Visszaköltözhetnek a vonatok Haydarpasa állomásra
Még mielőtt megépült volna a Boszporusz-szoros alatti Marmaray-alagút, amely az első normálnyomtávú vasúti kapcsolatként jött létre Európa és Ázsia között tíz évvel ezelőtt, a nyugat felől a török szultán birodalmába utazók Sirkeci állomásra érkeztek. Az Isztambulból keletre utazóknak pedig először át kellett kompozniuk az ázsiai kiindulóponthoz, Haydarpasa állomásra. Haydarpasa pályaudvaráról indult a Bagdadba tartó Taurusz-Expressz, a távolsági járatok Ankara, Teherán, Kars, Van, Konya, Izmir, Adana felé, és megannyi elővárosi járat.
A jelenlegi állomásépületet egyes források szerint a német császár ajándékozta a török szultánnak, ami azonban biztos: az első tehervonatok 1872-ben indultak az eredeti állomásról Gebzébe, majd 1890-ben megindult a személyszállítás is Haydarpasa és Izmit között. Két évvel később már Ankaráig közlekedtek a vonatok és amikor Haydarpasa állomását jelölték ki a Bagdad felé vezető vasút kiindulópontjául, már világos volt, hogy egy nagyobb állomásépületre is szükség lesz a növekvő forgalom kiszolgálására.
Két német építész, Otto Ritter és Helmut Conu tervezte meg a jelenlegi épületet neoklasszikus stílusban. Az építkezés három évig tartott, majd az állomást 1909-ben adták át a forgalomnak. Az épületet és az oda vezető vágányokat tulajdonképpen a tengerbe építették. A komplexumot ezernél is több, huszonegy méter hosszú faoszlop tartja, amelyeket ugyanúgy beledöngöltek a tengerfenékbe, mint azt az oszloprengeteget, amelyre Velence épült.
Az elmúlt húsz évben viszont Törökország vasúti hálózata igencsak átalakult. A Török Vasutak (TCDD) 2008-ra megépítette a Marmaray-alagutat, amelyet 2013. óta használnak a Halkali és Gebze közötti elővárosi vonatok. Több lépésben elkészült a nagysebességű vasútvonal Isztambul és Ankara, illetve Konya (nem Kónya!!!) között, ámbár ennek sajnos nincs megfelelő belvárosi végállomása Konstantinápolyban.
Jelenleg az ázsiai távolsági vonatok Haydarpasa helyett az Iszambul egyik külvárosában található Pendik állomásról indulnak, amelyet a Marmaray elővárosi vonatokkal lehet elérni. Ezek a járatok az európai oldalon található Halkali, illetve az ázsiai Gebze között közlekednek, útba ejtve a hagyományos európai városközponti végállomást, Sirkecit is. Pendik állomás az alagút és Gebze között helyezkedik el.
Az Eurázsia néven is ismert alagutat a távolsági vonatok jelenleg nem használják. Az egykoron nyugat felől érkező távolsági expresszek jelenleg egy közös vonatpárban testesülnek meg, amelyben együtt érkeznek a stokkok Szófia és Bukarest felől. A Bulgária irányából belépő vonat Halkali állomásig közlekedik. Aki akar, itt felszállhat a Gebze felé tartó elővárosi vonatra és Pendiknél átszállhat a nagysebességű járatra, vagy valamelyik hálóvonatra. Borítékolható, hogy ezek az utasok nem lesznek többen, mint napi pár ember!
A nagy többség leszáll a föld alatti Sirkeci-állomáson és elidőzik egy kicsit a környéken. Meglátogatja a Hodzsa-Szófiát, vásárolgat a bazárban, vacsorázik legalább egy kebabot és megalszik valamelyik szállodában. Amennyiben még a vasút is érdekli, akkor még Sirkeci pályaudvarát is megnézi!
Ugyanakkor, aki ma Isztambulból vonattal akar Ankarába utazni, az a városközpontban, mondjuk Sirkeci állomáson felszállhat a Marmaray-alagúton át közlekedő elővárosi vonatra és Pendik állomáson átszállhat a keletre tartó nagysebességű járatok vagy a hálóvonatok valamelyikére. Az isztambuli előváros hálózatot viszont jelenleg felújítják, hogy a szerelvények az alagút európai és ázsiai kijáratán túl is modern pályán, nagyobb sebességgel közlekedhessenek. Ahol csak lehet, a harmadik vágányt is megépítik. A beruházás sokéves csúszásban van, jelenleg senki nem tudja megmondani, mikorra lesz kész, de talán még az idén.
Ahelyett azonban, hogy az építkezés alatt fenntartották volna a forgalmat a korábbi ázsiai végpontig, a Haydarpasa állomás felé vezető vonalat hat éve – balkáni módon – egyszerűen felhagyták. Ehhez talán némi köze lehetett annak is, hogy az épület tetőszerkezete 2010-ben leégett! Ezt követően grandiózus tervek születtek a megüresedett pályaudvar környékének felvirágoztatására. Ám akár bevásárlóközpontot, akár szállodát akartak Haydarpasa helyén kialakítani, a környékbeli lakosok nem akartak a változásokba belenyugodni. Ők a régi vasútállomásukat akarták vissza!
