US Air Force: a hiányzó kétezer és az oldtimer rendszám

Válságstábot állított fel az amerikai légierő a pilóta-krízis kezelésére: a legutóbbi adatok szerint a hiányzó repülőgépvezetők aránya elérte a szükséges állomány tíz százalékát, vagyis kétezer emberrel kellene feltöltenie a sorokat.

A légierő államtitkára, Heather Wilson elismerte, hogy a helyzet rosszabbodásától kell tartani, különösen, mert a „deficit” elsősorban a fegyvernem legértékesebb, legtapasztaltabb pilótáit érinti. A pilótakrízis ráadásul kritikus időszakban jelentkezik, amikor a képességekre olyan válsághelyzetek miatt lenne maradéktalanul szükség, mint az ISIS elleni harc, az észak-koreai fenyegetés, illetve az Oroszországgal való szembenállás.

A US Air Force vezérkari főnöke az államtitkárral összhangban jelezte, nem lehet egyféle módszerrel pótolni a hiányt. A törekedni kellene a lehető legtöbb pilóta megtartására a légierő kötelékében, a kiképzés évi kibocsájtását pedig 1200-ról 1400-ra emelik. A korábbi ellentmondó hírek után Goldfein tábornok megerősítette, hogy megpróbálnak visszahívni kilépett pilótákat az aktív szolgálatba, máskülönben harci alakulatokat kellene leépíteni, amit „senki nem akarna”.

Trump elnök közben aláírta azt a rendeletet, amely felhatalmazta a légierőt 1500 egykori katonai pilóta visszahívására. Az amerikai törvényhozás fegyveres erők bizottságának tagja, James Inhofe szenátor, egyébként aktív kereskedelmi pilóta viszont arra figyelmeztetett, hogy a légitársaságoktól ismét a légierőhöz visszaigazoló repülőgépvezetőknek hiányzanak a légiközlekedésben eltöltött idő alatt kimaradt repült órái, amelyeket katonai gépeken teljesítettek volna.

Az Egyesült Államok légiereje az első Öböl-háború, vagyis 1991 óta folyamatosan hajt végre éles küldetéseket, és ennek megvannak a maga következményei, írta a tekintélyes Defense News számára küldött cikkében Larry Spencer nyugalmazott tábornok. A pilótahiány nem egyik napról a másikra keletkezett, nem is oldható meg egyik napról a másikra, de miközben a légiközlekedésbe átigazoló repülőgépvezetők nem annyira pénzért, mint elhivatottságból vállalnák a részleges visszatérést a katonai kötelékbe, Spencer azt is megírja, hogy manapság egy kereskedelmi pilóta már a második évben jobban kereshet, mint a légierő magasabb rangú tisztjei.

A tábornok eközben felveti, hogy nemcsak a pilótahiány nehezíti a helyzetet, hanem a gépállomány elöregedése is: az amerikai légitársaságok utasszállítóinak átlagéletkora tíz év, míg az amerikai légierő flottájáé 28. A jelenlegi legnagyobb számban alkalmazott típusok a hetvenes évek végén kerültek hadrendbe, a tábornok hasonló életkorú autójára már feltehette az oldtimereknek járó rendszámtáblát…