Budapesten relatíve későn, csak 1915-ben indult meg az első autóbuszjárat. Addigra a főváros közlekedését már fejlett villamoshálózat, kiterjedt HÉV-vonalak és nem utolsó sorban a földalatti jellemezték. Az első járat sikerét látva a főváros a buszközlekedés nagyarányú fejlesztése mellett döntött. A próbaképp beszerzett két kocsi mellé további példányokat vásároltak, és 1923 január elsejével megalakították a Székesfővárosi Autóbuszüzemet (SZAÜ). Ettől kezdve az új cég feladata volt a fejlesztéseket koordinálni. Ennek első lépéseként tizenegy különféle gyártmányú és felépítményű próbakocsit vásároltak, hogy a későbbi nagyarányú beszerzés megfelelő típusát kiválasszák.

A próbák győztese végül a Daimler lett, az új buszokat a német gyárral szoros kapcsolatot ápoló MÁVAG gyártotta le. A háború előtti Budapest arculatát meghatározó népszerű csőrös buszokból többféle kivitelben és több ízben is vásároltak. A harmincas évek közepén beszerzett példányok már korszerű vasvázas karosszériával érkeztek, és ezek a kocsik voltak az első sötétkékre fényezett autóbuszok Budapesten. Előtte igen vegyes képet mutatott a buszállomány, a kocsik nagy része a villamosokhoz hasonlóan alul sárga, felül fehér volt, de SZAÜ-alvállalkozó BART által beszerzett Rába LHo kisbuszok például meggypirosak voltak.

Kék-ezüst festésű MÁVAG harcsa a mai Ferenciek terén, még a baloldali közlekedés idején<br/>A képre kattintva galéria nyílik!<br/>(a külön nem jelölt képek a szerző gyűjteményéből származnak)

A harmincas években kitalált új festési variáció napjainkig meghatározza a fővárosi buszok arculatát, igaz az évek során sokszor változott: a felső rész először krémszínű, majd szürke, végül ezüst lett, a sárvédők a kezdeti feketéről ezüstre változtak. A háború után beszerzett Tr 5-ösök, valamint a frissen alakult Ikarus első típusai, a 30-as és a 60-as is ezt a sémát követték. A farmotoros Ikarus 66-osok egy vastag ezüst színű díszléccel az oldalukon álltak forgalomba az ötvenes évek közepén.

Talán ez adhatta az ötletet a hatvanas évektől bevezetett oldalsó ezüst sávra. Az akkoriban beszerzett 620-asok, 556-osok és 180-asok már így álltak forgalomba. Az Ikarus 60-asokból készített FAÜ-csuklósok is megkapták az ezüst csíkot, sőt a szóló 60-asok egy része is kapott utólag csíkot. Érdekesség, hogy az Ikarus 31-esek már a „csíkos” korszakban érkeztek, mégis a régi séma szerint festették le őket.

Már akkoriban is előfordultak exportból visszamaradt Ikarusok, amik idehaza találtak gazdára, ezek általában az első főjavításukig az adott város által kért színben pompáztak. A Baross utcai 74-es trolibusz indulásakor például nem volt elég troli, ezért pont kapóra jöttek a török exportból visszamaradt piros Ikarus 60-as buszok, amikkel az üzemet megkezték a vonalon.

A hetvenes évek elejétől egyre nagyobb gondot okozott, hogy az ezüst réteg telente annyira elszennyeződött, hogy tavasszal kémiai úton kellett megújítani az ezüstözést a buszokon. Emiatt egyszerűsödött a flottaszín: az oldalsó ezüst sáv eltűnt, ezzel párhuzamosan a tető újra szürke lett. A két évtized alatt beszerzett több ezer szóló és csuklós 200-as már ebben a flottaszínben állt forgalomba, kivételt csak az ezredforduló tájékán indított felújítási programok (7-173gyors, ezüstnyíl, 260E) hoztak. Az első 400-asok is kék-szürkén kezdték meg fővárosi pályafutásukat, később aztán új zöld 405/415/435-ösök mintájára átfényezték őket is. A homlok- és hátfali zöld csíkok akkoriban a környezetkímélő Euro 1-es motort hivatottak jelezni. Az Euro 1-es norma napjainkra már nem számít környezetbarátnak, emiatt a legújabb felújítások után már nem kapják vissza a zöld csíkokat a 400-asok. Hasonlóan jártak a BKV berkein belül javíthatatlan festésű színátmenetes 412-esek is, a megújult példányok kék-szürkén kerülnek újra forgalomba.

A kék-szürke kombinációt átvették a BKV alvállalkozói is, a tenderkiírásokon ugyanis feltétel volt a fővárosi flottaszín alkalmazása. Egyetlen kivételt az önálló alvállalkozói flottával nem rendelkező Volánbusz jelenti, az ő kocsijaik rendszeresen szerelnek át helyközi vonalakra, ezért kaphattak felmentést a budapesti színek alól.

Egykor igen környzetekimélőnek számítottak a zöld 415-ösök, olyannyira, hogy ezt a homlok- és hátfalon is jelezték

Anyagi okokból az ezredfordulót követően a BKV használt járművek vásárlására kényszerült. Az elsőnek érkezett Van Hool AG300-asok eredeti brüsszeli festésben álltak forgalomba, a BKV szerint az átfestés kihagyásával milliókat spórolt a cég. A nemrég vásárolt Van Hool A300-asok azonban megkapták a flottaszínt, a Mercedes Citarók és Volvo 7700-asok pedig a jövőben fogják megkapni.

Kérdés, hogy melyiket. Felmerült ugyanis, hogy a budapesti színséma átgondolásra szorul, ami jól állt ugyanis a magaspadlós buszoknak, az néhány alacsonypadlósnál már előnytelen lehet. Először az egyik mallorcai használt Citarón látható színséma merült fel lehetséges megoldásként, hiszen a festés egyszerre lenne újszerű és hagyományőrző is. Ezt később elvetették, mivel kiderült, hogy a kombináció védelem alatt áll.

Ezt követően a BKK közleményben tudatta, hogy az égkék (RAL 5015) lesz az új budapesti szín. A VT-Transman által forgalomba állítani kívánt Volvo-Aabenraa 8500LE buszok első példánya már meg is kapta az új színt, sőt az egyik Székesfehérváron megújuló Ikarus 412-es is az új festésben fog érkezni Budapestre.

A hagyományoktól elrugaszkodó új szín, és főleg annak azonnali bevezetése sokak tiltakozását kiváltotta, ráadásul a tervek szerint a régi buszok csak a felújításukkor kapnák meg az új színt. Ez a gyakorlatban azt is jelentheti, hogy akár hét-nyolc évnek is el kell telnie, mire megtörténik a teljes színváltás. Addig különféle festésű buszokkal utazhatunk, pont ez, amit a BKK eredetileg el szeretett volna kerülni.