„Vonatpótlás” a 40-esen: amiből egy is sok

Az alábbi olvasói levelet gyakorlatilag szó szerint, minimális szerkesztéssel közöljük.

„A hétvégi utazásom tanulságos és egyben felháborító történetét szeretném megosztani veletek, hátha érdekel titeket és az olvasókat. A sztori a pécsi vonalon »szervezett« vonatpótlás minőségére világít rá, sajnos nap mint nap sokakat (bár gyanítom, egyre kevesebbeket) érint.

Pécsről próbáltam Budapestre utazni, és bár tisztában voltam vele, hogy Dombóvár és Pusztaszabolcs közt pótlás van, azt rémálmomban sem képzeltem volna, mennyire balkáni lesz a hazaút. Vasárnap, június 25-én a Pécsről 9:04-kor a fővárosba induló Tettye IC-re vettem jegyet. A vonattal semmi gond nem volt Dombóvárig, ahol a pótlás is zökkenőmentesnek tűnt (amennyire egy pótlás az lehet), átszálltunk a buszokra, hamarosan elindultunk.

Mivel a busz mindenféle katasztrofális állapotú, helyenként szinte burkolatlan utakon döcög, amolyan falujáratként, eleve hosszú, két órás menetidőt produkál két végállomása között. De ezt sikerült alaposan megfejelni: a sofőr ugyanis nem ismerte az utat, ezért Székesfehérvár határában kötött ki... Ekkor heves telefonálgatásba kezdett, és próbálta megtudakolni, egyáltalán hol van, és hogyan jut el Pusztaszabolcsra. Utólag elmondta, indulás előtt senki nem mondta meg neki, merre kell mennie, csak a célállomásról volt pontos infója.

Tehát se a MÁV-ot, se a buszos alvállalkozót, se a sofőrt nem aggasztotta különösebben, hogy nem tudja az útvonalat. Megfordultunk Székesfehérvár határában, hogy aztán újra eltévedjünk. Újabb telefonok, majd egy utas lépett oda a mobilján lévő térképpel segíteni. Így sikerült megtalálni a célállomást. Mondtuk a sofőrnek, telefonáljon már oda Pusztaszabolcsra, hogy a vonat várjon meg minket. Nyugtatott, hogy nem fog az elmenni, de amúgy sem tud telefonszámot a pusztaszabolcsiakhoz... Persze mire odaértünk, csak az üres állomás fogadott, az IC sehol. Bementem a jegypénztárba, elmondtam, mi történt. Az is szomorú, hogy annyira nem volt képben az állomás személyzete, hogy az sem tűnt fel nekik, egy pótlóbusz nem érkezett meg időben. Átküldtek a forgalmi irodába, hogy ott panaszkodjunk, ez rájuk tartozik.

Mondanom sem kell, a forgalmi irodában ülők első reakciója az volt, hogy menjünk a jegypénztárba, reklamálni ott kell. Erre már kezdett bennem nagyon felmenni a pumpa, mondtam, hogy ne küldözgessenek ide meg oda, onnan jövünk – hárman próbálkoztunk amúgy –, egyébként sem érdekel, kihez beszélek, Pestre akarok jutni, ezzel foglalkozzanak. Azt felelték, nekik ehhez semmi közük, a pótlást a Start szervezi, a buszokat alvállalkozó üzemelteti nyugdíjas sofőrökkel, ők nem tudnak ezzel mit kezdeni, félóra múlva jön egy személy, várjuk meg azt (zsebünkben IC-jeggyel, ugyebár).

Már nincs rendben a vérnyomás

Ekkor már kifejezetten dühös voltam: hol érdekel engem, ki mit szervez, és mi a céges struktúra, a MÁV az MÁV, az utas meg utas, a pótlóbusz dolga, hogy vonattól vonatig szállítsa az utast. Az is kiderült, hogy nem tűnt fel a vasúttársaságnak, hogy elveszett egy busza: ugyanis nem tudnak számolni. Dombóvárról annyi infót kaptak, hogy hat busz jön, és az ablakon keresztül ők hatot számoltak.

