Eltűnt Szuhoj: rejtély Indonéziában

A Szuhoj Superjet ezen a napon már a második bemutató repülésére indult Dzsakartából, négyórányi repülésre kapott üzemanyagot. Az első felszálláskor főképp indonéz kormánytényezők repültek vele, a második alkalommal főképp üzletemberek és újságírók. A gép az első felszálláskor a jelentések szerint tökéletes műszaki állapotban volt, minden rendszere rendben működött.

A géppel a radarkapcsolatot 20 perccel a felszállás után Bogor városa környékén vesztették el, Jáva szigete fölött, a 7000 láb, 2130 méter magas Salak-hegy szomszédságában, de a környéken több más 2000 méter fölötti hegy van még. A gép az Avherald közlése szerint 10 ezer lábon repült, és 6000 lábra kapott engedélyt süllyedni, ez volt vele az utolsó rádióforgalmazás.

A gép eltűnése utána  kutatórepülések azonnal megindultak, de az éjszaka beálltával a kutató-mentő gépeket le kellett állítani, a mentőalakulatok a földön próbálják megkeresni a roncsot, terepjárókkal indultak a keresésére.

Orosz lapok nem tartják kizártnak a gép eltérítését, de ezt egyetlen hivatalos forrás sem erősítette meg. Sűrűbben fordul elő az a feltételezés, hogy a gép hegynek ütközött. A médiában megjelenő szakértői vélemények azonban kiemelik, hogy a gép fedélzeti rendszerei között ott van a GPWS, a földközelségjelző, amely figyelmezteti a pilótákat, ha a gép veszélyesen megközelítené a magas földfelszínt. Ugyanakkor az indonéz hatóság egyik képviselője úgy fogalmazott, hogy a Szuhoj „leesett az égből”.

David Learmont, a nemzetközi repülősajtó egyik legismertebb repülésbiztonsági szakírója pedig arra figyelmeztetett, hogy a bemutató repülések során a pilóták hajlamosak a végső határokig elvinni a gépet, és volt már, amikor túl is lépték a biztonságos repülési tartományokat.

A gép első sorozatgyártott példánya egyébként közel egy éve állt forgalomba Örményországban, ősz óta pedig az Aeroflot is időnként járatja a maga S-100-asait a Moszkva-Budapest vonalon.

A Szuhoj S-100 az újjáéledő orosz polgári repülőgépipar egyik komoly reménysége. A száz személyes regionális utasszállító nyugati gyártók közreműködésével digitális fly-by-wire vezérléssel készült, SaM146 hajtóművei ugyancsak  modern, nyugati részvétellel fejlesztett konstrukciók. A gép egyike a sikerre esélyesebb típusoknak a kategóriájában, noha az üzemeltetés első évében a példányai még nem hozták az ígért gazdaságossági paramétereket.