyság és gazdaságosság” jegyében. A bankcsőd hírét aztán Igor Suvalov miniszterelnök-helyettes előlegezte meg egy nappal azelőtt, hogy az Aeroflot bejelentette volna a visszalépést, ebből következtethető, hogy leginkább az orosz kormánynak a 85 milliárd rubelre szóló hitelfedezetet elutasító döntése lehetett a meghatározó az Aeroflot visszalépésében.

Az összeolvadás szeptemberi bejelentésekor sem volt világos, mi történik a Transaero flottájával, vagyontárgyaival és 12 ezer főnyi alkalmazottjával. Az Aeroflot azt ígéri, hogy utóbbiakat „segíteni fogja”, egy friss TASSZ-jelentés szerint 5-6 ezret vesz át közülük. Az utasok jegyei vagy más járatra cserélhetők, vagy visszatérítik az árat; ezt szintén az Aeroflot részéről közölték – 650 ezer eladott jegyről van szó, és ennyi utast az állami vállalat nyilván egymagában nem tudna elszállítani, az eddigi bejelentés szerint az Aeroflot a nemzetközi vonalakon ötödikéig, belföldön a hónap közepéig veszi át automatikusan az utasokat a járataira. A legalább egymilliárd, de egyes számítások szerint valójában négymilliárd dolláros tartozás sorsa sem világos, annyi biztos csak, hogy az Aeroflot ezt a tartozástömeget nem veszi át, és azt is eléggé biztosra veszik, hogy a vesztesek elsősorban a kisrészvényesek lesznek.

A Transaero weboldala nem működik, a kormány megtiltotta a további jegyeladásokat. A társaság az elmúlt hetekben már nem volt képes maga fedezni az üzemanyagköltségeit, és csütörtök éjfélkor lejárt az a korábbi megállapodás, amely szerint a Transaero gépeit az Aeroflot látja el kerozinnal.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!