Vasárnaponként időről időre fellapozunk egy-egy régi Indóházat, bízva abban, önök is olyan örömmel csodálkoznak rá archív írásainkra, mint mi magunk. Mostani cikkünk az Indóház 2006. márciusi számában jelent meg. A magazint digitális formátumban megvásárolhatják a dimag újságosstandján.

* * *

Az ország egyik leghosszabb HÉV-je

A hetvenes évek közepén két lépcsőben végleg megszűnt a vasúti forgalom az egyik leghosszabb hazai helyi érdekű vasútvonalon Répcevis és Zalabér között. A 93 éve üzembe helyezett viszonylatot igazából a teherszállítás miatt építették ki, a második világháború után azonban egyre jelentősebb személyforgalmat is bonyolított.

A menetrendkönyvekben hosszú évtizedeken át szereplő viszonylat 1913. szeptember 27-én történt üzembe helyezését követően valójában a Kőszeg–Sárvár–Zalaegerszeg megjelölést viselte, és egészében 146 kilométeres hosszúsággal a magyar helyiérdekű vasutak sorában az egyik leghosszabb volt. A Dunántúli HÉV építette ki, úgynevezett szabványszerződés alapján a MÁV vezette az üzemét. Valójában az első 12 kilométeren Kőszeg és Felsőlászló között a Sopron-Kőszegi HÉV, Sárvár és Batyk kitérő között hat kilométeren a MÁV, míg az utolsó 34 kilométeren – Zalabér és Zalaegerszeg között – a Dunántúli HÉV már kiépített Celldömölk–Csáktornya vonalát vette igénybe, így az építtető Dunántúli HÉV csak Felsőlászló–Sárvár illetve Batyk kitérő és Zalabér között 90 kilométeren épített 1913-ban új helyiérdekű vonalat. A vonal egészén menetrend szerint végig közlekedő vonatok már kezdetben sem voltak. Az 1914. évi – az első világháború előtti utolsó – menetrend szerint Sárváron egy óra megszakítással mégis el lehetett jutni Kőszegről Zalaegerszegre 8 óra 38 perc alatt, de a másik viszonylatban ez 9 óra 51 percet vett volna igénybe.

A megcsonkított vonalnak évtizedekig Répcevis volt a végállomása, közel az osztrák határhoz. Képünkön 1973. február 9-én a 375,901-es mozdonnyal indulásra készen áll a 8942-es vegyesvonat. A képre kattintva galéria nyílik (fotók: Indóház-archív | a szerző felvételei)

Valószínűleg soha senki nem vette igénybe e két város között „lassú intercitynek” ezt a vonalat, hiszen Szombathely érintésével kényelmesen el lehetett jutni Kőszegről Egerszegre – két átszállással – 3 óra alatt. A vonal fő célja az őszi terményszállítás, főleg a cukorrépa volt: Bükön és Sárváron is működött cukorgyár, igaz, a büki 1916-ban leégett. Mégis jelentős volt a személyforgalom is, már a harmincas években motorvonatok jártak erre, jelentősen lerövidítve a menetidőket.

A második világháború után megnőtt a városokba ingázók száma, és Bükfürdő kiépülése is fokozta a vonal személyforgalmát. A képek is bizonyítják, hogy egyes napszakokban tekintélyes hosszúságú vonatokat kellett közlekedtetni. A trianoni békét követően Kőszeg és Bük viszonylatban Rőtfalva–Rednek és Locsmánd között a vonal Ausztria Burgenland tartományához került, ennek ellenére 1933-ig közlekedtek a vonatok, és csak 1938 után – amikor Ausztriát Németországhoz csatolták – szedték fel a vágányt. A forgalmat 375-ös és 376-os sorozatú MÁV-gőzmozdonyokkal bonyolították le, majd a MÁV Ganz gyártmányú két-, illetve háromtengelyű BC (később AB) jelölésű motorkocsijai is közlekedtek itt. Ritkábban 22-es motorpótló (275-ös sorozatú) mozdonyok is láthatók voltak. A vonal jellegzetessége volt mindvégig a vegyesvonat, amely az egyes állomásokon szükséges tolatások miatt kisebb-nagyobb késéssel közlekedett. A vontatást a zalaegerszegi fűtőház látta el. A második világháború után, 1950-től Répcevis–Sopron-Déli pályaudvar között munkásvonatok és Szombathely–Sárvár–Bük vonalon fürdővonatok is közlekedtek, melyeket a szombathelyi vontatás állított ki.

A vonal Bük állomáson keresztezte a Déli Vasút Sopron-Déli pályaudvar–Szombathely vonalát (amely 1932-től MÁV kezelésben állt), Hegyfalun keresztezte a MÁV kezelésében álló Szombathely–Pozsony HÉV-vonalát, és Sárváron a MÁV tulajdonában lévő egykori Nyugoti Vasút Szombathely–Celldömölk vonalát. Röviddel a vonal forgalmának beszüntetése előtt átépítették a zalabéri csatlakozást.

A vonal jelentős műtárgya volt a Csepreg és Bük közötti alsópályás acélrácsos-tartós Répce-híd. A Rábát a vonal a Nyugoti Vasút vágányán hidalta át. A Répce-hidat 1945 márciusában felrobbantották, éppen amikor egy 424-es mozdonnyal vontatott lisztes szállítmányt igyekeztek a közelgő front elől Répcevisről kimenekíteni. A mozdony személyzetét nem értesítették, a vezér tragikus módon a gép és a szerkocsi közé szorulva lelte halálát. A hidat később vasbeton szerkezettel újjáépítették, de egy évtizedig provizóriumon közlekedtek a vonatok.

Répcevis és Sárvár között a forgalmat 1974-ben, Sárvár és Zalabér között egy évvel később beszüntették. Ma a vonal épületei közül néhány még áll, a pályatest is mutatkozik még itt-ott, de hosszú szakaszon ezt már beszántották.

Kubinszky Mihály

Sorozatunk korábbi írásai

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk!

Az Erdélybe induló Történelmi Székely Gyors zarándokvonatra és az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!