A fiúgyermekek többségének egyik első konkrét álma, hogy vasutas lesz, mégpedig mozdonyvezető. Aztán keveseknél válik ez az álom valósággá. Rögtön hozzá kell tenni, hogy kevés az olyan mozdonyvezető, aki ne pozitív érzésekkel gondolna vissza a mozdonyon – a gőzmozdonyon – eltöltött időkre. Jelen kötetben tizenkét tapasztalt mozdonyvezető emlékezik vissza a gépen végzett gyötrelmes munka hosszú évtizedeire. Életpályák, szakmák, zsargonok, fűtők, kadétok, gyakornokok, mozdonyvezetők – emberek – ismerhetők meg a visszaemlékezések révén. A memoárok és a különleges fotófelvételek felidézik gyermekkorunk vasútját, amely még mindenki tudatában ott élt, a házak mögött füstölt, sípolt, lüktetett, tehát az igazi vasút volt.
A szerző Dani Szabolcs a Győr–Sopron–Eben­­furti Vasút Zrt. oktató főmozdonyvezetője. Villany- és dízelmozdonyok, motorvonatok mellett nosztalgia gőzös­meneteket is teljesít, így e műben – valójában – ő a tizenhamadik füstös ember. Több mint két éven át járta az országot, hogy a nagyobb vasúti központokban találkozhasson az 1960/80-as évek vasútjának emblematikus gőzmozdonyvezetőivel, akik a szakmabelinek őszintén és leplezetlenül idézték fel emlékeiket. Így állt ösze ez a riport-emlékalbum, amelyben az egyes visszaemlékezések egy vasutas pályafutásának kronológiai rendszerébe illesztve lettek egybeszerkesztve.