Lépésről lépésre halad a brit vasút-visszaállamosítás

Újabb négy nagy, három évtizeddel ezelőtt privatizált magánvállalat lett május 31-étől ismét az államé. A cél, hogy 2027-re a személyforgalmat kezelő összes magántársaságból létrejöjjön a Great British Railways.

A vasutak visszaállamosításának programja a 2024-es parlamenti választások óta kormányzó Munkáspárt előre meghirdetett gazdaságpolitikai cselekvési terveinek egyik sarkalatos eleme.

A program egy éve kezdődött: elsőként, tavaly májusban a South Western Railway (SWR) vált ismét köztulajdonná. Most pedig újabb négy vasúttársaság: a Thameslink, a Southern, a Great Northern (GNR), valamint a második legnagyobb londoni repülőtérre, a Gatwickre közlekedő Gatwick Express lett újra állami kezelésű.

Az államosított vasúttársaságok közvetlen működtetője a közlekedési minisztérium (Department for Transport, DfT) erre a célra létrehozott, DfT Operator Limited (DFTO) elnevezésű holdingvállalata lesz, amíg létre nem jön a program központi eleme, a Great British Railways (GBR) nevű állami szervezet, amelynek feladatköre idővel a vasúti infrastruktúra fenntartására és a vonatközlekedés működtetésére egyaránt kiterjed.

A munkáspárti brit kormány tervei alapján 2027-re az utasforgalmat lebonyolító összes brit vasútvállalat állami tulajdonú lesz. Az államosítási folyamat olyan ütemben zajlik, ahogy a jelenlegi magánszektorbeli üzemeltetők koncessziós szerződései lejárnak, így nem kell közpénzből szerződésbontási kötbért fizetni.

Az 1990-es évek konzervatív párti kormányainak hatalmas ívű privatizációs kampányában 1993-ban hozták meg az addigi állami vasúttársaság, a British Rail (BR) fokozatosan megvalósuló privatizációjáról intézkedő törvényt, amelynek értelmében az utas- és a teherszállítást, valamint a pályafenntartással foglalkozó céget (Railtrack) külön-külön adták magánüzemeltetésbe.

A vasútvonalakat 14 hónap alatt, egyenként ítélték oda franchise-rendszer keretében különböző magánvállalatoknak. A magánosított vasúthálózat működése azonban azóta is szinte folyamatos bírálatok tárgya az elmaradt fejlesztések, a sorozatos késések, járatkimaradások és a vonatok krónikus túlzsúfoltsága miatt.

Egyes szakértői becslések szerint a privatizált brit vasúti infrastruktúra fejlettségi szintje legalább negyven évvel elmarad a mintának tekintett francia és spanyol hálózatokétól. Nagy-Britanniában a London és a kontinens között közlekedő, nagysebességű Eurostar-vonatoknak épített vonal százhúsz kilométeres brit szakaszának kivételével nincsenek olyan vasúti pályák, melyek 250 kilométer/óránál nagyobb sebesség elérésére alkalmasak, míg ezekből Franciaországban és Spanyolországban többezer kilométernyi épült.

(Nyitóképünk forrása: Wikipedia)