Hamvába holt égi remény 5.
A farokfelület nélküli, mozgékony kísérleti repülőgép kisméretű prototípusát a McDonnell Douglas tervezte, hogy meggyőződjön róla: hagyományos aerodinamikai kormányok nélkül is lehet repülni.
A NASA Dryden Kutatóközpontjában, a kaliforniai Edwardson indult az X-36 program, itt zajlottak a berepülések is. A NASA Ames Kutatóközpontja (Moffet reptér, Kalifornia) felügyelte a végrehajtást és vállalt műszaki felelősséget a kritikus technológiák fejlesztéséért, amelyek célja a későbbi farokfelület nélküli, titkos harci gép volt. A kísérleti program sikeresen bizonyította a fenti koncepciót olyan fejlett technológiák használata mellett, amelyek növelik a manőverező- és túlélőképességet a jövő harci gépei számára. A program nemcsak megfelelt a céloknak, de túl is teljesítette azokat.
Az 1997-ben a Dryden Kutatóközpontban végrehajtott 31 felszállás során a tervezők vizsgálták a repülőgép képességeit kis sebességen, nagy állásszögön és nagy sebességen, kis állásszögön. 377 kilométeres óránkénti sebességet értek el, miközben a repülőgép nagyon stabilnak és kormányozhatónak bizonyult.
Az X-36-nál a farokfelület hiányát kacsaelrendezésű elülső szárnyakkal pótolták, továbbá osztott csűrőkkel és tolóerővektoros kormányzással maga a hajtómű lépett részben az aerodinamikai felületek helyébe, tehát a hajtóműből kilépő gázsugár eltérítésével kormányozták a gépet. Ez a megoldás segíti szuper-manőverező képességekhez a ma csapatszolgálatban álló legmodernebb harci gépet, az F-22-est.
Ugyancsak a modern harci gépek egyik jellemző tulajdonsága, amit az X-36-nál is alkalmaztak, az aerodinamikai instabilitás, mind hossz-, mind kereszttengelye körül, ez ugyancsak hozzájárul a manőverező képességhez, kormányozhatóság a digitális fly-by-wire rendszerrel érhető el.
Az X-36 orrára videokamerát szereltek, így a gépet a pilóta egy a földön lévő virtuális kabinból távirányíthatta. Ez a megoldás fölöslegessé tette a drága és komplex autonóm repülés-ellenőrző rendszereket, és az ezek okozta kockázatokat, amennyiben az ismeretlen és előre nem látható repülés közbeni eseményeket nem tudják kezelni.
A teljesen megtankolt X-36 prototípus nagyjából 567 kg-ot nyomott. Hossza 5.8 méter, magassága 90 centi, szárnyfesztáva pedig kicsivel több, mint 3 méter. Williams International F112 turbofan hajtóműve nagyjából 300 kilopond erőt fejtett ki.
Az alábbi videón egy pillanatra feltűnik a korábban ismertetett X-29-es, az X-36-asról forgatott eredeti részletek 1 perc 17 másodperctől láthatók.
A tipikus kísérleti repülés 35–45 percig tartott felszállástól földet érésig. Az összesen 31 sikeres kísérleti repülést 1997. május 17 és november 12 között hajtották végre, 15 óra és 38 perc repülési idővel. A gép 6.16 kilométer magasságot és 40 fokos állásszöget ért el.
