Az autózás hajnalán még a gyógyszertárból kellett beszerezni a benzint. Csak a múlt század fordulójára készült el az első mechanikus üzemanyagpumpa az Egyesült Államokban. Ezek az egyszerű szerkezetek egy szivattyúból, egy üvegtartályból és egy csőből álltak. A tartályba szivattyúzott benzin egy szelep kinyitása után a gravitáció segítségével jutott az autóba a csövön keresztül.

Európában az első világháború idején jelentek meg az első kutak, elsősorban amerikai cégek közreműködésével. A hazai motorizáció fejlődésével sorra nyíltak Magyarországon is a benzinkutak. Ezeket a második világháborút követő államosítás után egységesen az Ásványolajforgalmi Rt. (Áfort), majd később Ásványolaj Forgalmi Vállalat (Áfor, Mol elődje) kezelte. A hatvanas évektől újra megjelentek a piros Áfor benzinkutak mellett a sárga Shell és Agip, valamint a zöld BP kutak. A Shell kutakat az Interag Rt. üzemeltette, ezek elsősorban nagyvárosokban és forgalmas főutak mellett működtek. Az Agip és BP kutak Áfor-üzemeltetésűek voltak.

A rendszerváltás után, az autók számának robbanásszerű növekedését követve sorra nyíltak a különféle üzemeltetésű benzinkutak, majd az ezredforduló táján a piac átrendeződésével négy-öt nagyobb társaság maradt. A régebbi, kisebb kutak nagy része nem tudta felvenni a versenyt az autómosóval, shoppal felszerelt modern kutakkal, és nem tudott megfelelni az egyre szigorodó környezetvédelmi előírásoknak, ezért bezárt. Ilyen volt a Műegyetem előtti vagy a Fővám téri, de egykoron a Kálvin téren és a Stefánia út végén is állt egy-egy benzinkút.

Benzinkút a harmincas években a Damjanich utca 40. és 42-es számú házak között<br/>A képre kattintva galéria nyílik!<br/>(fotó: Fortepan)

Cikkünk következő részében olyan kis, családias kutakat mutatunk be, amelyek a világgazdasági folyamatokkal dacolva jelenleg is működnek.