F–35: függőleges felszállás, extrém manőverek – videók!
Sikeresen teljesítette a sorozatgyártásba vett F–35B változat az első függőleges felszállását a haditengerészet Patuxent River bázisán, nem sokkal azután, hogy sikeresen végrehajtotta ugyanott első éjszakai leszállását is. A prototípusokkal természetesen ez a manőver már elég sokszor lezajlott, itt azonban már a jövendő hadra fogható példányok egyikéről van szó.
Mint ismeretes, az ötödik generációs harci gép három változatban épül, egy konvencionális a légierők számára, egy hordozófedélzeti szolgálatra, és egy a tengerészgyalogság igényeinek megfelelően helyből fel- és leszállóképességgel. Ez az utóbbi B típus a legbonyolultabb, egyben a fejlesztés legtöbb problémájával találkozó változat, hiszen ennek a gépnek a törzsébe kellett a pilótafülke mögé beépíteni egy emelő légcsavart, és ennek a gépnek a hajtóművét kellett olyan mozgatható fúvókával tervezni, amit teljesen függőlegesen lefelé lehet fordítani a fel- és leszállás érdekében. A B típus programját hosszú időn át egészen komolyan fenyegette a leállítás veszélye, ezért is van most különös jelentősége a sikeres üzemi próbáknak.
A B változat a függőleges felszállás képességét egyébként csak ritkán használja, nem sztenderd eljárásként és fegyverzet nélkül, ehhez ugyanis hatalmas mennyiségű üzemanyagot kell fogyasztania a gépnek. Tehát csak akkor alkalmazzák, ha például a hadszíntéren egyáltalán nincs alkalmas repülőtér, netán szétlőtték a pályát. A függőleges leszállás viszont standard eljárása a gépnek, elsősorban a tengerészgalogság erre szolgáló, jelenleg a Harrierek amerikai változatát, az AV8-asokat fogadó kisebb hordozóin. Ugyancsak használni fogja ezt a változatot a brit haditengerészet, közeli támogató, csapásmérő feladatokra.
Egy másik jó hír az F–35-ös háza tájáról, hogy a gép sikeresen teljesítette a nagy állásszögű próbákat, és megkapta az engedélyt az ilyen extrém repülési helyzetekre is. Korábban az F–35-öst kritizáló meglehetősen hangos kórus egyik kifogása épp az volt, hogy a gép, noha ötödik generációs, tehát különlegesen manőverezhető kategóriába tartozik, ezt a tulajdonságát a már átadott (és még nem hadra fogható) példányaival nem tudja kamatoztatni. A tesztrepülésekről közreadott videó azonban elég meggyőzően igazolja, hogy a gép nagyon is képes nagyon is különleges repülési helyzetekre, amelyek elsősorban a közeli manőverező légi harcban lehetnek fontosak.
A próbákat végrehajtották „tiszta”, majd fegyverzettartó pilonokkal szerelt szárnnyal, végül nyitott fegyverzettérajtókkal is: az alacsony észlelhetőség érdekében a gép ugyanis általában a törzsön belül hordoz bombákat és rakétákat. A felvételeken jól látható, hogy a gép gyönyörűen megcsinálja az úgynevezett tailslide vagy taucher manővert, amikor a függőleges emelkedés holtpontjáról a gép farokirányban csúszik vissza, és csak utána billen át orral a föld felé.
A tesztpilóta elmondása szerint a gép az átesési pont után, tehát minimális sebességgel is irányítható marad, például laposdugó-szerű állapotban körbe tudja fordítani az orrát az ellenséges gép pozíciója szerint, ami megintcsak a legmodernebb gépek egyik elképesztő légiharc-manővere. Ugyancsak sikeres volt a próbája annak a rendszernek is, amely automatikusan kihozza a gépet az átesésből akkor is, ha már végképp meghaladta a határértékeket.
