Air France helyett a vidám Hop! jár majd Budapestre
Hop – az angol nyelvben ugrás, ugrándozás, a rövidebb légiutakra is szokás alkalmazni: csak egy ugrás, egy fél-másfél órás repülés. Mindenesetre a világ minden nyelvén valami derűs, vidám dolog. Az angolban pedig majdnem ugyanilyen egy másik, fontos jelentés szóalakja: hope, azaz remény. Az Air France nyilván abban a reményben hozza össze rövid és középtávú járatai nagy részét egy új, Hop! nevű légitársaságba, hogy ezzel az egész Air France, sőt, az egész Air France/KLM csoport gazdaságossága, profitképessége nőni fog. Vagyis, röviden és lakonikusan: lehetséges a túlélés, de csak akkor, ha a gazdaságtalan vonalak forgalmát is sikerül gazdaságossá tenni.
Ezt a taktikát követi tehát a fő partner, a KLM, meg persze a fő konkurens, a Lufthansa is, amely nemrég jelentette be, hogy a Germanwings alá tereli a legnagyobb gyűjtőreptereken kívüli szinte teljes európai forgalmát. Teszi mindezt ráadásul egy olyan érdekes à la carte megoldással, ami azt jelenti, hogy egy járaton, egy gépen belül kínál egyidőben fapados, economy és prémium-szolgáltatást, kinek mire van szüksége, kinek mit enged meg a pénztárcája.
A Hop! is ilyen lesz. Három Air France leányvállalat, a Brit Air, a Regional és az Airlinair gépeit és személyzeteit kombinálja össze az anyacég, amely ugyan megtart jónéhányat az európai fővonalakból, de jelentős részben azokat is a Hop! flottájával és személyzetével repüli. A koncepció gazdasági alapmegfontolásait összegző anyagban az szerepel, hogy az európai mobilitási igény a krízis ellenére is egyre erősebb, miközben egyre élesebb a konkurenciaharc az utasokért, és az utasok pedig egyre kényesebbek arra, mennyit költenek a pénztárcájukból. Ráadásul ma már az európai légiutasok több mint hatvan százaléka rutinszerűen interneten veszi a jegyét. Ez is nyilván arra készteti a nagy légitársaságokat, hogy túlélésük érdekében belefűzzék a diszkont üzleti modellt a működésükbe.
Az persze érthető mód nem szerepel a figyelemfelkeltő és propagandaanyagban, hogy az Air France (meg a KLM is) gyakorlatilag a maga saját pénzügyi krízise okán kényszerül radikális átszervezésekre, a költségek erős csökkentésére, racionalizálásra. A változások előörseként tavaly Ferihegyen is megjelent a Brit Air szép fehér CRJ-1000 típusú gépe a Lyon-Budapest járat megnyitása alkalmából: ugyan az ünnepségen sok szó nem esett válságról, költségcsökkenésről és átszervezésekről, de az anyatársaság terveit ismerve már akkor is sejthető volt, hogy valamikor majd ezek a gépek, mint az Air France „teljes jogú” hordozói jönnek majd Budapestre.
A KLM hasonló lépéseként ugyancsak megjelent tavaly egy úgynevezett prémium-fapados Budapesten, a holland Transavia 737-ese úgymond a kínálatot javító szolgáltatásként lépett a porondra Amszterdam és Ferihegy között, de mivel akkor már a KLM is bejelentette, hogy a Transavia szárnyai alá szervezi át illetve diszkontosítja európai járatai nagy részét, így ez a járatnyitás is egy alapos változás előszele volt. És noha a KLM közben nagyobb 737-900-asait is beállította néhány frekventáltabb időpontra, feltehetően a kékfestésű gépek helyett is ezek a zöld-fehér Transavia-madarak járnak majd hozzánk, meg a rövid- és középtávú, keskenytörzsű KLM-flotta átfestett és a Transaviához átirányított gépei.
Node vissza a mostani bejelentésre: a Hop! három légitársaságtól összegyűjtött 98 gépes flottával napi 530 járattal indul idén március 31-én. 104 desztinációra repül mint Hop!-járat és 32-re az Air France járatát teljesíti. Az Airlinair adja a légcsavaros-gázturbinás ATR-eket, a Britairtől jönnek át a már emlegetett CRJ-k, a Regional pedig friss Embraer E170-eseivel száll be a HOP!-ba.
Ami a jegykínálatot illeti, a Basic, az alaposztály jegyárai 55 eurótól kezdődnek, amelybe a diszkont-modell szerint nincs benne feladható poggyász, ezen a kategórián belül lehet még a Fiatal, a Senior és a Családos optimálást választani. A Basic Plus már több szolgáltatással jár, a Maxi Flex kategória pedig már szinte minden olyan szolgáltatást tartalmaz, ami nem a fapados kategória, beleértve a foglalás módosítását, a lemondáskor visszakapott jegyárat, feladott poggyászt, a két kézipoggyászt, ülésfoglalást, némi ellátást is a fedélzeten, és így tovább. Közben pedig, ami sokaknak fontos szempont, összehozzák az Air France eddigi törzsutas-rendszerét az új légitársaságéval, a pontok nem vesznek el, a HOP! mérföldjeit át lehet váltani Air France pontokra, illetve egy átszállást úgy is meg lehet váltani, hogy mondjuk az első szakaszon Hop!-ra, a másodikon Air France-ra szóljon a jegye.
A nagy légitársaság jól kiépített infrastruktúrája, informatikai és más rendszerei egy olcsóbban és főképp rugalmasan üzemelő diszkont cég mögött: ez valóban esély a sikerre, nagy ugrás, komoly remény. A Hop! név a társaság szerint nem a rövid légiutazásokra vonatkozik, hanem elsősorban erre a rugalmasságra, kreatív, mondhatni játékos, pestiesen szólva laza mentalitásra, ami persze a háttérben nyilván nagyon szigorú és takarékos működést jelent.