Tüntetés tüntetést követett, végül rengeteg társadalmi megmozdulás és lobbizás eredményeképpen a TCDD nemrég bejelentette: felújítják az állomást és 2019-től innen indulnak majd az ázsiai távolsági vonatok és több elővárosi járat is. Haydarpasa felújítása azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindörökké kompozni kell majd a nagysebességű vonatokhoz. Egyrészt, továbbra is van arra lehetőség arra, hogy az utasok a belvárosból elvonatozzanak Pendikbe, másrészt, korábban a Marmaray-alagúton át is tervezték a nagysebességű járatok közlekedtetését.
A nagysebességű szerelvények és hálókocsik műszaki kiszolgálása azonban akár még felül is írhatja ezen terveket. Bár logikus lenne, hogy a Halkaliba érkező nyugati turisták egyből át tudjanak szállni az ankarai járatra (vagy ismét bevinnék az Európa felől érkező vonatokat a városközponti Sirkecibe, ahol ugyanarra a Marmaray-vonalra lehet átszállni, mint Halkaliban), az alagútban viszont nem lehet visszafordítani a szerelvényeket, Halkali körzetében pedig egy újabb műszaki kiszolgáló bázis kellene a szerelvényeknek a haydarpasai mellé, ami a TCDD számára felesleges beruházásnak tűnhet.
Azt is jogosan vetnék fel, hogy a közvetlen átszállási lehetőség Halkaliban eredményezné-e az Isztambult meglátogató turisták számának csökkenését? Nos, ahogy fentebb is megjegyeztük, talán nem olyan sok utas érkezik Európából, akik Ankara felé akarnak megállás nélkül tovább vonatozni! Maradjunk annyiban, hogy legtöbbjük eztán is elidőzik kicsit Isztambulban, miközben meglátogatja a Hadzsa-Szófiát, vásárolgat kicsit a bazárban, eszik egy kebabot, és megalszik valamelyik szállodában, legalább egy orientális éjszakát eltöltve a városban. Meg egyébként is: többségük nem vonattal érkezik!
Másnap reggel már igazán nem oszt vagy szoroz, hogy egy órát zötykölődik az illető az elővárosi vonaton mielőtt eléri Pendik jellegtelen állomását, vagy egy fél órás kompút során a Szeráj, a Kék Mecset és a Boszporusz hajóforgalmának látványában gyönyörködve, egy szépen felújított, százhúsz éves állomásra érkezik. Vagy éppen, hogy ez számít?
Bár úgy lenne, hogy az európai turisták töltenék meg a TCDD nagysebességű szerelvényeit! A nagy többséget azonban derék török testvéreink teszik ki, akik a hatórás ankarai buszozás helyett szívesebben választják majd akár az elővárosi vasutat (ha közelükbe esik a három földalatti megálló közül valamelyike), akár a kompozást és az azt követő háromórás vonatutat. Főleg, ha a hajón frissen főtt teát is kapni!
Török barátaink ugyanis nem a kapkodásról híresek, és ebben egészen hasonlítanak a többi balkáni népre. Szívesen elszürcsölgetnek egy forró teát, közben élvezve a kilátást. Van valami megnyugtató abban, ahogy a hajó szeli a hullámokat, sirályok követik útját és ellazul kicsit az ember, még ha csak negyed- vagy félórára is. Ha tehetném, én is inkább átkompoznék Haydarpasára, mintsem a föld alatt tegyek meg hosszú kilométereket egy elővárosi vonaton!
Haydarpasa állomásának és az odavezető kompozásnak tehát van egy olyan nosztalgikus miliője és tud egy olyan hagyományos utazás-érzést kelteni az emberben, ami inkább hasonlít a Szombathely–Budapest gyorsvonaton elfogyasztott, nagymamánk által jól becsomagolt rántott csirkemelles szendvicshez, vagy a Mecsek InterCityn csapolt barna sörhöz fűződő emlékeinkhez, mintsem a manapság a plasztik-ícéken tapasztalható, inkább metró-, mint vasútközeli élményekhez.
Talán ez a nosztalgiát keltő környezet, az utazás élménye az, ami egyelőre győzedelmeskedett! Az ígéretek szerint jövőre visszatérnek a vonatok Haydarpasa állomásra, aztán az élet eldönti, hogy hosszú távon jó megoldás-e itt végállomásoztatni az ázsiai expresszeket, vagy sem. Mindenesetre, ha már adott a közvetlen ázsiai vasúti kapcsolat, azért érdemes lenne egy Velaro-járatot Halkaliba is elvinni ahhoz a napi egy európai vonatpárhoz csatlakoztatván! A nemzetközi utasok mellett talán a helyiek is örülnének, ha átszállás nélkül utazhatnának Európából Ankarába – amennyiben a szerelvény műszaki kiszolgálása megoldható.
Összességében megállapíthatjuk, hogy Haydarpasa visszatérésében talán nagy szerepe van a teának! Az állomás hosszú távú jövőjének biztosítása szempontjából viszont kulcskérdés lehet az is, hogy a TCDD mennyire kívánja egy helyszínen lebonyolítani a nagysebességű Velarok szervízelését. Egy biztos: az nem tűnik valóságszerűnek, hogy az ázsiai hálóvonatok is az alagúton át, Halkaliból kiindulva közlekedjenek. Ezek esetében tehát egy jó ideig még biztosan marad a kompozás, vagy a hévezés Pendikbe.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
