Újra a tó mellett

A fiktív, Németországban játszódó Am See hálózat fejlődése szinte egy idős a Zusival. Az egyik első nyilvános változata még 2004-ben jelent meg. A mai fővonalon Buchen és Inning között vezethettünk, de már ekkor eljutottunk Eldenburgig, illetve az Aurontalbahnon Lochenig. Utóbbi vonalon nem sokkal később villanyvontatás volt, de ezt a következő változatban ismét eltörölték. Ekkor hosszabbodott meg a vonal Schwarzenburgig. Innen kiindulva elkészült a falkensee-i szakasz is, amelyet a fővonal Bergheim állomásába kötöttek be.

A modulszerű fejlesztés során elkészült a mai enduini példány, és lassan elkezdett kiépülni a tó jobbparti vonala is Buchhornig. E vonal – valamint a másik oldalon Eldenburg felől – már az osztrák területen fekvő Taufkirchenig vezetne, legalábbis a korábbi kerettörténet szerint.

Az új változat megjelenése előtt már sejthető volt, hogy egy svájci rész is bekerül a hálózatba, de a játékosok ekkor még Taufkirchen svájci telepítését tippelték, de mint később kiderült, tévesen.

A fővonal Eldenburg Hafenbahnhoftól egy rövid, tíz kilométeres vonalon Middenheim állomásig épült ki. Ez a csomópont fekszik Svájc területén. Az állomást megosztották a német és a svájci vasút között, a német vonatbefolyásolót is telepítették, azonban a svájciak által használt SIGNUM is elkészült a németországi Inning főpályaudvarig. Így ide a svájci és a német vonatok is átjárhatnak.

Middenheim után egy nem villamosított szakasszal folytatódik a német vonal Taufkirchen felé. A svájci területen egyelőre dekorációs célzattal kiépült két rövid szárnyvonal.

Ugorjonk egy nagyot. A hálózat szinte túlsó vége Falkensee. E szolgálati hely is jelentős változáson ment át. Az egykori kirchdorfi vicinálist a két éve megjelent kiadásban visszaépítették Inningig. Korábbi létezéséről csak a vonal kerettörténete és fejlődése során tapasztalt jelek alapján lehet következtetni: a kettővel ezelőtti változathoz mellékelt térkép szerint Kirchdorfból vonatpótló buszok jártak tovább, egészen Inningig. Visszatérve Falkenseere, a peronok alatt kiépült az aluljáró, a régi, álmos vidéki állomási hangulatnak immáron vége. Falkensee schwarzenburgi végén ágazik ki egy rövid szárnyvonal, amely Burgendorfig tart.

Figyelmes mozdonyvezető azonban kijárati jelzőt láthat az állomás végén, tehát a folytatás itt is adott lehet. Nem mellesleg egy „elveszett fűtőház” is található az állomás végponti végén.

Térjünk át a legnagyobb átalakuláson átesett Enduinba. Magát a várost az Am See első szakaszában még nem ismertük, a vonal Buchen után egy alagútban végződött. Enduin először a mai Ostbahnhofig (akkor még Enduin Seenplatte volt a neve) készült el a buchhorni szakasz első állomásával Bad Eminggel együtt, majd a következő kiadásban egy teljes S-Bahn hálózattal ellátott város látott napvilágot. Ekkor jutottunk el Enduin Hauptbahnhofra, és ekkor készült el a gyorsvasúti hálózat számára a Stammstrecke. Utóbbi több földalatti állomást foglal magában. A vonatbefolyásolás nem éppen a nagy áteresztőképességre lett méretezve korábban. Először nem volt még semmi vonatbefolyásolás, majd a pontszerű vonatbefolyásolást építették ki – sebesség-ellenőrző szakaszokkal kombinálva. Végül – a most megjelent változatban – a nagy kapacitáshoz igazodva folyamatos vonatbefolyásolót (LZB) kapott a vonal.

Az enduini S-Bahn hálózat eddig is igen kiterjedt volt, ez tovább bővült az S6-os viszonylat megjelenésével, amely a repülőtértől induló új szakaszon (vagyis a korábbi vonal folytatásával) halad tovább a 32 kilométerre található Erding állomásig. A szakaszt eddig felsendorfi vonalként ismertük, de e városkába ezúttal sem nem jutunk el. A vonalat kettéágazik Schwabennél: a regionális vonatok egy alagútban futnak Felsendorf felé (a föld alatt véget ér a pálya), az S-Bahn szerelvényei pedig egy részben egyvágányos vonalon érik el végpontjukat, Erdinget. E megoldás természetesen magában hordozza a folytatás lehetőségét is.

A zömében 140 kilométeres óránkénti sebességgel járható pálya igen kellemes meglepetés, az állomások részletgazdagok, a repülőtér közelében felszálló repülőgépeket láthatunk. Autó és buszforgalom halad az utakon, de a kikötőkben hajókat is láthatunk mozogni.

Érdemes a fővonalon is körülnézni, hiszen kisebb változások mindenhol találhatóak, így a szolgálati menetrendben feltüntették az alagutak hosszát, de átépült a csarnok Enduin főpályaudvarán is.

Az Am See új változata tovább viszi a legendássá vált pálya hírnevét, bár a Zusi nem elsősorban a látványra helyezi a hangsúlyt, de a vezetési élmény határtalan.

Akit érdekel a pálya, és szeretne csapatban vezetni, jelentkezzen az idén tíz éves Magyar Virtuális Vasúttársaságba, amely saját vonatokat is üzemeltet a hálózaton.

A bemutató létrejöttében köszönjük Halász Péter szakíró segítségét.