Égi jelenség, emberi szükséglet

A történet még abban a boldog időben keletkezett, amikor évente néhány alkalommal űrrepülőgépek dokkoltak a Nemzetközi Űrállomáshoz.

A gyönyörű, fényes ív az égen egy rejtélyes mennyei eseménynek tűnt. Tényleg úgy nézett ki, mint egy rövid, ívelt pályán közlekedő üstökös. Több, az eget rendszeresen kémlelő földlakó lehetett tanúja ennek a fényes felvillanásnak akkor, amikor a Discovery űrsikló az űrbe továbbította – az asztronauták szennyvizét.

A vízkibocsátás előírt feladata volt az STS–128 pilótájának, Kevin Fordnak, hogy a vizeletet és egyéb szennyvizet, amit az űrsiklóban tároltak, kijuttassa a leszállás előtt.

Az égi fényjáték abból adódott, hogy igen nagy mennyiségű folyadékot bocsátottak ki egyszerre, mintegy 68 kilónyit, ahogy a NASA szóvivője, Kylie Clem elmondta. A Discovery egy nappal korábban vált el a Nemzetközi Űrállomástól, és nem tudott megszabadulni a szennyvizétől a tíznapos látogatás során.

Az alábbi videó a wc használatát mutatja be az űrben.

– Nagy lett volna a mennyiség, mivel nem bocsáthattunk ki vizet, mialatt az állomáson dokkoltunk – mondta Clem a space.com-nak e-mailben. – Erre a tiltásra azért volt szükség, hogy megelőzzük a Kibo modul szennyeződését.

A Kibo modul egy a japánok által épített kutatólaboratórium az űrállomáson, ami külső platformot is tartalmaz a tudományos kísérletek elvégzésére űrbéli körülmények között. Ha a közelben „parkoló” űrrepülőgépről vizet bocsátottak volna ki, az beszennyezte volna a platformot és a kísérleteket.

A szennyvíz általában kibocsátáskor megfagy, apró jéggolyókból álló felhővé válik. Amikor a nap lesújt rájuk, a jégszemcsék sokasága azonnal vízpárává szublimálódik és szétterjed az űrben. Észak-Amerikában is sokan felfigyeltek a jelenségre, képeket küldtek a SpaceWeather.com weboldalra is. Egyikük, Abe Megahed, így idézte fel a jelenséget: „Figyeltem a siklót, és meglepve tapasztaltam, hogy egy masszív, íves valamit bocsátott ki – írta. – Mi lehetett? Valami kifújás? Egy OMS-burn? (OMS: Orbital Maneuvering System, orbitális helyváltoztató rendszer által keltett csóva.) Vagy a RCS thruster (RCS: reaction control system, reaktív kormányzó rendszer) rakétalángja? Vagy egy jó nagy, rekorddöntő vizeletkibocsátás?”

Már tudjuk, hogy nem tévedett az utolsó feltevését illetően.

Repülés előtt

Mielőtt kiérnének az űrbe, az űrhajósoknak már a földön problémájuk szokott lenni a vizeléssel.

Amikor fellövés előtt ott ülnek a gyorsulásra méretezett üléseikben, háton fekszenek, lábuk magasabban van, mint a törzsük. Ez a pozíció megnöveli a véráramlást a vesék felé, amelyek fokozott vizeletkiválasztással válaszolnak. Órákig ilyen helyzetben maradni: több mint elég a hólyag túltöltésére.

Jerry Linenger, a shuttle asztronautája így kommentálja ezt:

– Személyesen igazolhatom a tényt, hogy lehetetlen nem őrületes ingert érezni a vizelésre, amikor a lábaid a fejed felett vannak három órán át. Amikor csak a legénység valamelyik tagja halkan fütyülni kezdett, már tudtuk, hogy miről van szó. Manapság az asztronauták a MAG nevű dolgot viselik fellövéskor, mindegy, minek nevezzük, lényegében pelenka. Amikor már pályára álltunk, minden nedves MAG-ot eltávolítunk, zárható plasztikzacskóba rakjuk, és a nedvesszemét-tárolóba zárjuk a küldetés végéig.

