Légiharc óriásmegrendelésért: esélyes-e a Boeing–Saab?

Kialakult a következő nagy verseny mezőnye: az amerikai légierő TX programjának célja a bevált, de már nagyon kiöregedett, mintegy négyszáz gépből álló T-38-as kiképző flotta felváltása, legkevesebb 300 vadonatúj kétüléses sugárhajtásúval. Vagyis nem az alapkiképzésről van szó, hanem arról a lépcsőfokról, ahonnan a pilóták már az „igazi” harci gépek kabinjába kerülhetnek, ráadásul a kiképzőgépek egyenes utat kell, hogy biztosítsanak a kadétoknak az ötödik generációs típusok felé.

A pályázók: a Northrop Grumman, a Lockheed a Korea Aerospace partnerségével, a Raytheon az olasz Aleniával, és végül, a Boeing–Saab team, amely tegnap mutatta be a maga gépét St. Louisban.

A már korábban elterjedt hír, miszerint az amerikai óriás a svéd gyártóval áll össze erre a tenderre, komoly érdeklődést keltett világszerte, és innentől kezdve tág tere volt a feltételezéseknek, miszerint ez a típus egy átvariált Gripen lesz. Sőt, nyáron egy adott pillanatban, amikor egy (orosz) Il-76-os teherszállító gyomrában egy nagyméretű, de alaposan letakart rakomány indult Izlandon át Svédországból St. Louisba, a legkomolyabb repülési fórumokat is megjárta a hír, miszerint most visznek egy Gripent a Boeinghoz, legalábbis a törzsét, hogy belőle T-X-et varázsoljanak.

Nos, a gép, amelyet a Boeing tegnap bemutatott, lényegesen eltér a svéd vadásztól. Nincs kacsaszárnya, maga a szárny sem delta, hanem trapéz-alakú, a gép farokrészén pedig dupla függőleges vezérsíkot látunk, ami megint csak nem emlékeztet a JAS-39-esre. A törzs elülső része is tipikusan kiképzőgépre tervezett, vagyis a hátsó kabinrészt és ülést megemelték az elsőhöz képest, hogy a hátul ülő oktatónak is viszonylag jó kilátása legyen: a kétüléses Gripennél az elülső és a hátsó ülés között nincs akkora szintkülönbség, mint a T-X-en. Viszont a kabintető osztása hasonló, de ami feltehetően sokkal lényegesebb: a törzs hátsó részének kialakítása, illetve a beömlők formája is nagyon emlékeztet a svéd vadászéra.

És itt következik feltehetően a legfontosabb azonosság: a Boeing–Saab T-X-ben ugyanaz a GE F404-400-as sorozatú hajtómű dolgozik, mint a JAS-39-esben, ugyanúgy utánégetővel szerelve, mint a svéd vadászban. Egyébként érdekes, hogy a General Electricnek ez a hajtóműve a versenytársaknál is megtalálható, egész pontosan a Northrop Grumman és a Lockheed-Korean gépében, utóbbi szintén utánégetővel versenyezteti a gépet.

A Lockheed-féle csapat a koreaiaknál már használatos T-50-esre alapítja a maga konstrukcióját, a Raytheon-Alenia (újabb nevén Leonardo) pedig a már szintén többfelé szolgálatban álló M-346-ossal pályázik.

Tehát a Boeing–Saab mellett a Northrop Grumman próbálkozik teljesen új, „clean sheet” konstrukcióval, amelyet a híres, különleges konstrukcióiról ismert Scaled Composites segítségével alakított ki, miután eredeti partnerének, a British Aerospace-nek a szintén rég bevált és ismert Hawkjáról kiderült, nem teljesíti az időközben kiadott paramétereket. A britek mégiscsak benne vannak a fejlesztésben a maguk kiterjedt kiképzőgép-tapasztalataival. A gép, amit megalkottak, úgy a kabintól hátrafelé nagyon hasonlít a most az amerikaiaknál használatos T-38-asra, ami nem csoda, hiszen azt a típust is a Northrop gyártotta, elől viszont alacsony észlelhetőségű jelleget kapott az orrkiképzés.

Mindeközben a Lockheed épp azzal reklámozza a maga verzióját, hogy bevált gépről van szó, kevés kockázattal, és ennek megfelelően, a Boeing T-X bemutatójához időzítve, olyan videót hozott nyilvánosságra, amely a maga T-50-eseit már repülés közben, géppárban mutatja be.

A Boeing–Saab viszont a maga versenygépéről elsősorban épp azt emeli ki, hogy vadonatúj konstrukció, amely például olyan, a versenytársakéhoz képest különösen komoly előnnyel rendelkezik, mint a 25 fokos állásszöggel való repülés képessége, ehhez volt különösen fontos az ikervezérsík. Vagyis a Boeing egy rendkívül mozgékony, egyben eléggé kisméretű géppel állt elő, amely ráadásul a roll-out ünnepségen elhangzottak szerint többféle más szerepkörben is alkalmazható. Ami a két cég együttműködését illeti, egyelőre csak feltételezik, hogy a Saab gyártja majd a T-X hátsó törzsrészét, a hajtóműnek azzal a beépítési metódusával, ami a Gripennél már bevált. Külön kiemelték ugyanakkor a bemutatón, hogy a most elkészült két példány már tulajdonképp a gyártáselőkészítés két példánya lehetne, és hogy olyan egyszerűsítéseket sikerült elérni, mint hogy a „nagyképernyős” műszerfalat a szokásosnál jóval rövidebb idő, nyolc nap alatt lehet beszerelni.

Az egész TX-program jelentőségét az növeli egyes szakértők szerint, hogy a gép, amely megkapja a sorozatgyártásra és a szolgálatba állításra a lehetőséget, egyben esélyes lehet olcsó könnyű harci gépként elterjedni olyan országokban is, amelyeknek a költségvetése nem engedi meg az ötödik generációs típusok beszerzését.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!