A Hold kétszeres hőse: elhunyt Eugene Cernan

Az űrrepülés újabb ragyogó figurája búcsúzott, voltaképp két nagy korszak hőse. Első repülése ugyanis még a Gemini-program része volt, hogy aztán kétszer induljon a Hold felé, az Apolló-program részeseként és lezárójaként.

Apja szlovák, anyja cseh származású volt, Chicagóban született, mérnöki végzettséget szerzett, majd a haditengerészetnél indult repülő karrierje. Többek közt az agilis A-4-esekkel szolgált hordozókon, kétszáz hajófedélzeti leszállást hajtott végre, összesen több mint 5000 órája volt, tapasztalt pilótaként került be tehát a NASA harmadik űrhajós csoportjába.

Az első repülés szomorú apropója az volt, hogy a Gemini-9 útjára eredetileg kijelölt személyzet, Elliott See és Charles Bassett lezuhant egy T-38-assal, ezért kellett a tartalékoknak előre lépniük és teljesíteniük a küldetést. A repülés maga sem volt épp sétagalopp, egyfelől nem sikerült a tervezett dokkolási kísérlet, mert az a modul, amivel össze kellett volna kapcsolódniuk, mint egy hatalmas krokodil, úgy fogadta őket, a hordozórakéta burkolata ugyanis rajta maradt a szerkezeten.

Másfelől ugyancsak kemény próbává vált Cernan űrsétája: a szkafandere túlmelegedett, két óra elteltével annyira kimerült, hogy nem tudta kipróbálni azt a kis rakéta-hajtóművet, amelytől remélték, az űrhajósok szabadon mozoghatnak az űrhajón kívül: ne felejtsük el, ez csak a második alkalom volt, amikor amerikai, és harmadik, amikor az ember elhagyta a biztonságos űrhajót. A 12. Gemini-repülés és Buzz Aldrin teljesen új, már a medencés felkészítés utáni, lassú és nyugodt űrséta stílusa kellett ahhoz, hogy végül a „járművön kívüli tevékenység” megnyugtatóan a helyére kerüljön és normális része legyen az űrhajózásnak, megnyitva ezzel az utat az Apollo-program előtt.

Az Apollo-10 tökéletes előjátéka volt az Apollo-11 világrengető útjának, amikor Armstrongék le is szálltak a Holdra – előtte már csak maga a leszállás maradt ki, egyébként Stafford, Young és Cernan mindent végigcsinált, amit a döntő repülésen meg kellett oldani: a start után a pályára indulást a Hold felé, a holdkomppal való összekapcsolódást és kivontatását az utolsó fokozatból. Majd miközben Young a parancsnoki kabinban a Hold körüli pályán várakozott, Cernan és Stafford a holdkomppal 15,5 kilométeres magasságig közelítették meg az útitárs felszínét, itt lekapcsolták a leszálláshoz szükséges hajtóműegységet és a felszálló egység segítségével visszatértek az Apolló parancsnoki moduljához. Cernan később elmondta: nem lett volna túl bölcs a parancsok ellenére leszállni, mert a visszatérő modulban nem volt annyi üzemanyag, amivel a Hold felszínéről az Apollo kabinig felemelkedhettek volna. Szóval 15 kilométer, csak ennyi választotta el őket a nagy dicsőségtől és a fantasztikus élménytől, de Cernan számára végül is megadatott a lehetőség, hogy aztán le is szálljon.

Méghozzá úgy, hogy tudta, legalábbis egy ideig ő lesz társával a két utolsó földlakó, aki a Holdon sétálhat. Az Apollo-17 1972 decemberében már begyakorlott, a holdjáróval kiegészített, az első holdsétához képest többszörös időtartamú és tudományos értékű expedíció volt. Már a startjuk is lenyűgöző volt, a hatalmas Saturn-V hordozórakéta éjszaka emelte el őket a kilövőpadról, és félmillió ember figyelte a helyszínen a floridai indítást. Cernan és Schmitt három napot töltöttek a Hold felszínén, majdnem ötven kilónyi holdkőzet és rengeteg tudományos adatot hoztak.

„Isten akaratából visszatérünk, békével és reménnyel az egész emberiségnek” – ez volt Cernan szájából az utolsó üzenet, ami a Hold felszínéről szólt a földlakóknak, de halála napjaiban is megválaszolhatatlan a kérdés, mikor teszi ember a lábát ismét a Holdra. Cernan maga négy évvel az expedíció után elköszönt a NASA-tól és üzletember lett, valamint népszerű tévés személyiség, aki az ABC-nél hetente kommentálta az aktuális tudományos-technikai újdonságokat. Nyoclvankét éves korában, egy houstoni kórházban hunyt el, utolsó fontos politikai fellépése az volt, amikor egy kongresszusi meghallgatáson próbálta Armstronggal együtt meggyőzni a törvényhozást, ne vesse el a visszatérés tervét.