Azt javasoltam, intézzék el valahogy, hogy az állomás előtt álló buszflottából egy vigyen el minket legalább Kelenföldig. Erre teljes felhorkanás, az nem lehetséges, ők ebben nem is illetékesek, ilyet úgysem lehet megcsinálni. Ekkor vesztettem el az utolsó csepp türelmemet, már kiabálva mondtam, ne ezt ismételgessék, hanem valaki emeljen már fel végre egy telefont, és kezdje el megoldani a problémát, mert haza akarunk jutni, méghozzá most, mert önhibánkon kívül vagyunk itt, ahol egyébként magunktól nem akarnánk lenni. Erre az egyik vasutas felvette a békebeli berendezésről a kagylót, tárcsázott, közben csak azért is mondogatta, hogy ez esélytelen, hogy bármelyik buszra is hatni tudjanak. Itt jegyzem meg, hogy az irodában ülő három dolgozó egyébként készséges volt felénk, még ha az attitűddel nem is tudok egyetérteni, és azt is értem, hogy ők is áldozatok valahol, hiszen ha akarnának sem tudnának hatni a helyzetre.

A telefonáló vasutas végül azt mondta, megígérték neki, hogy visszaszólnak. Ott álltunk még vagy 20–30 percet, természetesen nem jött a hívás.

Úgyhogy maradt a személyvonat, ez meg is érkezett Dunaújváros felől: egy Flirt. A vonaton újabb vészjósló információ a kalauztól: Érdnél átvágtak egy kábelt, ott is kaotikus a helyzet. Kissé lassan, de eljutottunk Százhalombattáig, ahol néhány perc várakozást követően közölte a kalauz, hogy várhatóan 25–30 percet állni fogunk. Közben a WC is feladta egyébként... Várakozás közben annyi jutott nekünk a lekésett IC-ből, hogy láthattuk szembe jönni. Harminc perc után tényleg elvágtattunk – egészen az állomás végéig. Ahol fékezett a Flirt, és onnan jött az utasbarát meglepetéscsomag újabb elemeként, hogy gyök kettővel döcögtünk úgy Érdig.

Költőinek tűnő kérdések

• Hogy lehet úgy megszervezni egy több szereplős munkafolyamatot (itt most pótlást), hogy a résztvevők nem kommunikálnak egymással? Sőt, kommunikációs csatornáik sincsenek.
• Hogy fordulhat elő, hogy az összes érintettnek nem tűnik fel, hogy elveszett a pótlóbuszuk?
• Hogyan lehetséges, hogy a szellembuszon utazó szerencsétlen utasokon nem segít senki (mert »nem lehet«), és még csak egy árva (és nyilván praktikusan semmit sem érő) elnézéskérés sem hangzik el?

Az egészben az zavar legjobban, hogy nekem, aki egy szolgáltatást szeretne igénybe venni, nincs lehetőségem egy másik szolgáltatót választani. Ja hogy Volán? :D Akkor már hozzáteszem: aznap Orfűn egy fesztivál ért véget, előre tervezhető módon a szokottnál nagyobb tömeg akart Budapest felé utazni. Persze mentesítő járatokkal nem készültek, rengetegen maradtak le, köztük olyanok is, akiknek előre váltott jegye volt. Ismerőstől tudom, aki az egyik buszon ült, hogy a sofőr telefonált segítségért, küldjenek még üres buszokat Pécsre, de mivel ezt sikerült félreérteni, a sofőrtől derült ki később, hogy a buszokat Bécs felé indították el.

Szomorú, hogy egy vagyok a sok szerencsétlen lúzer közül, akinek sokszor nincs más lehetősége, csak a MÁV-val utazni. Ez akármelyik utassal megtörténhet, és meg is fog még így vagy úgy, jó sokszor...”

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!