Na de ki vezeti a gépet?!

Hátborzongató fotó: egy F–16-os a levegőben, miközben a kabintető alatt, a katapultülésben senki sincs... Nos, az amerikai légierő egy évek óta zajló programjának eseményéről van szó: először a levegőben az új drón, a QF–16-os. Amint az alábbi videofelvételeken látszik, a Tyndall légibázison a pilóta azután, hogy beindította a hajtóművet és végrehajtotta a szokásos ellenőrzéseket, kiszállt a gépből, és az F–16-os, pontosabban a QF–16-os „Viper Drone” már ember nélkül szállt fel.

Mint a The Aviationist egyik hozzászólásából kiderül, a füst a kabinban a felszállás pillanataiban teljesen normális jelenség, amikor a gép teljes hajtómű-teljesítménnyel száll fel, a kompresszortól elvezetett levegő csapódik ki részben párává, amint a kondicionált kabinba jut.

A Falcon/Viper eredetileg (General Dynamics) Lockheed-gyártmány, a Viper Drone programot azonban a Boeing nyerte meg, hogy célgépek új generációját alakítsa át lekonzervált F–16-osokból kiképzési célokra, éles lövészetre, radarok és fegyverek tesztelésére a légierő számára. Az eddig erre a célra használt F–4 Phantom drónváltozatok lassan teljesen kifogytak, többnyire sikeres éles fegyvertesztek során.

Ezért kellett új gépek után nézni, és eléggé kézenfekvő választás volt a Falconok első sorozatának sivatagban tárolt példányaiból választani pilóta nélkül célgépeket. A változat teljes neve QF–16 Full Scale Aerial Target, ami arra utal, hogy ez valóban teljes méretű és értékű gyakorlóeszköz, amit az első pilóta nélküli felszállás videója is tanúsít: a gép távirányítással éppoly intenzíven manőverezik, mint az eredeti a benne ülő pilóta kormánymozdulatai nyomán.

A videón látott QF–16-os automatikus üzemmódban szállt fel és le, palástorsókat és más intenzív, 7 G-s manővereket hajtott végre távirányítással, 40 ezer láb fölé emelkedett, és csaknem másfélszeres hangsebességre is gyorsult az első ember nélküli repülésén, amelyre azért elkísérte egy pilóták vezette F–16-os és egy F–4-es is. A célgépet a földről két F–16-os pilóta irányította.

A Boeing hat F–16-ost alakított már át pilóta nélküli célgéppé, de a gyártás igazából jövő évben indul meg, a légierő pedig 2015-től kapja meg a máshol használt kis drónokhoz képest jóval realisztikusabb „igazi” célgépeket, a jelenlegi tervek szerint több mint kétszázhúszat. Egy lekonzervált F–16-os átalakítása QF–16-ossá fél évig tart.

A QF-sorozat természetesen fogyóeszköz, de nyilván nem lenne igazán gazdaságos megoldás, ha egy-egy gépet egy-egy felszállásból azonnal le is lőnének. Valójában a repülések jelentős része olyan fegyverteszt, amelynek során egy új rakétaváltozat például elég, ha kellő közelségben halad el a célgép mellett ahhoz, hogy a földről és a kísérőgépekből bemérjék, mennyire működtek jól a fegyver rendszerei, a célgép viszont intenzív manőverezéssel szimulálja a valóságos harci helyzeteket. Már azt is tudni lehet, hogy az első, valóban lelövésre szánt QF–16-os egy eredetileg az Air National Guard által használt gép lesz, a 85-1570 sorozatszámú Viper.

* * *