Az Igazak című filmből is ismerhetjük a problémát: az első amerikai űrugró űrhajós, Al Shepard kénytelen volt órákig várni ebben a bizonyos testhelyzetben, amíg sokszoros halasztás után végre megtörtént a kilövése. Egy idő után a repülésvezetés beleegyezésével az űrruhába eresztette a felesleget, amivel viszont vészjeleket váltott ki az állapotát figyelő telemetrikus rendszerben.

Űrséta, holdséta, nők

Amikor dr. Zebra a Johnson Űrközpontnál dolgozott 1981-ben, elvitték egy túrára a Hamilton Standard Company jóvoltából, amely cég az asztronauták űrruháit készítette. Azt mondták neki, hogy a férfi űrhajósok az 1960–70-es években kondom-katétert viseltek az űrruhájuk alatt, ezt használták az űrséta és holdséta idején. A kondom-katétereket évek óta használják férfiaknál a kórházakban, de ennek nőkre alkalmazható megfelelője nincs, sok orvos, nővér és páciens kifejezett vágya ellenére sem.

Azokban az években az amerikai űrprogramnak szinte jelszava volt, hogy „meg tudjuk tenni”, tehát a Hamilton Standard mérnökei rácuppantak a probléma megoldására, amit a földön még nem oldottak meg… és sikerült nekik. Dr. Zebra túravezetője elmondta, hogy az új eszköz tökéletesen fog csatlakozni a női urogenitális traktus nyílásához, és ott is marad. Az eszköz leírásához kezével formát alkotott, és úgy jellemezte, hogy ez olyan, mint egy „vénusz-repülőcsapda dugaszokkal”. A büszke mérnökök – naná, hogy mind férfi – különféle titkárnőket közelítettek meg a cégnél, hogy teszteljék a tárgyat, de  amint egy pillantást vetettek a kiszemeltek az eszközre, az összes titkárnő nemet mondott. Talán ennél erősebbet is mondtak, mivel a projektet ejtették, és maradt a pelenkaprogram (aminek neve DACT: disposable absorptive collecting something-or-other, azaz eldobható, nedvszívó gyűjtőegysége valaminek-vagy-másnak).

Gagarin hagyománya

2000. április 4-én Szergej Zaljotyin és Alekszander Kaljeri levizelte az őket kihozó busz kerekét. Az asztronauták egy utolsó megállást kértek, mielőtt a rakétához vitték volna őket kilövés előtt. Idegen személy nem lehetett a közelben. A felvétel a Kozmodrom élelmes munkásai kalandvágyának következménye, és az egyetlen bizonyítéka, hogy él még a Jurij Gagarin teremtette különös hagyomány.

Az első űrhajós, az ötven éve repült Gagarin meglepő szokásokat hagyott késői űrhajós társaira, annak jeleként, hogy a legfejlettebb, legmodernebb iparág árnyékában is megjelenhetnek babonák és rituálék. Az még nem annyira furcsa, hogy az orosz kozmonauták fellövésük előtti nap virágot visznek az emlékművéhez, meglátogatják egykori irodáját is, de az valóban különös szokás, hogy már szkafanderben levizelik annak a busznak a hátsó kerekét, amely a kilövőpadhoz viszi őket. Az 1963 óta ugyancsak űrrepülő hölgyek annyi könnyítést kapnak, hogy ők üvegből vagy más edényből önthetik a megfelelő helyre a megfelelő folyadékot.

És bár a NASA asztronautái nyilvánvalóan visszafogottabbak, nekik a fellövés reggelén fogyasztott menü a kötelező: steak és rántotta.

Neked vajon milyen rituáléd lenne, mielőtt egy hatalmas kalandra, vagy fontos feladatra indulsz? Babonás típus vagy?