Hatszoros hangsebesség: életre kel az Aurora?

A hétvége szenzációja: a Lockheed titkos fejlesztő laboratóriuma, a Skunk Works sokévi csend után nyilvánosságra hozta hatszoros(!) hangsebességű felderítő gépének koncepcióját, amelyet a nagy előd, a háromszoros hangsebességnél is gyorsabban repülő, és már leállított típusa, az SR-71 után SR-72-nek nevezett el. A hiperszonikus gép az Aviation Week számára prezentált koncepció szerint egyben csapásmérő is lehet, ez a sebesség mellett a funkcióban is minőségi változást jelent a híres előd, a Blackbird képességeihez képest.

A gépre azért van szükség, hogy a felderítő műholdak illetve a szubszonikus, emberek által vezérelt vagy embernélküli platformok közi űrt kitöltse. Olyan területek felett lesz szükség erre a kategóriára, amely egyfelől fejlett légvédelemmel rendelkezik, másrészt olyan műholdfigyelő rendszerrel, amellyel mindig pontosan tudja, mikor rejtse el az érzékenyebb objektumait a kíváncsi űrbéli kamerák elől. A hatszoros hangsebesség olyan helyzetekben is biztonságot jelent, amikor még az úgynevezett lopakodó platformok is veszélybe kerülhetnek, a csapásmérés pedig azelőtt bekövetkezhet, hogy az ellenség elrejti a célpontot.

A koncepció megvalósításának kulcsa a meghajtás komplex új rendszere, amit a Lockheed az Aerojet Rocketdyne közreműködésével dolgozott ki. Az Aviation Weeek emlékeztet arra, hogy korábban több program is célozta a hiperszonikus meghajtás kifejlesztését, azonban ezek sorra leálltak, a légierő kutató laboratóriumának például nem sikerült az a projektje, amelynek révén Mach 4-es sebességre képes turbojet hajtóművet próbált összehozni. A most kidolgozott koncepció azonban azzal kecsegtet, hogy megalkotható egy gép, amely a kísérleti eszközökkel szemben saját maga képes normális sebességgel felszállni, majd szuperszonikus, végül hiperszonikus sebességre gyorsulni. Ez pedig egy olyan kombinált rendszer, amely a hagyományos turbinás hajtóművet egyesíti egy úgynevezett ramjettel, a mozgó alkatrészek nélküli torlósugár-hajtóművel, amely a korábbi verziókkal szemben alacsonyabb sebességtartományokban is beindítható.

A technikai áttörés egyik legfontosabb része az, hogy két hajtóműhöz sikerült egy közös levegőbeömlőt és egy közös fúvókát konstruálni. Vagyis a gép felszállásához és a háromszoros hangsebesség eléréséhez az SR-72-es hagyományos gázturbinákkal gyorsul, majd efelett kapcsolódik át a meghajtás a ramjetekre, amelyek azonban ugyanonnan kaphatják a levegőt és a gázsugarak is ugyanott távoznak, miközben mind a beömlő mögött, mind a fúvóka előtt az üzemmód szerint megfelelő irányba terelik a levegő és a forró gázsugár útját.

A Lockheed túl van az egyes komponensek mérethű variánsainak tesztelésén, és 2018-ra építené meg a gép bemutató példányát. A demonstrátor egy nagyjából F-22-es méretű szerkezet lenne, egy hajtóművel repülne és még csak percekre érné el a hatszoros hangsebességet. A következő lépés egy ember nélkül, az SR-71-eshez hasonló méretű kéthajtóműves lenne, amelynek első repülése 2023-ban lehetséges, de a hadra fogható hiperszonikus SR-72-es 2030 körül állhatna csapatszolgálatba. Ehhez még olyan kérdéseket kell megoldani, mint a levegővel érintkező részek hővédelme, illetve az, hogy megoldható-e ez alacsony észlelhetőségű technológiával. A csapásmérő képesség alapja, hogy a hatszoros hangsebesség mellett gyakorlatilag nincs reakció-idő, vagyis olyan kevés idő telik el a gép észlelése és a célpont megközelítése között, hogy a célpont védtelen marad.

Érdekes, hogy a gépről szóló beszámoló végülis nem említi teljesen egyértelműen, hogy pilóták vezette vagy embernélküli konstrukcióról van-e szó a végleges változatban, de a megjelent látványterveken nem látható pilótafülke.

Az eddigi és a következő lépcsőfokban zajló kutatások költségeit a résztvevő cégek maguk állják, de a következő, már nagyméretű bemutató példány megépítéséhez és a további fejlesztésekhez a Lockheed már a légierő finanszírozását reméli. A Flightglobal ehhez azonban hozzáteszi, hogy egyelőre az amerikai kormányzat tervei között nem szerepel akár újabb ramjet-kutatás, akár újabb, nagysebességű turbina-hajtómű kutatási programjának támogatása.

A Lockheed képviselője a cikk végén kitér azokra a híresztelésekre, amelyek egy már létező hiperszonikus gépről szólnak, és így fejezi be nyilatkozatát: „Már csaknem húsz éve, hogy az SR-71-es nyugdíjba vonult, ha létezett volna már egy utódja, azt nagyon jól eldugták előlünk.” Ennek ellenére a cikk megjelenése óta olvasható internetes reakciókban sűrűn feltűnik a feltételezett, de a légierő által el sosem ismert, állítólagos titkos hiperszonikus gép, az Aurora neve.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!